(Kamarad / Universal)
A Balkán egyik legismertebb muzsikusa, a Kusturica-filmekhez írt zenéivel (A cigányok ideje, Arizonai álmodozók, Underground) világhírűvé vált Goran Bregovic az utóbbi években gyakran jár felénk Wedding And Funeral Band nevű együttese kíséretében (lásd: Tales And Songs From Weddings And Funerals). Legutóbb 2007-ben láthattuk a Művészetek Palotájában egy Carmen-fantáziával, legközelebb pedig 2009. március 12-én lép fel ugyanott, Alkohol című új műsorával. Az azonos című album már nálunk megjelent, így van mivel felkészülnünk a koncertre.
A Balkán egyik legismertebb muzsikusa, a Kusturica-filmekhez írt zenéivel (A cigányok ideje, Arizonai álmodozók, Underground) világhírűvé vált Goran Bregovic az utóbbi években gyakran jár felénk Wedding And Funeral Band nevű együttese kíséretében (lásd: Tales And Songs From Weddings And Funerals). Legutóbb 2007-ben láthattuk a Művészetek Palotájában egy Carmen-fantáziával, legközelebb pedig 2009. március 12-én lép fel ugyanott, Alkohol című új műsorával. Az azonos című album már nálunk megjelent, így van mivel felkészülnünk a koncertre.
A szerb anyától és horvát apától 1950-ben Szarajevóban született Goran Bregovic számos területen kipróbálta már magát. A hetvenes-nyolcvanas években az egyik legnépszerűbb jugoszláv rockzenekar, a Bijelo Dugme (Fehér Gomb) főnöke volt, számos filmzenéje mellett belekóstolt a színház és az opera világába is, kirándult a török, lengyel és görög zene világába is, s olyanokkal dolgozott együtt, mint Iggy Pop, Scott Walker vagy Cesaria Evora. Legújabb albumával, melyet szülei emlékének ajánlott, a gyökerekhez nyúl vissza: az Alkohol című anyagon a szerb rezesbandák és a cigányzene hagyományai a meghatározóak.
Az „Alkohol!” kurjantással induló lemez 13 dala Gucában (a rezesbandák Mekkájában), Skopjében és Belgrádban rögzített élő felvételekből lett összeválogatva, a Wedding And Funeral Band nevéhez híven elsősorban a lendületesebb „sírva vigadós” típusból (pezsgő az esküvőkre, sligovica a temetésekre – ha a zenekarnévhez társítjuk az album alcímét, mely persze a zenekarvezető Nyugat- és Kelet-Európa közti ingázására is utal). A kissé arabos és bolgáros beütésű In The Back Seat Of My Car és Imagine, illetve a lemez egyetlen lassú-szép dalának számító Ruzica ugyan kissé kilóg a sorból (a finom Greatdelay album óta eltelt időben harsányan bukovinai gyökerei felé forduló német DJ-producerrel, Shantellel közösen készített elektronikus alapokra támaszkodó Gas Gas Gas pedig nagyon kilóg), de a közönségénekeltető Yeremia, a kidolgozott hangszerelésével és ritmusvilágával hódító – a csocseket is finoman beolvasztó – Venzinatiko, vagy az Underground filmzene világát idéző Trucker’s Song és Kerna Mas mind ebbe a vonulatba tartoznak. A rezes hangszerek mellett érdemes figyelni a háttérben megbúvó ütőhangszereket, a sok csengő cintányért, csörgőt is – elsőre szinte észrevétlen adalékok, mégis nagymértékben emelik a dalok élvezeti rétékét. A Streets Are Drunk refrénjéből („ci, ci, ci” - „sss, sss, sss” - „kuc, kuc, kuc”) pedig úgy tűnik, hogy erre az albumra is jutott valami hatalmas hülyeség, ami ha nem is éri el a Kalasnjikov országokon, kultúrákon és nyelveken átívelő zsenialitását, a szerbek bizonyára halálra röhögik magukat rajta.
Az „Alkohol!” kurjantással induló lemez 13 dala Gucában (a rezesbandák Mekkájában), Skopjében és Belgrádban rögzített élő felvételekből lett összeválogatva, a Wedding And Funeral Band nevéhez híven elsősorban a lendületesebb „sírva vigadós” típusból (pezsgő az esküvőkre, sligovica a temetésekre – ha a zenekarnévhez társítjuk az album alcímét, mely persze a zenekarvezető Nyugat- és Kelet-Európa közti ingázására is utal). A kissé arabos és bolgáros beütésű In The Back Seat Of My Car és Imagine, illetve a lemez egyetlen lassú-szép dalának számító Ruzica ugyan kissé kilóg a sorból (a finom Greatdelay album óta eltelt időben harsányan bukovinai gyökerei felé forduló német DJ-producerrel, Shantellel közösen készített elektronikus alapokra támaszkodó Gas Gas Gas pedig nagyon kilóg), de a közönségénekeltető Yeremia, a kidolgozott hangszerelésével és ritmusvilágával hódító – a csocseket is finoman beolvasztó – Venzinatiko, vagy az Underground filmzene világát idéző Trucker’s Song és Kerna Mas mind ebbe a vonulatba tartoznak. A rezes hangszerek mellett érdemes figyelni a háttérben megbúvó ütőhangszereket, a sok csengő cintányért, csörgőt is – elsőre szinte észrevétlen adalékok, mégis nagymértékben emelik a dalok élvezeti rétékét. A Streets Are Drunk refrénjéből („ci, ci, ci” - „sss, sss, sss” - „kuc, kuc, kuc”) pedig úgy tűnik, hogy erre az albumra is jutott valami hatalmas hülyeség, ami ha nem is éri el a Kalasnjikov országokon, kultúrákon és nyelveken átívelő zsenialitását, a szerbek bizonyára halálra röhögik magukat rajta.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek





