Bizony már jó pár éve annak, hogy Luc Besson rendezőként valami igazán figyelemre méltóval rukkolt elő; legújabb munkája, a hazánkban kevéssé ismert Jacques Tardi-képregényeken alapuló kalandfilm azonban annak tekinthető.
Az Adéle és a múmiák rejtélyében ráadásul a filmes nem kizárólag az amerikai blockbustereket tekintette kiindulási alapnak (mindenképpen fel kívánva venni velük a versenyt), hanem elsősorban saját honfitársához, Jean-Pierre Jeunet-hez fordult ihletért: műve morbid fekete humora a Delicatessent, az apró, véletlen egybeesések hálózatával megspékelt cselekmény pedig az Amélie csodálatos életét és a Micmacset idézi.
Az Adéle és a múmiák rejtélye sikerének titka emellett mindenképpen maga Adéle. A XX. század elején tevékenykedő kalandornőnek nemcsak a melle, de a dumája is jobb, mint Indiana Jonesnak. A bestsellerszerzőként sikert sikerre halmozó vonzó hölgyeményt az egyiptomi piramisoknál akciózva ismerjük meg, ahol a múmiák átkán kívül az életére törő gonosz Dieuleveult professzorral is szembe kell szállnia. Ráadásul eközben Adéle otthonában, Párizsban egy életre kelt pterodaktilusz (egy óriási ősmadár) szedi halálos áldozatait. A jópofa figurák panoptikumát egy haspók rendőrfelügyelő és egy Pampalini-szerű nagy vadász teszi teljessé. S habár a mű cselekménye a végén teljesen átfordul a legvadabb, szürreális fantasztikumba, és pár ügyetlenebb vizuális trükk is becsusszan, elragadó humoráért és főhősnőjéért cserébe még ezt is hajlamosak vagyunk megbocsátani neki.
Az Adéle és a múmiák rejtélye sikerének titka emellett mindenképpen maga Adéle. A XX. század elején tevékenykedő kalandornőnek nemcsak a melle, de a dumája is jobb, mint Indiana Jonesnak. A bestsellerszerzőként sikert sikerre halmozó vonzó hölgyeményt az egyiptomi piramisoknál akciózva ismerjük meg, ahol a múmiák átkán kívül az életére törő gonosz Dieuleveult professzorral is szembe kell szállnia. Ráadásul eközben Adéle otthonában, Párizsban egy életre kelt pterodaktilusz (egy óriási ősmadár) szedi halálos áldozatait. A jópofa figurák panoptikumát egy haspók rendőrfelügyelő és egy Pampalini-szerű nagy vadász teszi teljessé. S habár a mű cselekménye a végén teljesen átfordul a legvadabb, szürreális fantasztikumba, és pár ügyetlenebb vizuális trükk is becsusszan, elragadó humoráért és főhősnőjéért cserébe még ezt is hajlamosak vagyunk megbocsátani neki.
Les aventures extraordinaires d'Adele Blanc-Sec
francia kalandfilm, 105 perc, 2010
A Természettudományi Múzeum
egyik emelvényén egy 136 millió éves Pterodaktilusz-tojás rejtélyes körülmények között
kikel, az óriási ősmadár pedig folyamatos rettegésben tartja az égből a francia főváros lakosait.
rendező:
Forgalmazza: Fórum Hungary
Bemutató: 2010. szeptember 9.
Bemutató: 2010. szeptember 9.
1 komment|Szólj hozzá!
bájos, könnyed, látványos fantasztikum.
bambanyúl
|
2010-09-19 16:46:01
Új hozzászólás
2012. január 26. - február 2.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek