Az alkotók végigveszik szinte az összes mindennapi vesszőfutást a „hivatali patkányok” életéből a reggeli csúcsforgalomban történő idegölő ücsörgéstől kezdve a főnökök fafejűségén és az idegesítő munkatársakon keresztül a hétvégi túlórákig, amiket egyszerűen lehetetlen megúszni. Megjelennek ezenkívül az office-világ tipikus figurái is (az eltulajdonított tűzőgépért síró örök vesztes, az iroda „büdös bogara”, a rapzenére tomboló, amúgy szolid programozó, a szőrözős főnök stb.), de a forgatókönyvíró-rendező Judge még ennél is továbbmegy, és a vicces általánosságokon kívül több fordulattal és egy heisttal („nagy balhéval”) fűszerezett, csattanóra kihegyezett cselekménnyel is megörvendezteti a nézőt. 
 
Az irodai szenvedéstörténet során kalauzunk Peter Gibbons, aki sok sorstársához hasonlóan egész nap egy kis fülkében kuksolva végzi lélekölő munkáját. A férfit egy munkapszichológus által levezényelt bizarr hipnózist követően kisebbfajta megvilágosodás éri, és attól kezdve látványosan kerüli a munkát, olyan lazán veszi az életet, hogy majd’ szétesik, tiszteletlen a főnökökkel, nem törődik a túlórákkal – azaz mindent megtesz annak érdekében, hogy kirúgják. Kisszerű szabotázsakciójával azonban éppen az ellenkezőjét éri el, így még egy lépéssel továbbmegy, és nagyobb szabású stiklit tervez a neki és társainak munkát adó pénzügyi cég ellen. 
 
A Hivatali patkányok remek forgatókönyve mellett elsősorban azért működik olyan jól még több mint tíz év után is, mert abszolút univerzális: az irodai munkások mindegyike, azaz az emberek igen nagy százaléka tud hőseivel együttérezni (biztosan sokunk kedvence például az állandó jelleggel rendetlenkedő faxgép zúzós rapzenére történő (kis)csoportos szétverése). Ezt az egyetemességet remekül fejezi ki a nyitójelenet, ami burleszkszerűen, egy szó nélkül jeleníti meg a főhős groteszk autós balettjét a dugóban. A poén megértéséhez itt tehát még a közös nyelv ismerete sem szükséges; egyébként is: mi, hivatali dolgozók vagy egyéb módon kizsákmányolt beosztottak – üzeni a film – mind egy nyelvet beszélünk. 8/10 
 
 
Kiadás: 
Magyar sztereó, angol DD 5.1-es hang, magyar és angol felirat. Extra semmi, még egy halvány előzetes sem, és a menü is feltűnően fapados. 3/10 
 
Office Space, 1999 * 85 perc * InterCom * (16)