- A 2004-es Téli utazás próbái alatt már megvolt a Téli variációk ötlete?
 
- Nem, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy folytatódik a Téli-sorozat. A Téli utazás készítésekor csak a Schubert-dalokra koncentráltam, új darabra egyáltalán nem gondoltam. Ám az elmúlt évek alatt Royjal több százszor adtuk elő ezt a duettet, és amellett, hogy természetesen nem változtattunk a koreográfián, de minden egyes előadás óhatatlanul is más, mint az előző vagy a következő. És természetesen mi is változtunk az évek alatt, a hangsúlyok megváltoztak, új ötletek merültek fel. Azt találtuk érdekesnek, hogy ezt a változást a tánc nyelvén megfogalmazzuk, hogy összegezzük azt, ami velünk az utóbbi öt évben történt. Az is célunk volt, hogy a Téli utazás kapjon egy párt. Úgy érzem, a Téli variációkkal kiteljesedett a darab. 
 
- Folyamatról beszél, de mégis érdekelne, hogyan kezdődött a Variációk próbafolyamata a gyakorlatban. 
 
- Nem tudnám megmondani konkrétan, mikor kezdődött, ugyanis mindketten más-más irányból közelítettük meg a témát. Öt-hat ötlet is felmerült, ezek mindegyikén párhuzamosan dolgoztunk, majd amikor egymás mellé tettük őket, akkor derült ki, melyikek között van kohézió. 
 
- A Téli utazás zenei világa egységes, Schubert dalaira készült a koreográfia, a Téli variációk

Téli variációk

zenéje, Gustav Mahler, Riad al Sunbati és a Beatles azonban meglehetősen eklektikus. Mi inspirálta ennél a választásnál, és mi köti össze ezeket a darabokat? 
 
- Évek óta „kísértettek” ezek a zenék, mindig ott voltak bennem, és csak arra vártam, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat és a megfelelő inspiráció. De van egy gyakorlati oka is annak, hogy egy darabban használom őket: egyik sem elég hosszú ahhoz, hogy önálló koreográfia készüljön rá. Az utazás cím ebben az esetben tehát a zenei utazásra is utal. Közös gondolatra nem fűzhetők fel, ám egymást ellenpontozzák, így adnak különös dinamikát a táncnak. 
 
- A Lincoln Center Festival igazgatója, Nigel Redden a következőképp jellemezte önt: „Olyan, mintha Gat az életét koreografálná meg. A végletekig elmegy, és a pengeélen táncol, mint ahogyan sok izraeli teszi ezt a mindennapokban.” Mit gondol erről a két mondatról? Egyetért ezekkel az állításokkal? 
 
- Nem gondolom, hogy önéletrajzi ihletettségűek lennének a koreográfiáim. Nem akarok úgy beszélni az életemről, azokról a dolgokról, amik velem történnek pontosan úgy, ahogyan azok megtörténnek. Én úgy látom, hogy a darabjaim és a magánéletem között nincs összefüggés. Természetesen az, hogy a világ változik, és abban én is változom, hogy ma már másképp értek valamit, az hatással van a munkáimra, de csupán áttételesen. Az izraeli végletességről pedig nem tudok nyilatkozni, mivel ez valószínűleg belőlem jön, a gyökereimből, a zsigereimből, és semmiképp sem tudatos. 
 
- Izraeli származású, nemzetközi társulatával Franciaországban viszont dolgozik. Hogyan befolyásolja ez az ön munkáját? 
 
- A gyakorlatban ez jobb munkafeltételeket jelent, és azt, hogy közelebb vagyok a nemzetközi táncélethez. Művészeti értelemben, azt hiszem, nem jelent semmit, mivel a tíz-tizenöt éve, a külső körülményektől függetlenül a magam belső logikája mentén járom az utam.