Mi lehet jobb egy színészóriásnál? Kettő. Az HBO-n nemrég debütáló A bakancslista című filmben a haldokló magányos milliomos, Jack Nicholson és a szintén haldokló családos autószerelő, Morgan Freeman közös kórtermükben fekve úgy döntenek: együtt teszik meg mindazt, amit haláluk előtt még meg akarnak tenni, így hamarosan a Kínai Nagy Fal előtt találják magukat egy motoron. A két zseniális színészen kívül másra nem is nagyon építő film érzelmes, de nem érzelgős – és ez Jack Nicholsonnak is nagyon bejött.
- Jack, te a kórháztulajdonos Edwardot játszod, Morgan pedig az autószerelő Cartert. Mit gondoltok a karaktereitekről?
Jack Nicholson: - A film jól meséli Edward történetét. Elszigetelt - ezt ő maga is mondja. Tudja, hogy mindenki gyűlöli, legalábbis ezt gondolja. De próbálkozik. Volt több házassága is, amikről elmondja a véleményét. Van pénze, de másra kell időt találnia. Volt egy mondat, amit végül kivágtak a filmből, és ami, ha jól emlékszem, valahogy így szólt: „Mindig értettem, hogyan tudnak az emberek pénzt csinálni, de azt igazán soha sem, hogy időt hogyan.” Amit szeretek a film és a karakterem hangvételében, az az, hogy nem szentimentális, de van benne érzelem.
- Féltek a haláltól?
Morgan Freeman: - Nem hiszem, hogy szeretnék örökké élni. Azt hiszem lesznek az emberi létnek olyan hullámvölgyei a jövőben, amit már nem szeretnék megtapasztalni. De szeretnék nagyon nagyon nagyon sokáig élni. A haláltól egyáltalán nem félek, inkább attól, hogy hogyan halok meg.
JN: - Én Krishnamurti (indiai filozófus – a szerk.) tanaiban hiszek. Szerintem a haláltól és az ismeretlentől való félelem arra ösztönzi az embereket, hogy ne a mának éljenek. Soha nem bíztam azokban, akik azt mondták, hogy nem akarnak örökké élni. De most már bízom benned, Morgan. Az igazi kérdés nem az, hogy örökké akarsz-e élni, hanem, hogy akarsz-e örökké élni a gyerekeid kárára? Mert, ha hirtelen elkezdenének örökké élni az emberek, komoly ökológiai problémával kellene szembenéznünk. Ezért is tekintettem ezt mindig egy lefutott kérdésnek, de a véleményem, mint oly sok más kérdésben is, az évtizedek során sokat változott… Az egyetlen igazi félelmem az, hogy nem akarom kínosan érezni magam…
MF: - Én sem.
- Lehet viccesen viszonyulni a halálhoz?
JN: - Csak egy Fellini-filmben. Az akasztófa humor mindenkit megnevettet, úgyhogy gondolom az is vicces.
MF: - Vicces egyáltalán? Most az, de amikor ott fekszel és minden folyik ki belőled, még akkor is vicces a dolog?
JN: - Hát, egy biztos: az utolsó dolog a Földön, amit tenni akarsz lesz az utolsó dolog a Földön, amit teszel.
- Mi a helyzet a bakancslistákkal? Nektek van ilyen?
JN: .- Szeretném látni a piramisokat.
MF: - Szerintem minden embernek van bakancslistája. Lehet, hogy nem papíron, de valahol össze vannak szedve ezek a dolgok. Folyamatosan pipálom ki őket, legutóbb például Jack-et.
- Hol szeretnétek végső nyugalomra lelni?
MF: - A földben. Nem akarom, hogy elégessenek és azt sem, hogy egy mauzóleumba vagy kriptába zárjanak. Örökké tartónak akarom az életet, ami ez esetben az anyaföldhöz való visszatérést jelenti, aki majd újra kiköp magából.
- Van olyan szerep, amit még el szeretnétek játszani?
JN: - Jó ideje szeretném már újraolvasni Philip Roth Sabbath Színházát. Az összes Roth-könyvet, amihez csak hozzájutottam, elolvastam az About Schmidt forgatásakor, mert egy idősebb karakter esetében a legnehezebb dolog – irodalmi műveknél és forgatókönyveknél is – valamilyen szexuális tartalmat találni. Nem vagyok biztos benne, de ha jól emlékszem, a Sabbath Színházában a szereplőnek őrült viszonya van egy magyar nővel. És ezen kívül vannak történetek, amit már mindenki szerint réges rég meg kellett volna csinálni; ilyen például Nikola Tesla élete. Napóleonról inkább rendeznék filmet, mint játszanék benne, mert állítólag már túl öreg vagyok hozzá. És nem tudom, hogy Morgan egyetért-e velem, de szeretnék visszamenni és újrajátszani pár szerepet. Az ember amúgy is ezt csinálja az életben, mindenből több változatot is készít, ez az, ami életben tartja.
MF: - Akárcsak a színpadon. Minden este újabb esélyt kapsz. Ez a pillanat nem működött túl jól tegnap este, lássuk, hogy milyen lesz egy kicsit másképp. Ezt a filmekben nem lehet. Nem hiszem, hogy vannak olyan nagy szerepek, amire vágynék, inkább történeteket akarok elmesélni, elsősorban producerként. Azt hiszem, kezdek már kiöregedni az álomszerepeimből. Volt például álom westernem. De ahogy Jack is mondja, a lovaglás rendben van, de felülni és leszállni a lóról – na az a probléma.
- Kaptatok valaha olyan tanácsot a karrieretek során, amit érdemes volt megfogadni?
JN: - Amikor életem első interjúit adtam, találkoztam Diana Vreelanddal, a VOGUE szerkesztőjével. Azt mondta: „Jack, soha nem mondd el nekik az igazat.” Micsoda??? – kérdeztem tőle, mire azt válaszolta. „Az a gyanúm, hogy rengeteg interjút fogsz még adni. Ha az igazat mondod, nagyon hamar meg fogod unni az életed.”
- Tehát ne higgyünk el neked semmit?
MF: - Elhiheted, csak nem feltétlenül az igazság.
JN: - Tökéletes válasz.
Az interjúért köszönet az HBO-nak!
Jack Nicholson: - A film jól meséli Edward történetét. Elszigetelt - ezt ő maga is mondja. Tudja, hogy mindenki gyűlöli, legalábbis ezt gondolja. De próbálkozik. Volt több házassága is, amikről elmondja a véleményét. Van pénze, de másra kell időt találnia. Volt egy mondat, amit végül kivágtak a filmből, és ami, ha jól emlékszem, valahogy így szólt: „Mindig értettem, hogyan tudnak az emberek pénzt csinálni, de azt igazán soha sem, hogy időt hogyan.” Amit szeretek a film és a karakterem hangvételében, az az, hogy nem szentimentális, de van benne érzelem.
- Féltek a haláltól?
Morgan Freeman: - Nem hiszem, hogy szeretnék örökké élni. Azt hiszem lesznek az emberi létnek olyan hullámvölgyei a jövőben, amit már nem szeretnék megtapasztalni. De szeretnék nagyon nagyon nagyon sokáig élni. A haláltól egyáltalán nem félek, inkább attól, hogy hogyan halok meg.
JN: - Én Krishnamurti (indiai filozófus – a szerk.) tanaiban hiszek. Szerintem a haláltól és az ismeretlentől való félelem arra ösztönzi az embereket, hogy ne a mának éljenek. Soha nem bíztam azokban, akik azt mondták, hogy nem akarnak örökké élni. De most már bízom benned, Morgan. Az igazi kérdés nem az, hogy örökké akarsz-e élni, hanem, hogy akarsz-e örökké élni a gyerekeid kárára? Mert, ha hirtelen elkezdenének örökké élni az emberek, komoly ökológiai problémával kellene szembenéznünk. Ezért is tekintettem ezt mindig egy lefutott kérdésnek, de a véleményem, mint oly sok más kérdésben is, az évtizedek során sokat változott… Az egyetlen igazi félelmem az, hogy nem akarom kínosan érezni magam…
MF: - Én sem.
- Lehet viccesen viszonyulni a halálhoz?
JN: - Csak egy Fellini-filmben. Az akasztófa humor mindenkit megnevettet, úgyhogy gondolom az is vicces.
MF: - Vicces egyáltalán? Most az, de amikor ott fekszel és minden folyik ki belőled, még akkor is vicces a dolog?
JN: - Hát, egy biztos: az utolsó dolog a Földön, amit tenni akarsz lesz az utolsó dolog a Földön, amit teszel.
- Mi a helyzet a bakancslistákkal? Nektek van ilyen?
JN: .- Szeretném látni a piramisokat.
MF: - Szerintem minden embernek van bakancslistája. Lehet, hogy nem papíron, de valahol össze vannak szedve ezek a dolgok. Folyamatosan pipálom ki őket, legutóbb például Jack-et.
- Hol szeretnétek végső nyugalomra lelni?
MF: - A földben. Nem akarom, hogy elégessenek és azt sem, hogy egy mauzóleumba vagy kriptába zárjanak. Örökké tartónak akarom az életet, ami ez esetben az anyaföldhöz való visszatérést jelenti, aki majd újra kiköp magából.
- Van olyan szerep, amit még el szeretnétek játszani?
JN: - Jó ideje szeretném már újraolvasni Philip Roth Sabbath Színházát. Az összes Roth-könyvet, amihez csak hozzájutottam, elolvastam az About Schmidt forgatásakor, mert egy idősebb karakter esetében a legnehezebb dolog – irodalmi műveknél és forgatókönyveknél is – valamilyen szexuális tartalmat találni. Nem vagyok biztos benne, de ha jól emlékszem, a Sabbath Színházában a szereplőnek őrült viszonya van egy magyar nővel. És ezen kívül vannak történetek, amit már mindenki szerint réges rég meg kellett volna csinálni; ilyen például Nikola Tesla élete. Napóleonról inkább rendeznék filmet, mint játszanék benne, mert állítólag már túl öreg vagyok hozzá. És nem tudom, hogy Morgan egyetért-e velem, de szeretnék visszamenni és újrajátszani pár szerepet. Az ember amúgy is ezt csinálja az életben, mindenből több változatot is készít, ez az, ami életben tartja.
MF: - Akárcsak a színpadon. Minden este újabb esélyt kapsz. Ez a pillanat nem működött túl jól tegnap este, lássuk, hogy milyen lesz egy kicsit másképp. Ezt a filmekben nem lehet. Nem hiszem, hogy vannak olyan nagy szerepek, amire vágynék, inkább történeteket akarok elmesélni, elsősorban producerként. Azt hiszem, kezdek már kiöregedni az álomszerepeimből. Volt például álom westernem. De ahogy Jack is mondja, a lovaglás rendben van, de felülni és leszállni a lóról – na az a probléma.
- Kaptatok valaha olyan tanácsot a karrieretek során, amit érdemes volt megfogadni?
JN: - Amikor életem első interjúit adtam, találkoztam Diana Vreelanddal, a VOGUE szerkesztőjével. Azt mondta: „Jack, soha nem mondd el nekik az igazat.” Micsoda??? – kérdeztem tőle, mire azt válaszolta. „Az a gyanúm, hogy rengeteg interjút fogsz még adni. Ha az igazat mondod, nagyon hamar meg fogod unni az életed.”
- Tehát ne higgyünk el neked semmit?
MF: - Elhiheted, csak nem feltétlenül az igazság.
JN: - Tökéletes válasz.
Az interjúért köszönet az HBO-nak!
1 komment|Szólj hozzá!
A félig őszinte válaszoknak örüljön az ember ?
Sem az életet , de az őszinte válaszokat még kevésbé lehet megunni. Sokkal inkább a hazugságokat és a hamisságot és felületességet ami mindig átjön annak ellenére hogy az emberek meg vannak győződve az ellenkezőjéről.
Az őszinteség felüdít energiát ad, inspirál !
Sem az életet , de az őszinte válaszokat még kevésbé lehet megunni. Sokkal inkább a hazugságokat és a hamisságot és felületességet ami mindig átjön annak ellenére hogy az emberek meg vannak győződve az ellenkezőjéről.
Az őszinteség felüdít energiát ad, inspirál !
jacobsson
|
2009-09-03 12:44:56
Új hozzászólás
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek