Ladjánszki Márta civilben konszolidált egyetemista látszatát kelti. Kimért karaktere, szépen tagolt beszéde, a szeméből áradó nyugodtság elkendőzi a munkájában, kísérleteiben megtalált szabadságot. A meztelenség - vagy ahogyan ő fogalmaz: pőreség - eszközét használó előadásai mégsem nevezhetőek lázadónak.
- A közelmúltban az Egyesült Államokban jártál egy amerikai-magyar kortárs projekt keretében.
- A Műhely Alapítvány tavaly azzal keresett meg, hogy lennék-e egy amerikai-magyar nemzetközi exchange program művészeti koordinátora. Három New York-i és három magyar koreográfus vett részt a programban, két-két hetet töltöttünk Budapesten és New Yorkban. A program inkább a szemléletmódok találkozásáról szólt, mintsem egy-egy előadás létrehozásról, bár egy informális bemutatót mégiscsak tartanunk kellett. Én a Silence is ok című koreográfiámat készítettem erre az alkalomra.
- Hogyan fogadott benneteket az amerikai közönség?
- A tapson és a gratuláción kívül nem volt alkalmam igazából beszélgetni az érdeklődőkkel, mert még aznap éjjel továbbindultam Szöulba, egy kortárs versenyre.
- Sokat utazol, külföldön is kezdenek megismerni, és talán az itthoninál jobb feltételeket is kínálnak. Mindig vissza fogsz térni Magyarországra?
- Én nagyon ide tartozom. El sem tudom képzelni, hogy hosszabb ideig külföldön éljek... Igaz, nem könnyű itthon sem. Annak ellenére, hogy érzem a támogatást, az érvényesülés komoly próbatétel, és kissé belefáradtam abba, hogy bizonygatni kell, amit csinálok, az érdekes.
- Külföldön bevett forma, hogy egy adott együttes széles műfaji palettát kínál a klasszikus balettől a kortársig a fennmaradás és az anyagi gondok kiküszöbölése érdekében. El tudod képzelni, hogy valaha így működj?
- Egyetlen alkalommal magam is elvállaltam egy cég megkeresésére egy rövid etűdöt. Életem legjobban fizető fellépése volt, igaz, később nem hívtak. Mégis azt gondolom, hogy egyfajta misszió is lehetne az effajta kooperáció. Azon a fellépésen azt éreztem, hogy a sablonos műsorokhoz szokott emberek felfigyeltek a koreográfiámra, és ezt eredménynek könyveltem el.
- A céges meghívást talán épp a meztelenséggel foglalkozó színházi munkádnak köszönhetted. Mitől másabb, egyáltalán másabb az általad használt színpadi meztelenség? Hiszen kissé cinikusan fogalmazva szinte már minden kortárs (tánc)előadásban kötelezően megjelenik a meztelenség, mint színházi eszköz.
- Még sosem ért az a vád, hogy öncélú lenne előadásaimban a fedetlen test látványa. Nagyon érdekel, hogy a testen keresztül a lélek hogyan mutatkozik meg. A test határait nyitogatom, és ha elfedném ruhadarabokkal, akkor nem lehetne hiteles a kísérlet, nem tudnám láttatni mi történik a fizikummal. Nem a polgárpukkasztás a célom; mindig van egy elmélyült költőisége a darabjaimnak.
- Egy alkalommal különös közegben játszottatok. Meztelen közönség sorai előtt zajlott az azóta is példátlan előadás.
- Felkeresett bennünket a naturisták egyesülete azzal a kéréssel, hogy egy zártkörű rendezvény keretében maguk is ruhátlanul jelennének meg a Bakelitben. A társulatból néhányan eleinte ellenezték az ötletet, de - megismerve a naturistákat - később megértették, hogy számukra ez életforma. A fedetlen testek gyűrűjében lenni viszont komoly kihívás volt a szereplőknek. A meztelen testnek más a hőleadása, a kör alakban elrendezett nézői széksor felől csak úgy áradt a forróság és energia a játéktér közepére. A táncosaim életük legjobb előadását játszották, mert hihetetlenül elkezdtek koncentrálni a szokatlan helyzet miatt.
- A test folyton változik, öregszik, és úgy gondolom egyfajta esztétikumnak meg kell felelnie a színházi közegben a lecsupaszított testnek. Ha körültekintünk, általában fiatal táncosok vetkőznek le az előadásokban. 50-60 évesen is vállalod majd a színpadi meztelenséget?
- Nagyon szeretem a testet, bármilyen korában, formájában... A Lankadó extázisban például olyan szereplőkkel dolgozom, akiknek még kevesebb a tapasztalatuk a tánc terén, és ezért a fizikumuk is más, mint egy táncosé, de épp ettől hiteles és élő az előadás. Több ‘védtelen’ test megjelenése egyszerre, egy szintén csupasz fal előtt hihetetlen energiákat szabadít fel. A magam számára készített koreográfiákban a saját testemet teszem meg eszközzé.
- Hogyan tekintesz művészként az emberi testre?
- Számomra minden test, minden emberi forma tökéletes. Úgy tökéletes, ahogy van. Csodálom és tisztelem. Nem megváltoztatni akarom, hanem dolgozni vele.
Forrás: FidelioEst
- A Műhely Alapítvány tavaly azzal keresett meg, hogy lennék-e egy amerikai-magyar nemzetközi exchange program művészeti koordinátora. Három New York-i és három magyar koreográfus vett részt a programban, két-két hetet töltöttünk Budapesten és New Yorkban. A program inkább a szemléletmódok találkozásáról szólt, mintsem egy-egy előadás létrehozásról, bár egy informális bemutatót mégiscsak tartanunk kellett. Én a Silence is ok című koreográfiámat készítettem erre az alkalomra.
- Hogyan fogadott benneteket az amerikai közönség?
- A tapson és a gratuláción kívül nem volt alkalmam igazából beszélgetni az érdeklődőkkel, mert még aznap éjjel továbbindultam Szöulba, egy kortárs versenyre.
- Sokat utazol, külföldön is kezdenek megismerni, és talán az itthoninál jobb feltételeket is kínálnak. Mindig vissza fogsz térni Magyarországra?
- Én nagyon ide tartozom. El sem tudom képzelni, hogy hosszabb ideig külföldön éljek... Igaz, nem könnyű itthon sem. Annak ellenére, hogy érzem a támogatást, az érvényesülés komoly próbatétel, és kissé belefáradtam abba, hogy bizonygatni kell, amit csinálok, az érdekes.
- Külföldön bevett forma, hogy egy adott együttes széles műfaji palettát kínál a klasszikus balettől a kortársig a fennmaradás és az anyagi gondok kiküszöbölése érdekében. El tudod képzelni, hogy valaha így működj?
- Egyetlen alkalommal magam is elvállaltam egy cég megkeresésére egy rövid etűdöt. Életem legjobban fizető fellépése volt, igaz, később nem hívtak. Mégis azt gondolom, hogy egyfajta misszió is lehetne az effajta kooperáció. Azon a fellépésen azt éreztem, hogy a sablonos műsorokhoz szokott emberek felfigyeltek a koreográfiámra, és ezt eredménynek könyveltem el.
- A céges meghívást talán épp a meztelenséggel foglalkozó színházi munkádnak köszönhetted. Mitől másabb, egyáltalán másabb az általad használt színpadi meztelenség? Hiszen kissé cinikusan fogalmazva szinte már minden kortárs (tánc)előadásban kötelezően megjelenik a meztelenség, mint színházi eszköz.
- Még sosem ért az a vád, hogy öncélú lenne előadásaimban a fedetlen test látványa. Nagyon érdekel, hogy a testen keresztül a lélek hogyan mutatkozik meg. A test határait nyitogatom, és ha elfedném ruhadarabokkal, akkor nem lehetne hiteles a kísérlet, nem tudnám láttatni mi történik a fizikummal. Nem a polgárpukkasztás a célom; mindig van egy elmélyült költőisége a darabjaimnak.
- Egy alkalommal különös közegben játszottatok. Meztelen közönség sorai előtt zajlott az azóta is példátlan előadás.
- Felkeresett bennünket a naturisták egyesülete azzal a kéréssel, hogy egy zártkörű rendezvény keretében maguk is ruhátlanul jelennének meg a Bakelitben. A társulatból néhányan eleinte ellenezték az ötletet, de - megismerve a naturistákat - később megértették, hogy számukra ez életforma. A fedetlen testek gyűrűjében lenni viszont komoly kihívás volt a szereplőknek. A meztelen testnek más a hőleadása, a kör alakban elrendezett nézői széksor felől csak úgy áradt a forróság és energia a játéktér közepére. A táncosaim életük legjobb előadását játszották, mert hihetetlenül elkezdtek koncentrálni a szokatlan helyzet miatt.
- A test folyton változik, öregszik, és úgy gondolom egyfajta esztétikumnak meg kell felelnie a színházi közegben a lecsupaszított testnek. Ha körültekintünk, általában fiatal táncosok vetkőznek le az előadásokban. 50-60 évesen is vállalod majd a színpadi meztelenséget?
- Nagyon szeretem a testet, bármilyen korában, formájában... A Lankadó extázisban például olyan szereplőkkel dolgozom, akiknek még kevesebb a tapasztalatuk a tánc terén, és ezért a fizikumuk is más, mint egy táncosé, de épp ettől hiteles és élő az előadás. Több ‘védtelen’ test megjelenése egyszerre, egy szintén csupasz fal előtt hihetetlen energiákat szabadít fel. A magam számára készített koreográfiákban a saját testemet teszem meg eszközzé.
- Hogyan tekintesz művészként az emberi testre?
- Számomra minden test, minden emberi forma tökéletes. Úgy tökéletes, ahogy van. Csodálom és tisztelem. Nem megváltoztatni akarom, hanem dolgozni vele.
Forrás: FidelioEst
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek