Halloween napján mutatja be a Trafóban új albumát, az Whatevergreens-t Rutkai Bori zenekara, a Specko Jedno. A zenei munkássága mellett képzőművészetéről is legalább annyira híres művésznő otthonában beszélt az új lemezről és arról, hogy miért bűvöli el a lakótelepi kilátás.
- Mik a kedvenc budapesti helyeid és miért szereted őket?
- Fürdőkből a Széchényit és a Lukácsot favorizálom, ha „ők” nem lennének, már én se lennék. A Bosnyák téri piacot heti kétszer veszem be, mint antidepresszánst.
- Hol szeretsz fellépni és hova jársz bulizni?
- Erre a két dologra a Sirály a közös metszet. A legkedvesebb hangulatú „szórakozóhely” nekem a Nyitott Műhely. Fellépni legjobban utcabálon szeretek, főleg ha egy kis szellő is simogatja a mikrofonomat.
- Mennyire fontos része a művészetednek a városi lét?
- Engem a hétköznapi dolgok, például egy lakótelepi ház esti fényablakai is elvarázsolnak. Egyik lábbal a városi „táptalajon” állok, másikkal egy képzeletbeli dzsumbujban térdig süppedve. A kettő között navigálok és mixelek; fenevadakkal és „fenelágyakkal” népesítem be.
- Mi az, ami más városokból hiányzik neked, amit szívesen elhoznál Budapestre?
- Tengerpart kellene nagyon. Több friss hal és matróz. És matrózkocsma. Ha nincs tenger, akkor legalább több élőzenés mulatót. Nagyon kevés a saját szellemiséggel rendelkező hely, és tragikus a vendéglátás stílusa. Prágát akarok, de azonnal!
- 31-én a Trafóban mutatjátok be a Specko Jedno új nagylemezét. Mivel készültök a koncertre, lesznek-e vendégzenészek?
- A lemez címe, a Whatevergeens a „mindegy” és „örökzöldek” kifejezések romantikus találkozása. Radikálisan eltérő stílusú számokból egy hangulati hullámvasút épül fel. Lehet kapaszkodni(!), sírni, táncolni, megőrülni és csókolózni is a dalokra. A lemez egy „afrikánise jazz-rappel” indul, aztán leváltunk sanzonba, felhorkanunk agyarpunkban, ellatinozgatunk kedvünkre, biciklis-piacos rocky blues jön, aztán egy adag pszichedelikus mechanikus, zugló-lagzi, karácsonyi funky…és még most tartok a számok felénél… A lemezen és a bemutatón is fúvós szekcióval, ütőhangszeres barátokkal egészülünk ki. És persze a dalokhoz kapcsolódó festményekből, fotókból lesz majd az obligát vetítés.
- Milyen más aktuális projektjeid, terveid vannak?
- Novemberben országos turnéra megyünk egy speciális „metál” együttessel: a Kistehén tánczenekarral. Nagyon őrültek, és elementáris koncerteket gerjesztenek – üzenem a szkeptikusoknak. Csendes hétvégéinken pedig Vacka-koncertezünk a kisméretű és nagy szemű közönségnek, például a Fuga nevű új kulturális központban, november 21-én. November 13-án a Castróban lesz a téli képekből kiállításom koncertes megnyitóval. 16-án pedig újra indul a főzős filmklubom, a Dzsembori a Nyitott Műhelyben.
- Fürdőkből a Széchényit és a Lukácsot favorizálom, ha „ők” nem lennének, már én se lennék. A Bosnyák téri piacot heti kétszer veszem be, mint antidepresszánst.
- Hol szeretsz fellépni és hova jársz bulizni?
- Erre a két dologra a Sirály a közös metszet. A legkedvesebb hangulatú „szórakozóhely” nekem a Nyitott Műhely. Fellépni legjobban utcabálon szeretek, főleg ha egy kis szellő is simogatja a mikrofonomat.
- Mennyire fontos része a művészetednek a városi lét?
- Engem a hétköznapi dolgok, például egy lakótelepi ház esti fényablakai is elvarázsolnak. Egyik lábbal a városi „táptalajon” állok, másikkal egy képzeletbeli dzsumbujban térdig süppedve. A kettő között navigálok és mixelek; fenevadakkal és „fenelágyakkal” népesítem be.
- Mi az, ami más városokból hiányzik neked, amit szívesen elhoznál Budapestre?
- Tengerpart kellene nagyon. Több friss hal és matróz. És matrózkocsma. Ha nincs tenger, akkor legalább több élőzenés mulatót. Nagyon kevés a saját szellemiséggel rendelkező hely, és tragikus a vendéglátás stílusa. Prágát akarok, de azonnal!
- 31-én a Trafóban mutatjátok be a Specko Jedno új nagylemezét. Mivel készültök a koncertre, lesznek-e vendégzenészek?
- A lemez címe, a Whatevergeens a „mindegy” és „örökzöldek” kifejezések romantikus találkozása. Radikálisan eltérő stílusú számokból egy hangulati hullámvasút épül fel. Lehet kapaszkodni(!), sírni, táncolni, megőrülni és csókolózni is a dalokra. A lemez egy „afrikánise jazz-rappel” indul, aztán leváltunk sanzonba, felhorkanunk agyarpunkban, ellatinozgatunk kedvünkre, biciklis-piacos rocky blues jön, aztán egy adag pszichedelikus mechanikus, zugló-lagzi, karácsonyi funky…és még most tartok a számok felénél… A lemezen és a bemutatón is fúvós szekcióval, ütőhangszeres barátokkal egészülünk ki. És persze a dalokhoz kapcsolódó festményekből, fotókból lesz majd az obligát vetítés.
- Milyen más aktuális projektjeid, terveid vannak?
- Novemberben országos turnéra megyünk egy speciális „metál” együttessel: a Kistehén tánczenekarral. Nagyon őrültek, és elementáris koncerteket gerjesztenek – üzenem a szkeptikusoknak. Csendes hétvégéinken pedig Vacka-koncertezünk a kisméretű és nagy szemű közönségnek, például a Fuga nevű új kulturális központban, november 21-én. November 13-án a Castróban lesz a téli képekből kiállításom koncertes megnyitóval. 16-án pedig újra indul a főzős filmklubom, a Dzsembori a Nyitott Műhelyben.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek