A Some Guys Have All The Luck címre keresztelt (míg más régiókban The Definitive Rod Stewart címmel frogalmazott) kiadvány két CD-jén a 2001-es dupla válogatáshoz képest annyi a pozitívum, hogy most kronológiai sorrendben követik egymást a dalok, és a Mercury cégnél megjelent korai szólólemezeket nem csupán két, hanem négy szám képviseli (a Maggie May és a You Wear It Well mellett itt a Mandolin Wind és az Every Picture Tells A Story is – sőt e remek saját szerzeményeken kívül a korszak két feldolgozásslágere, a Handbags & Gladrags és a Reason To Believe is előkerül, igaz, nem stúdiófelvételről, hanem a bő két évtizeddel későbbi unplugged előadásról), a legvégén pedig kapunk egy eddig kiadatlan felvételt is (az Igor herceg kórusmotívuma köré épített Two Shades Of Blue című míves 1998-as Rod Stewart-szerzemény már azért is érdekes, mivel hősünk az utóbbi két évtizedben szerzőként már egyáltalán nem jeleskedett, teljesen ráállt a feldolgozásokra).  
 
Sajnos azonban a hét évvel korábbi gyűjteménnyel összevetve feltűnőbbek a hiányosságok: bár A három testőrhöz Bryan Adams és Sting társaságában rögzített All For Love filmbetétdal kihagyásáért nem kár, a Tina Turnerrel közös It Takes Two-nak itt lett volna a helye, de a legordítóbb a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb Rod Stewart-számának, az Every Beat Of My Heartnak a hiánya. A 2001-es válogatás kuriózumának, az 1969-ben az ausztrál Python Lee Jackson zenekarral közösen rögzített In A Broken Dream kislemezdalnak most nem leljük most nyomát, de még annál meglepőbb, hogy az 1993 utáni albumokról sem hallunk semmit!  
 
A helyzetet némiképp javítja, ha a papírtokos limitált kiadást választjuk, az annak harmadik lemezét képező bónusz-DVD-n ugyanis egy sor videoklipet kapunk. Igaz, egy rendes karrieráttekintéshez nem eleget, összesen csak 14-et, és pár jellegtelen darab is akad köztük hetvenes évekbeli kordokumentumként, de szerencsére itt van egy csomó klasszikus is: a diszkófordulatot hozó 1978-as Da Ya Think I’m Sexy? úttörő „videó a videóban” konceptje, a Hot Legs tahó bugija, vagy az urbánus Young Turks és Tonight I’m Yours, amiből kiderül, hogy Rod nemcsak a Black Crowes-frontember Chris Robinsonnak, de Billy Idolnak és Axl Rose-nak is adott néhány tippet. A DVD-re már kerültek számok az 1993 utáni korszakból is (például a hajdan Ron Wood által énekelt Faces-dal, az Ooh La La feldolgozása), a legjobb azonban egy 1980-as felvétel: az alig 2 perc 20 másodperces „new wave-esített AC/DC” hangzású She Won't Dance With Me, ami annak idején még kislemezdal sem volt, viszont videó mégis készült hozzá – és az Music Television 1981-es indulásakor a csatorna történetének harmadik lejátszott klipje lett. Nos ebben a máig élvezetesnek ható videóban a vokálénekesnők között erekciójáról énekelve kakaskodó Rod a legnagyobb lazasággal kurjantja a „why the fuck is she ignoring me?” sort, amit a cenzorok nem szúrtak ki, így az MTV fennállásának 10. percében már sikerült adásba küldeni a fuck szócskát.