Rod Stewart a kilencvenes évek elején régen túl volt pályafutása művészi csúcspontján, de annak ellenére, hogy akkor már bő egy évtizede az aktuális poptrendeket követve csak igen gyenge lemezekkel tudott előrukkolni, népszerűségén alig esett csorba, köszönhetően elsősorban rendkívüli hangjának, amivel még így is le tudta venni a lábáról a rajongóit. Az 1993-as MTV Unplugged koncert idején 48 évében járó énekes a zenei csatorna felkérésére egy különleges műsorral készült: szinte kizárólag pályafutása elejéről, az 1970 és ’77 közti periódusból válogatott dalokat – abból az időszakból, mikor még figyelmen kívül hagyta az aktuális popzenei áramlatokat, és a folk, a blues, a country, a soul, valamint a rock egyedi és stílusos ötvözetével aratta sikereit (az 1978-as Da Ya Think I’m Sexy? diszkófordulata utáni slágerek tehát nem kerültek ebbe az MTV-műsorba). 
 
A nosztalgikus múltidézéshez Stewartnak vendégzenészként sikerült megnyernie régi cimboráját, Ron Woodot, akivel karrierje elején – a hatvanas évtized végén a Jeff Beck Groupban, valamint a hetvenes évtized első felében a szólólemezein és a Facesben is – zenélt együtt, mielőtt a gitáros a Rolling Stones tagja lett. Bár a számok nagyobb részét nehéz volt elképzelni elektromos gitárok nélkül, az unplugged hangszerelésből mindent kihoztak, amit lehetett: a két főszereplőt nyolc kísérőzenész mellett három vokalista és néhány dalban egy teljes vonósszekció is segítette. 
 
A hetvenes években írt slágerek (Maggie May, Tonight's The Night, Hot Legs stb.) mellett feldolgozások is bőven helyet kaptak a műsorban (Van Morrison: Have I Told You Lately, Tom Waits: Tom Traubert's Blues, Curtis Mayfield: People Get Ready stb.), és persze Rod és Ron nem úszhatták meg legalább egy Faces-szám nélkül, így került elő a zenekar 1971-es nagy sikerdala, a Stay With Me. Bár az akusztikus hangszerelés és a szűkös színpadi tér megkötötte Rod Stewart kezét, ezért nem tudott teljes értékű frontemberként teljesíteni, energikussága így is végig átsütött az előadáson, alig bírt magával székében, onnan fel-felugrálva, ülvetáncolva mutatta meg, hogy nemcsak énekesnek, de showmannek sem utolsó. 
 
Az eredetileg 21 számos fellépésről az MTV-adásba 13, míg a lemezre 15 dal került annak idején (a különbséget a tradicionális Highgate Shuffle és Cat Stevens-féle The First Cut Is The Deepest feldolgozásai jelentették a CD javára). A mostani kiadás DVD-jén a 13 számos tévéverzió látható, míg a CD az 1993-as koncertlemez 15 száma után bónuszként még két további dalt kínál a fellépésről (a Gasoline Alley-t, amit annak idején a kislemez B-oldalként már publikáltak, illetve az est egyetlen nyolcvanas évekbeli Rod Stewart-szerzeményét, a Forever Youngot, de lényegében az is egy hatvanas évekbeli dalra, Bob Dylan azonos című klasszikusára épült). 
QQQQ 
 
EXTRÁK:  
 
Öt nyelven választható felirat a konferanszokhoz. Képgaléria 15 fekete-fehér fotóval.
Q 
 
1993/2009  Hossz: 67 perc  Kiadó: Warner  Hang: angol 5.1  Feliratok: angol, német, francia, spanyol, portugál