Dub FX 2003-ban összepakolt és elhagyta szülőhazáját, Ausztráliát, azért, hogy világot lásson és persze zenélgessen. Egyik különlegessége, hogy minden kiadótól független, mondhatni a YouTube sztárjaként kezdte, hiszen oda töltögette fel a klipjeit.
Mint egy tündérmesében, az utazásai során találkozott egy lánnyal „Flower Fairy”-vel (Tündérvirág) aka Shoshana Sadia, akivel azóta is boldogan élnek és zenélnek mindenfelé, két hete pont a VOLT fesztiválon.
- Gondolkodtatok már azon, hogy hol akartok majd letelepedni?
- Gyakran gondolkozunk ezen, leginkább a balti államok jönnek be nekünk, valószínű, hogy az lesz majd, de ez azért még egy kicsit messze van, egy ideig még nem akarunk leállni.
- Akkor az ötéves tervek között még nem szerepel a ház, a gyerek…
- (nevet) Nem, még egyáltalán nincsenek ezek tervbe véve. De ha bármi becsúszik, nem fogunk kétségbe esni. Majd visszük a gyereket is magunkkal (nevet).
- Vannak zenei vagy bármilyen más példaképeitek?
- Mindenkire felnézünk, akik letettek valamit az asztalra, akár az életben, akár a zenében. Példaképeink: Bob Marley, Bobby Mc Ferrin, Che Guevara, Alan Moore és még nagyon sok érdekes és kivételes ember a nagyvilágból.
- Mit várhatnak egy fesztiválon/koncerten tőletek a rajongók?
- Egy hatalmas bulit (nevet).
- Hogyan készül egy számotok, mennyi idő?
- Minden egyes számunk másképpen készült, és időben is teljesen eltérnek egymástól. Volt, hogy egy-két óra alatt összeraktam egy dalt, de akadt, amin napokig, hetekig dolgoztam.
- Az ihlet az utcán hever?
- Ez pontosan így van. Bármerre járunk, bármerre nézünk, a mindennapokban ott van a téma, az ihlet.
- Melyik volt életed eddigi legjobb fellépése, élménye?
- A kedvencem egy héttel azután volt, hogy Németországban közel félmillió ember előtt játszottam, majd a fellépés után még maradtam arrafelé pár napig. Az egyik nap körülbelül öt embernek zenélgettem az utcán, amikor egy csávó odajön és nevetve mondja, hogy csak miattam jött a fesztiválra pár nappal ezelőtt, most meg leugrott tejért a boltba és itt zenélgetek néhány csövesnek az utcán. Nagyon nagy élmény volt, neki is meg nekem is.
- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
- Nagyon sok tervem van, de mind titok (nevet).
- Ausztráliában kezdted el a Dub FX-et vagy már Angliában született az ötlet?
- Angliában, egészen pontosan Manchesterben született meg.
- Miért döntöttél úgy, hogy egyedül zenélsz, zenekar nélkül? Csak azért, mert egyszerűbb és olcsóbb volt így?
- Közel hat évig zenéltem együttesben, aztán egy idő után úgy éreztem, hogy mást akarok, így elkezdtem utazgatni, hogy megtaláljam az én hangzásomat.
- Akadt valaha problémád a rendőrséggel az utcán zenélés miatt?
- Igazán komoly attrocitás soha nem ért, de igen, jó párszor összeakadtam a rendőrökkel. De ez benne van a pakliban, ha az ember az utcán zenélget.
- Nagyon sok idegesítő utcazenész van szerte a világban, de azért tény, hogy akadnak nagyon jók is köztük. Szerinted az utcazenészek valóban feldobják a utca életét?
- Egyértelműen. Az utcazenészek igenis nagyon fontosak egy város életében, borzasztóan jó hangulatot tudnak teremteni, és egy-egy előadás feldobja az ember és az utca hangulatát is.
- Milyen tanácsot adnál underground zenészeknek, akik azon igyekeznek, hogy felhívják magukra a figyelmet – egyelőre nem túl sok sikerrel…
- Menjenek és zenéljenek az utcán, ennél jobb mód nem létezik. Nagyon sokat tanulhat az ember magáról és a zenéjéről, megtanulja, mi az, ami miatt tetszik az embereknek és mitől veszik meg a lemezét. Ha eljutsz arra a szintre, hogy nagyon jó vagy, az emberek elkezdenek beszélni rólad a barátaiknak és feltöltenek rólad videókat az internetre. Ilyen egyszerű az egész…
- Mennyiben segítette a karrieredet a YouTube?
- Már jóval azelőtt, hogy bármilyen videóm felkerült volna a YouTube-ra, eladtam 20 ezer lemezemet az utcán – ez több, mint amennyit egy csomó kiadóhoz szerződött banda képes eladni. Jól kerestem és sok fellépésem lett utazás közben. A YouTube mindössze annyit tett, hogy olyan országokat is megnyitott előttem, ahol korábban még nem jártam – például Kelet-Európában és Amerikában.
- Általában egy utcazenésznek honnan jön az ötlet, hogy az utcán zenéljen?
- Ezt a kérdést csak saját magamra vonatkozóan tudom megválaszolni. Azért kezdtem el az utcán zenélni, hogy utazzak és közben így keressek pénzt, és egyáltalán nem állt szándékomban a YouTube segítségével híressé válni. Egyáltalán nem számítottam rá, egyszerűen ilyen a karmám és kész.
- Gondolkodtatok már azon, hogy hol akartok majd letelepedni?
- Gyakran gondolkozunk ezen, leginkább a balti államok jönnek be nekünk, valószínű, hogy az lesz majd, de ez azért még egy kicsit messze van, egy ideig még nem akarunk leállni.
- Akkor az ötéves tervek között még nem szerepel a ház, a gyerek…
- (nevet) Nem, még egyáltalán nincsenek ezek tervbe véve. De ha bármi becsúszik, nem fogunk kétségbe esni. Majd visszük a gyereket is magunkkal (nevet).
- Vannak zenei vagy bármilyen más példaképeitek?
- Mindenkire felnézünk, akik letettek valamit az asztalra, akár az életben, akár a zenében. Példaképeink: Bob Marley, Bobby Mc Ferrin, Che Guevara, Alan Moore és még nagyon sok érdekes és kivételes ember a nagyvilágból.
- Mit várhatnak egy fesztiválon/koncerten tőletek a rajongók?
- Egy hatalmas bulit (nevet).
- Hogyan készül egy számotok, mennyi idő?
- Minden egyes számunk másképpen készült, és időben is teljesen eltérnek egymástól. Volt, hogy egy-két óra alatt összeraktam egy dalt, de akadt, amin napokig, hetekig dolgoztam.
- Az ihlet az utcán hever?
- Ez pontosan így van. Bármerre járunk, bármerre nézünk, a mindennapokban ott van a téma, az ihlet.
- Melyik volt életed eddigi legjobb fellépése, élménye?
- A kedvencem egy héttel azután volt, hogy Németországban közel félmillió ember előtt játszottam, majd a fellépés után még maradtam arrafelé pár napig. Az egyik nap körülbelül öt embernek zenélgettem az utcán, amikor egy csávó odajön és nevetve mondja, hogy csak miattam jött a fesztiválra pár nappal ezelőtt, most meg leugrott tejért a boltba és itt zenélgetek néhány csövesnek az utcán. Nagyon nagy élmény volt, neki is meg nekem is.
- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
- Nagyon sok tervem van, de mind titok (nevet).
- Ausztráliában kezdted el a Dub FX-et vagy már Angliában született az ötlet?
- Angliában, egészen pontosan Manchesterben született meg.
- Miért döntöttél úgy, hogy egyedül zenélsz, zenekar nélkül? Csak azért, mert egyszerűbb és olcsóbb volt így?
- Közel hat évig zenéltem együttesben, aztán egy idő után úgy éreztem, hogy mást akarok, így elkezdtem utazgatni, hogy megtaláljam az én hangzásomat.
- Akadt valaha problémád a rendőrséggel az utcán zenélés miatt?
- Igazán komoly attrocitás soha nem ért, de igen, jó párszor összeakadtam a rendőrökkel. De ez benne van a pakliban, ha az ember az utcán zenélget.
- Nagyon sok idegesítő utcazenész van szerte a világban, de azért tény, hogy akadnak nagyon jók is köztük. Szerinted az utcazenészek valóban feldobják a utca életét?
- Egyértelműen. Az utcazenészek igenis nagyon fontosak egy város életében, borzasztóan jó hangulatot tudnak teremteni, és egy-egy előadás feldobja az ember és az utca hangulatát is.
- Milyen tanácsot adnál underground zenészeknek, akik azon igyekeznek, hogy felhívják magukra a figyelmet – egyelőre nem túl sok sikerrel…
- Menjenek és zenéljenek az utcán, ennél jobb mód nem létezik. Nagyon sokat tanulhat az ember magáról és a zenéjéről, megtanulja, mi az, ami miatt tetszik az embereknek és mitől veszik meg a lemezét. Ha eljutsz arra a szintre, hogy nagyon jó vagy, az emberek elkezdenek beszélni rólad a barátaiknak és feltöltenek rólad videókat az internetre. Ilyen egyszerű az egész…
- Mennyiben segítette a karrieredet a YouTube?
- Már jóval azelőtt, hogy bármilyen videóm felkerült volna a YouTube-ra, eladtam 20 ezer lemezemet az utcán – ez több, mint amennyit egy csomó kiadóhoz szerződött banda képes eladni. Jól kerestem és sok fellépésem lett utazás közben. A YouTube mindössze annyit tett, hogy olyan országokat is megnyitott előttem, ahol korábban még nem jártam – például Kelet-Európában és Amerikában.
- Általában egy utcazenésznek honnan jön az ötlet, hogy az utcán zenéljen?
- Ezt a kérdést csak saját magamra vonatkozóan tudom megválaszolni. Azért kezdtem el az utcán zenélni, hogy utazzak és közben így keressek pénzt, és egyáltalán nem állt szándékomban a YouTube segítségével híressé válni. Egyáltalán nem számítottam rá, egyszerűen ilyen a karmám és kész.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek