A tudományos karrierjét az egykori Kertészeti Egyetemen kezdő, majd a Csodák Palotájában folytató Zsíros László Róbert első pillantásra tökéletes cáfolata mindannak, amilyennek egy tudóst képzelnénk el: laza, érthető és közvetlen - ez Szertár néven futó blogján (szertar.blog.hu) is azonnal látható. Viszont mindenekelőtt kíváncsi is, ami a legjobb alap ahhoz, hogy bárkiből tudós válhasson. Kutatni márpedig mindig érdemes, és mindig van mit, további inspirációért ne hagyd ki a szeptember 25-i Kutatók Éjszakáját a Millennárison, ahol például Laci kísérleteit is megnézheted.
- Talán közhely, de szomorú tény is, hogy világszerte egyre kevesebben érdeklődnek a természettudományos pályák iránt. Miért van szerinted így és hogyan lehet segíteni rajta?
- Mert van más, ami sokkal menőbb. Néhány generációval ezelőtt a mindennapi ember számára is közvetlenül érezhető, korszakalkotó tudományos áttörések voltak. A kutatók és a mérnökök világmegváltó szuperhősök voltak. Nem csoda, hogy mindenki rádiót épített otthon és arról álmodott, hogy egyszer összejön az űrrakéta is. Ma is iszonyatos ütemben halad a tudomány, de ezek a “finomhangolások” elég távol esnek tőlünk, a hozadékaik is csak észrevétlenül javítják az életünket. Egy kutató ma az, aki éveken át tanul, hogy aztán egy laborban molyolgasson. Látszólag egy lúzer egy marketingkommunikációs szakemberhez képest. Ha tudnám, hogyan lehet ezen változtatni, már csinálnám.
- Miért jó kutatónak lenni, és miért lehet vonzó ez a pálya? Te mikor döntötted el, hogy ezt szeretnéd csinálni és mit szeretsz benne a legjobban?
- A kutatásokba még az egyetemi éveim alatt kapcsolódtam be a TDK kapcsán. Kaptam más ajánlatokat is végzéskor, de hogy miért itt maradtam, az összetett kérdés. Szerintem kifejezetten inspiráló, ha sikerül rájönni egy-egy probléma megoldására, és ha az ember látja a munkája eredményét.
- A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészeti Karára jártál, pontosan mit tanultál ott, és hogyan vezetett az utad a Csodák Palotájába?
- Kertészmérnökként végeztem növényvédelem szakirányon. A Csodák Palotájába látogatóként mentem el egyszer, és mivel épp diákmelót kerestem, megkérdeztem, nincs-e felvétel. Mondták, hogy de. Ott ragadtam, és nem bántam meg. Remélem, ők sem...
- Phd-hallgató (is) vagy jelenleg, mit kutatsz?
- A Corvinuson maradtam doktorandusz, a kísérletes munkáimat az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében csináltam. Genetikai vizsgálatokat végeztem, hogy jobban megérthessük, hogyan gyűrik le a növények a baktériumokat. Az abszolutóriumom már megvan, most már “csak” a disszertációt kéne megírni valamikor.
- Amerikában éltél és dolgoztál másfél évig. Van olyan, a munkáddal kapcsolatos dolog, amit ott láttál és szívesen meghonosítanád itthon? A természettudományok, a tudományos ismeretterjesztés hangsúlyosabb ott, mint Magyarországon?
- Talán az önkéntességet, az alulról jövő kezdeményezéseket egy-egy jó ügy érdekében. A természettudományos ismeretterjesztésnek ott kicsit más kihívásokkal kell szembenéznie, mint Magyarországon vagy Európában, így az eszköztár is más. Emiatt nehéz a hangsúlyt rangsorolni. Nemzetközi konferenciákon viszont úgy látom, hogy Európa és Amerika sokat tud tanulni egymástól az ismeretterjesztés terén (is).
- Melyik volt a legnépszerűbb kísérleted és melyik a te személyes kedvenced?
- Nincs abszolút kedvenc. Szeretem azokat a kísérleteket, amelyek meghökkentő eredménnyel járnak, vagy ahol nagyon primitív eszközök segítségével lehet high-tech jelenségeket előidézni. Mondjuk csokival fénysebességet mérni.
- Hogyan készülsz fel egy-egy kísérletre?
- Próbálok, amennyire lehet, utánajárni a jelenség magyarázatának, és nagyon kattogtatom az agyam, hogy valami jó interpretációt találjak ki hozzá.
- A kísérleteidről blogot is vezetsz - mikor és miért kezdted el?
- A Szertárt (szertar.blog.hu) tavaly márciusban kezdtem amolyan hobbi-ismeretterjesztő projektként. Ezidáig csak a heti kísérletes videók voltak, de lassan ideje továbblépni. Már dolgozunk az ügyön.
- A Kutatók Éjszakáján te is előadsz. Miért jó egy ilyen program, miért érdemes részt venni rajta tudósként és látogatóként? Te melyik programot várod a legjobban?
- Sokkal kötetlenebb ilyenkor a légkör, mint amikor az ember hétköznap megy be az egyetemre vagy a laborba. Sajnos az idén nem tudok látogatóként részt venni más eseményeken, tavaly viszont sikerült beülnöm a Miskolci Egyetem jogi karának oktatói által előadott jogtörténeti színdarabra. Frenetikus volt. Lehet, szakmai ártalom, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy a kollegáim mit csinálnak majd a Csodák Palotájában. Annyit tudok, hogy nagyon ütős kísérletekkel készülnek...
- Mert van más, ami sokkal menőbb. Néhány generációval ezelőtt a mindennapi ember számára is közvetlenül érezhető, korszakalkotó tudományos áttörések voltak. A kutatók és a mérnökök világmegváltó szuperhősök voltak. Nem csoda, hogy mindenki rádiót épített otthon és arról álmodott, hogy egyszer összejön az űrrakéta is. Ma is iszonyatos ütemben halad a tudomány, de ezek a “finomhangolások” elég távol esnek tőlünk, a hozadékaik is csak észrevétlenül javítják az életünket. Egy kutató ma az, aki éveken át tanul, hogy aztán egy laborban molyolgasson. Látszólag egy lúzer egy marketingkommunikációs szakemberhez képest. Ha tudnám, hogyan lehet ezen változtatni, már csinálnám.
- Miért jó kutatónak lenni, és miért lehet vonzó ez a pálya? Te mikor döntötted el, hogy ezt szeretnéd csinálni és mit szeretsz benne a legjobban?
- A kutatásokba még az egyetemi éveim alatt kapcsolódtam be a TDK kapcsán. Kaptam más ajánlatokat is végzéskor, de hogy miért itt maradtam, az összetett kérdés. Szerintem kifejezetten inspiráló, ha sikerül rájönni egy-egy probléma megoldására, és ha az ember látja a munkája eredményét.
- A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészeti Karára jártál, pontosan mit tanultál ott, és hogyan vezetett az utad a Csodák Palotájába?
- Kertészmérnökként végeztem növényvédelem szakirányon. A Csodák Palotájába látogatóként mentem el egyszer, és mivel épp diákmelót kerestem, megkérdeztem, nincs-e felvétel. Mondták, hogy de. Ott ragadtam, és nem bántam meg. Remélem, ők sem...
- Phd-hallgató (is) vagy jelenleg, mit kutatsz?
- A Corvinuson maradtam doktorandusz, a kísérletes munkáimat az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében csináltam. Genetikai vizsgálatokat végeztem, hogy jobban megérthessük, hogyan gyűrik le a növények a baktériumokat. Az abszolutóriumom már megvan, most már “csak” a disszertációt kéne megírni valamikor.
- Amerikában éltél és dolgoztál másfél évig. Van olyan, a munkáddal kapcsolatos dolog, amit ott láttál és szívesen meghonosítanád itthon? A természettudományok, a tudományos ismeretterjesztés hangsúlyosabb ott, mint Magyarországon?
- Talán az önkéntességet, az alulról jövő kezdeményezéseket egy-egy jó ügy érdekében. A természettudományos ismeretterjesztésnek ott kicsit más kihívásokkal kell szembenéznie, mint Magyarországon vagy Európában, így az eszköztár is más. Emiatt nehéz a hangsúlyt rangsorolni. Nemzetközi konferenciákon viszont úgy látom, hogy Európa és Amerika sokat tud tanulni egymástól az ismeretterjesztés terén (is).
- Melyik volt a legnépszerűbb kísérleted és melyik a te személyes kedvenced?
- Nincs abszolút kedvenc. Szeretem azokat a kísérleteket, amelyek meghökkentő eredménnyel járnak, vagy ahol nagyon primitív eszközök segítségével lehet high-tech jelenségeket előidézni. Mondjuk csokival fénysebességet mérni.
- Hogyan készülsz fel egy-egy kísérletre?
- Próbálok, amennyire lehet, utánajárni a jelenség magyarázatának, és nagyon kattogtatom az agyam, hogy valami jó interpretációt találjak ki hozzá.
- A kísérleteidről blogot is vezetsz - mikor és miért kezdted el?
- A Szertárt (szertar.blog.hu) tavaly márciusban kezdtem amolyan hobbi-ismeretterjesztő projektként. Ezidáig csak a heti kísérletes videók voltak, de lassan ideje továbblépni. Már dolgozunk az ügyön.
- A Kutatók Éjszakáján te is előadsz. Miért jó egy ilyen program, miért érdemes részt venni rajta tudósként és látogatóként? Te melyik programot várod a legjobban?
- Sokkal kötetlenebb ilyenkor a légkör, mint amikor az ember hétköznap megy be az egyetemre vagy a laborba. Sajnos az idén nem tudok látogatóként részt venni más eseményeken, tavaly viszont sikerült beülnöm a Miskolci Egyetem jogi karának oktatói által előadott jogtörténeti színdarabra. Frenetikus volt. Lehet, szakmai ártalom, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy a kollegáim mit csinálnak majd a Csodák Palotájában. Annyit tudok, hogy nagyon ütős kísérletekkel készülnek...
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek