- A Szívzörejek című első szólóanyagodhoz hasonlóan ismét egy konceptlemezzel rukkoltál elő. 
 
- Igen, ami gyakorlatilag az első folytatása. A szövegekben is vannak visszautalások az első lemez számaira. Budapestről, a pesti éjszakáról szól ez a lemez. Különböző nagyvárosi történetek szerepelnek rajta, és az utolsó szám, hogy hazamegyek egyedül reggel. Mindazzal a boldogsággal vagy boldogságérzettel, ami ér egy éjszakában – legyen ez alkoholtól, drogtól vagy szextől – mindannak a vége, egyfajta magába zuhanás, amikor egyedül hazamész, és akkor rájössz, hogy ennek már megint semmi értelme nem volt, és már megint olyat tettél, amit nem kellett volna. 
 
- Te hangszerelted és szinte mindenen te játszol az új lemezen. 

Nagyítás

 
- Igen, akusztikus gitáron, elektromos gitáron, zongorán, billentyűs és ütős hangszereken, xilofonon játszok és marimbázok. Sőt a legtöbb női vokált is én énekeltem fel. 
 
- Mi történt a vokalistákkal (Kelemen Angelika és Váczi Eszter)?  
 
- Egyrészt nem volt időnk próbálni, másrészt így egységesebb lett az egész. Egyébként sincsenek már minden koncerten női vokalisták. Van egy „letisztult” változata a zenekarnak, amikor csak mi öten vagyunk, és akkor rock&roll. 
 
- Könnyebb, ha egyedül dolgozol a lemezen? 
 
- Eleve én írok mindent, és mivel gyakorlatilag a legtöbb alaphangszeren játszom, sokkal egyszerűbb lejátszani, mint elmagyarázni a zenészeknek, hogy mit is akarok. 
 

Nagyítás

- Az első lemezednél a dalszövegek voltak a kritikailag leginkább támadható felületek. Gondolom, Bérczes Robi után, vagy hozzá képest, nem volt annyira könnyű dolgod. 
 
- Tény, hogy a legtöbben hasonlítgatni próbálták, ami valószínűleg természetes, máshol viszont buta dolog. Bár szövegileg még én is bevallom, hogy az első lemez nem volt túl erős. Vannak benne olyan dolgok, amiket utólag meghallgatva még én is felhúzom a szemöldököm. 
 
- Az új lemez dalaiba belehallgatva, azért ezek a szövegek is elég kemény sex & drugs & rock and roll. 
 
- Ó, még sokkal inkább, mint az első. Ez a lemez egy olyan évnek vagy két évnek a végterméke, ami igencsak duhaj és gátlástalan volt, gyakorlatilag minden belefért. Azt gondoltam, hogy ha már volt egy ilyen időszaka az életemnek, akkor ezt meg kell örökíteni. Sejtettem, hogy ez nem fog örökké tartani, mert ezt nem lehet bírni sem fizikailag, sem szellemileg. Biztos van, aki bírja, de én nem vagyok Keith Richards. 
 
- Szerintem már ő sem nagyon bírja. 
 
- Na jó, de harmincvalahány évesen még valószínűleg bírta. Én sem vagyok biztos benne, hogy nem lesz még ilyen időszakom, de most egy kicsit visszafogtam magam. 
 
- Nyilván részben egy éve tartó stabil kapcsolatodnak köszönhetően. Melyik az a szám, ami

Nagyítás

leginkább összefoglalja a lemez hangulatát? 
 
- Természetesen a címadó dal, vagy még inkább a Pokolpornó, aminek a címén mindenki kiakad. Annak az a története, hogy volt egy próbatermi változat, amit megmutattam az úgymond stylistomnak – aki régen csinálta a sminkeket, meg a hajamat, meg segít a videoklipeknél –, és amikor meghallgatta, döbbenten kérdezte, hogy „mi a fasz ez”?!, Mire én egyszerűen rávágtam, hogy Pokolpornó, gyakorlatilag így kapta ezt a címet. Az a szám elég jól jellemzi az akkori időszakomat. 
 
- Jól értettem, hogy van stylistod? 
 
- Nem, már nincs, és ő is csak azért segített, mert nagyon jól ismert. Egyébként senkinek nem engednék beleszólást abba, hogy mit veszek fel. 
 
- Nem hangzanak túl rádióbarát számoknak. 
 
- Pedig már játsszák a rádiók. Én is csodálkozom kicsit rajta. 
 

Nagyítás

- Most, hogy némileg lenyugodott az életed, szerinted kevesebb inspiráció ér? 
 
- Nem, sokkal inkább másra figyelek. Jóval többet mozdulok ki otthonról, és rengeteg olyan dolog történik velem, ami nem az éjszakához kapcsolódik.  
 
- Majdnem egy éve kész a lemez, csak a kiadóváltás miatt nem jelent meg. Közben mit történt veled? 
 
- Közben sem tétlenkedtem. Volt egy elég hosszú turné az előző lemezzel, aztán ott volt a Budapest Bár, nemrég pedig beléptem egy elektronikus zenekarba, a Volkova Sistersbe, akikkel már volt koncertünk is. És már rajta vagyok egy új (Frenk-) anyagon is. Nem tudom még, hogy milyen lesz, de az biztos, hogy nem fogok olyan vonalon elindulni, ami most menő. Ugyanis azt gondolom, hogy a legjobb recept az újra, hogy a divatot nem követni, hanem alakítani kell.  
 
- Énekesként még a Hiperkarmában mindig feldolgozásszámokkal léptél elő a dobok mögül. De sem az első, sem a mostani lemezeden nincs feldolgozás, és talán már élőben sem nagyon preferálod ezeket. 
 
- A feldolgozás szerintem egyfajta pótcselekvés egy zenésznek. Ha nem tudsz normális számot írni, akkor csinálsz egy feldolgozást. Én mindig is szánalmasnak tartottam, ha egy zenész a feldolgozásokból él. Leszámítva talán a vendéglátós zenekarokat, akik viszont pont egy szinten vannak a reggae-zenekarokkal. 
 
- Felröppent a hír, hogy újra összeállna a Hiperkarma, de te kategorikusan kijelentetted, hogy nem szeretnél részt venni benne. Miért?  
 
- Nem szeretek visszafelé nézni, utálok olyan dolgokba visszamászni, amit egyszer már lezártam magamban. Lezártam azt a korszakot, azokat az éveket, ami abból is adódik, hogy nagyon sokat változtam azóta.