...kinek táncházból, kinek szín- és bábszínházból, kinek az ex-Suhancos révén.
 
- Ha azt mondanám, kezdjük a legfontosabbal, több órás monológgal nyitnám ezt a beszélgetést. Így inkább rád bízom, mivel kezdünk. 
 
- Amire most nagyon készül a zenekar, az a lemezbemutató koncert a Ciróka Bábszínházban április 6-án. Miközben folyamatosan próbálunk (és a megjelenés óta újabb három számot rögzítettünk), én a színpadképet alakítgatom a fejemben. Mivel rendezgetek színházban, bábszínházban, az egész koncertnek egy színházi kerettörténetet szeretnék adni. Úgy gondolom, egyszerű dolgokból sokszor zseniális dolgok születhetnek. Nem pénz kérdése ez. Maga az ötlet a lényeg. Tovább írtam azokat a dalszövegeket prózában, amik nem fértek be a dalokba. És próbáljuk a koncerten a dolog humoros oldalát megfogni. Miután a zenekar is rábólintott, sőt, elkezdtek ötletekkel bombázni, kialakult a koncepció. Zene, próza, jelmezek és jelenetek, a színpadon megjelenik Tímár Zoli bábszínész is. Annyit elárulok, hogy egy kopott metróaluljáróban játszódik a sztori. Mivel a díszletezést illetően a lehetőségek korlátozottak, bízom benne, hogy a nézők majd kipótolják a látványt. 
 
- Kinek lesz könnyű dolga? Aki ismeri munkásságodat, vagy aki még most kezdi az ismerkedést? 
 
- Amikor Ferivel elváltak útjaink, és a Suhancos feloszlott, voltak, akik elfordultak tőlem. De szerencsére sokan maradtak. Remélem, ők eljönnek, és sokan lesznek azok is, akik az új formáció zenei világa miatt váltanak jegyet. 
 
- A folkos hangzásvilág funkos beütéssel, a keserédes szövegek meg csípős iróniával vegyülnek. A stílus megint különlegesre sikeredett. Milyenek az eddigi visszajelzések? Szeretik az emberek? 
 
- Ez egy érdekes dolog. Lehet valamit szeretni, lehet nem szeretni, a lényeg, hogy ne legyen semleges. Ha csak elfogadják, az nem jó. Szeressék, vagy ne szeressék. A lényeg, hogy legyen döntés. Hiszen ezáltal lesz valamilyen, amit csinálok. Jó vagy rossz, valamilyen. Majd ők, a közönség, eldöntik. 
 
- Döntés az volt nálad is, ami az előző csapatot illeti. Meghoztad, nyilván nehéz volt. Kik maradtak a Suhancosból? 
 
- A népzenei szekció. Szabó Jani (brácsa, vokál) és Inoka Győző (nagybőgő). És persze én. Majd jött Rostás Ottó gitáros, Fekete Dezső dobos, Szegedi Attila (Szegecs) basszusgitáros. 
 
- Szegecs, hogy jött a képbe, hiszen bőgős már volt a csapatban? 
 
- Régóta izgatta a fantáziámat egy nagybőgő-basszugitár párosítás. Szegecs a gitárosunkkal, Ottóval játszott egy mini formációban. Ott hallottam meg, mire képes. Régóta ilyet kerestem, ilyen funkys, diszkós aprólékosságú őrületet. Aztán kezdődtek a közös próbák, ötletelések, és elkészült a Megcsalogató című album. Úgy érzem, nagyon jó műhelymunka folyik, és remélem, ez sokáig megmarad. 
 
- Elég sok megmozdulás motorja vagy. Hogyan bírod?  
 
- Jönnek az ötletek, s vágyom rá, hogy felálljak a színpadra, megmutassam magam. Az más kérdés, hogy amikor aztán eljön az ideje, lehet, hogy inkább máshol lennék. Egy csendes sarokban meghúzódva, kockás pokróc alatt. Máskor meg nincs egy hangos hely, ahova mehetnék... 
 
- Hát, április 6-án, a Cirókában lesz egy hely. Izgulsz? 
 
- Van egy egészséges önbizalmam és önkritikám is, amikor alkotok, és kiállok a színpadra. Úgy érzem, elindultunk a megérés útja felé. Hogy honnan jöttünk, tudják, hogy merre tartunk, majd meglátják. És meghallják.