A zenekar tagjai többször is hangsúlyozták, hogy bár profi munkát akartak az asztalra tenni, azt is szerették volna, ha a munkamódszerek között megmaradna az a barkács jelleg, melyben a kolompot a befőttesüveg válthatja, vagy a shakert a vaníliás cukor helyettesítheti.

A részleteken és a szögegyenes pop-hozzáálláson túl a Hello Heavy-n szerethető és hasznos, nagyon vékony porréteg feszül, ez pedig kellemes és zajos hátteret ad a számoknak, még akkor is, ha egy idő után veszít az erejéből.
 
Az angol nyelvválasztás mindig kérdőjelekkel pakolja körbe a magyar együttesek munkáit, és bár az EZ Basic első lemezén megjelent Nice 1 így kerülhetett például külföldi egyetemi rádiók műsorába, azért a Hello Heavy szövegeinél is érezhető, hogy Szarvas Árpád énekes-gitáros hangképző szervrendszere nem a szigetországban alakult mai formájára; mindenesetre, ha az összhatást vesszük, a biztosítási ügynököt (Motorik Erik), gazdasági válságot (Layoffs Not Days Off) vagy éppen - Varga Zsuzsa közreműködésével - gonosz barátot (Bad Boyfriend) megéneklő számokban könnyen elviselhető ez a kis mínusz.
 
Az erősebb és változatosabb indulás után a Hello Heavy elpihen kicsit, és ebben a pihenésben is állapodik meg az albumot záró Going South közel nyolcperces elvágyódásával. A többnyire pozitív hangvételű számok a tavaszi aszfaltonvonulás és a szép lassan érkező fesztiválidőszakot megelőző bemelegítés remek barátai, melyek egyértelműen koncertkörnyezetbe vágynak.