Kovács Budha Tamással, a kortárs képzőművészet egyik kiemelkedő alakjával beszélgettem a graffitiről és a képzőművészetről.
Linkek
- A graffiti szerinted művészet?
- Vannak, akik művészetnek tekintik, és vannak, akik egyáltalán nem - és itt most azokról beszélek, akik egyébként képzőművészettel foglalkoznak. A graffiti számomra olyan terület, ami több művészeti ágat foglal magában, és ezen túlmenően még egy másik vállfaja is él, ami viszont egyáltalán nem tekinthető művészetnek, mivel aki ezt csinálja, az nem művészetként kezeli. A graffitiben megvan az akcionizmus, a hiperrealizmus, az op-art, minden olyan irányzat, ami a múlt századot uralta. Így azon fiatal generáció számára, amelynek én is tagja vagyok, bizonyos művészeti értékeket képvisel.
- A graffiti csak hazánkban vált ki visszhangot, magyar betegség ez is?
- Ez abszolút globális probléma, vegyük csak Sao Paolót, ahol a graffiti gyakorlatilag legális, a bűnözés ugyanis olyan nagy mértékű, hogy a börtönökbe egyáltalán nem férnek be az emberek, és a falfirkálást egész egyszerűen már nem lehet mivel büntetni. Ahogy én látom, a világon mindenhol a büntetés felől közelítik meg ezt a műfajt és megrettennek tőle, nekünk is az a legnagyobb problémánk, hogy bár szeretnénk kiállítást rendezni, nem tudunk megfelelő kiállítóhelyet kapni, mert már a szó hallatán visszahőkölnek. De ott van például Prága, ahol nemrég rendeztek egy három hónapon át tartó graffitifesztivált, amit a cseh állam finanszírozott, és ahová a műfaj legnagyobb neveit hívták meg az egész világból, köztük olyanokat is, akik tag-elnek, de kalligráfiával foglalkoznak, és olyan stílusokat hoztak létre, amiket ma már grafikusok használnak fontként. Nagyon furcsa ez, ahogyan egy szubkultúra mainstreammé válik, de tényleg sokkal több van a graffitiben, mint a por, a mocsok meg a patkányok. Nagyon sokan a gyökerekből táplálkozva közelítik meg ezt a dolgot, hiszen a graffitinek komoly történelmi múltja van, nemcsak a hetvenes évek Amerikájában, hanem az 1800-as évek végének Mexikójában is. Ez egy olyan kulturális része a graffitinek, amibe az emberek rendszerint nem gondolnak bele, mert nem ezen a gondolati síkon tekintenek rá. De nekem már a nagymamám is tudja, hogy mi az a tag, mert annyit hallotta a tévében.
- Meg hát minden falon ott van, látja...
- Azzal én sem értek egyet, hogy a Belvárosnak így kell kinéznie, jó kezdeményezés, ha lefestik a tageket a Körúton, de meddig akarunk és tudjuk festegetni ezeket a falakat? Helyeket kell biztosítani, ott egy csomó tűzfal, szürke betonba burkolózott lakótelep, amik úgy néznek ki, mintha valami temetőben járkálnánk. Ehhez képest Lengyelországban pályázatokat írnak ki graffitiseknek falakra. A galériákba is csak egy bizonyos pontig engedik be a graffitit, pedig ha tartanának egy Bodies-szintű kiállítást erről a műfajról, ahová iskolákat is elhoznának, akkor lehet, hogy sikerülne elfogadtatni olyan dolgokat az emberekkel, amiket talán soha nem fogadnának el.
- A művészetből meg lehet élni manapság?
- Azt vettem észre, hogy két típus van a művészek között: vagy nagyon gazdag családból származnak, vagy nagyon szegényből. Aki az előbbiek közé tartozik, az könnyen tud ugrálni, aki viszont nem, az vagy dolgozik valami mást is, vagy szerencsés és megél a művészetéből. Én valamilyen szinten az utóbbiak közé tartozom, mert megélek abból, amit csinálok, de a gazdasági világválságot én is érzem. Művészként dolgozni és érvényesülni pont ugyanolyan munka, mint amit egy menedzser csinál azért, hogy mondjuk több ingatlant adjon el. Bár ez így nem igaz, nem az eladásra fókuszálunk elsősorban, hanem a kiállításokon keresztül az emberekkel való kommunikációra. Az új generáció számára a tematikus és a médiális művészet az, amivel a leginkább közel tud jutni a fiatalokhoz.
- És honnan jön az ihlet?
- Én az utcáról merítek ihletet. Ez nagyon közhelyesnek hangzik, hogy egy street arttal foglalkozó srác az utcán találja a témáit, de ez tény és való. Számomra a legnagyobb inspirációt mostanában a régi együttesfeliratok jelentik, és a képregények, pontosabban régi színezők átdolgozása, illetve ezeknek a figuráknak egyfajta kompozíciós egysége - ezen a projekten dolgozom most is.
Forrás: Est.Tv Magazin
- Vannak, akik művészetnek tekintik, és vannak, akik egyáltalán nem - és itt most azokról beszélek, akik egyébként képzőművészettel foglalkoznak. A graffiti számomra olyan terület, ami több művészeti ágat foglal magában, és ezen túlmenően még egy másik vállfaja is él, ami viszont egyáltalán nem tekinthető művészetnek, mivel aki ezt csinálja, az nem művészetként kezeli. A graffitiben megvan az akcionizmus, a hiperrealizmus, az op-art, minden olyan irányzat, ami a múlt századot uralta. Így azon fiatal generáció számára, amelynek én is tagja vagyok, bizonyos művészeti értékeket képvisel.
- A graffiti csak hazánkban vált ki visszhangot, magyar betegség ez is?
- Ez abszolút globális probléma, vegyük csak Sao Paolót, ahol a graffiti gyakorlatilag legális, a bűnözés ugyanis olyan nagy mértékű, hogy a börtönökbe egyáltalán nem férnek be az emberek, és a falfirkálást egész egyszerűen már nem lehet mivel büntetni. Ahogy én látom, a világon mindenhol a büntetés felől közelítik meg ezt a műfajt és megrettennek tőle, nekünk is az a legnagyobb problémánk, hogy bár szeretnénk kiállítást rendezni, nem tudunk megfelelő kiállítóhelyet kapni, mert már a szó hallatán visszahőkölnek. De ott van például Prága, ahol nemrég rendeztek egy három hónapon át tartó graffitifesztivált, amit a cseh állam finanszírozott, és ahová a műfaj legnagyobb neveit hívták meg az egész világból, köztük olyanokat is, akik tag-elnek, de kalligráfiával foglalkoznak, és olyan stílusokat hoztak létre, amiket ma már grafikusok használnak fontként. Nagyon furcsa ez, ahogyan egy szubkultúra mainstreammé válik, de tényleg sokkal több van a graffitiben, mint a por, a mocsok meg a patkányok. Nagyon sokan a gyökerekből táplálkozva közelítik meg ezt a dolgot, hiszen a graffitinek komoly történelmi múltja van, nemcsak a hetvenes évek Amerikájában, hanem az 1800-as évek végének Mexikójában is. Ez egy olyan kulturális része a graffitinek, amibe az emberek rendszerint nem gondolnak bele, mert nem ezen a gondolati síkon tekintenek rá. De nekem már a nagymamám is tudja, hogy mi az a tag, mert annyit hallotta a tévében.
- Meg hát minden falon ott van, látja...
- Azzal én sem értek egyet, hogy a Belvárosnak így kell kinéznie, jó kezdeményezés, ha lefestik a tageket a Körúton, de meddig akarunk és tudjuk festegetni ezeket a falakat? Helyeket kell biztosítani, ott egy csomó tűzfal, szürke betonba burkolózott lakótelep, amik úgy néznek ki, mintha valami temetőben járkálnánk. Ehhez képest Lengyelországban pályázatokat írnak ki graffitiseknek falakra. A galériákba is csak egy bizonyos pontig engedik be a graffitit, pedig ha tartanának egy Bodies-szintű kiállítást erről a műfajról, ahová iskolákat is elhoznának, akkor lehet, hogy sikerülne elfogadtatni olyan dolgokat az emberekkel, amiket talán soha nem fogadnának el.
- A művészetből meg lehet élni manapság?
- Azt vettem észre, hogy két típus van a művészek között: vagy nagyon gazdag családból származnak, vagy nagyon szegényből. Aki az előbbiek közé tartozik, az könnyen tud ugrálni, aki viszont nem, az vagy dolgozik valami mást is, vagy szerencsés és megél a művészetéből. Én valamilyen szinten az utóbbiak közé tartozom, mert megélek abból, amit csinálok, de a gazdasági világválságot én is érzem. Művészként dolgozni és érvényesülni pont ugyanolyan munka, mint amit egy menedzser csinál azért, hogy mondjuk több ingatlant adjon el. Bár ez így nem igaz, nem az eladásra fókuszálunk elsősorban, hanem a kiállításokon keresztül az emberekkel való kommunikációra. Az új generáció számára a tematikus és a médiális művészet az, amivel a leginkább közel tud jutni a fiatalokhoz.
- És honnan jön az ihlet?
- Én az utcáról merítek ihletet. Ez nagyon közhelyesnek hangzik, hogy egy street arttal foglalkozó srác az utcán találja a témáit, de ez tény és való. Számomra a legnagyobb inspirációt mostanában a régi együttesfeliratok jelentik, és a képregények, pontosabban régi színezők átdolgozása, illetve ezeknek a figuráknak egyfajta kompozíciós egysége - ezen a projekten dolgozom most is.
Forrás: Est.Tv Magazin
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek