...azokat a jellegzetességeket, amelyek a mai napig közismerten fémjelzik munkásságát: a különleges vizuális érzéket – amely gyakorta elsőbbséget élvez az összefüggő elbeszélés követelményeivel szemben –, a sokszor bizarrnak mondható humort, a mesékhez és a horrorhoz való vonzódást, a vendégszövegek és idézetek, (főleg filmes) utalások kiemelt szerepét, valamint a szoros kötődést a sajátos kívülálló karakterekhez. 
 
Az 1985-ös Pee-wee nagy kalandja Burton debütáló nagyjátékfilmje (rövidfilmes rendezéseit, a Vincentet és a Frankenweenie-t azok morbiditása miatt a Disney stúdió forgalmazhatatlannak ítélte, ízlésviláguk azonban az egész estés munkákban is érvényesül), amely az akkoriban igen népszerű televíziós komikus, Paul Reubens személyiségére – pontosabban alteregójára, a hihetetlenül infantilis, sokak számára épp ezért nehezen elviselhető, mások szerint tüneményes Pee-wee Hermanre – épített road movie-ba oltott vígjáték. 
 
Pee-wee, miután ellopják rögeszmésen imádott bicklijét, egész Amerikát tűvé teszi érte: a film sztorija útjának állomásaira (Alamótól Hollywoodig), különleges talákozásokra (a szökött fegyenctől kezdve egy halott sofőr kísértetén át egy motoros bandáig), szüntelen gegekre (beleértve a főhős lidérces álmait) épít, s mindenekelőtt arra a karneváli hangulatra és színpompás látványvilágra, mely olyan későbbi Burton-filmekben köszön vissza és teljesedik ki, mint a Támad a Mars! (ami nemrégiben szintén megjelent DVD-n), a Nagy hal, valamint a Charlie és a csokigyár. 7/10 
 
Ha a Pee-wee nagy kalandja élő szereplőkkel elkövetett, egész estéssé duzzasztott rajzfilmként is felfogható, akkor a formai és műfaji határok áthágása még fokozottabban érvényes az 1988-ban bemutatott Beetlejuice – Kísértethistóriára, a rendező máig egyik legmeghökkentőbb s legfantáziadúsabb munkájára. A film cselekményét a határhelyzet élménye alapozza meg: egy frissen elhunyt házaspár, Barbara és Adam (Geena Davis és Alec Baldwin) viszontagságait láthatjuk, akik otthonukba kísértetként visszatérve kénytelenek végignézni, ahogy az új lakók, felfuvalkodott nagyvárosiak – élen az excentrikus szobrásszal, Deliával – a nyugodt családi otthont teljesen átalakítják (avagy tönkreteszik). 
 
A pár csődöt mond szellemként: nem tudják elijeszteni az új lakókat, s bár egy ideig a padlásra bezárkózva próbálják meg kizárni „életükből” a jöttmenteket, elkeseredésükben végül a túlvilág hírhedt „bioördögűzőjéhez”, a bajkeverő Beetlejuice-hoz (Michael Keaton első szerepe Burton keze alatt) fordulnak, hogy szabadítsa meg őket a betolakodóktól; ennek következményei azonban a földi és a másvilág határainak elmosódásához, s a család búskomor tinilánya, Lydia (Winona Ryder) veszélybe sodrásához vezetnek. 
 
A film frappáns ötletei a szürrealizmus vad képzettársításaira és illogikájára emlékeztetnek, képisége sok helyen (kivált a túlvilági terek megalkotásában) az expresszionista vizualitást idézi, ami Burton fő védjegye lesz soron következő műveiben: gondoljunk csak a Batman, az Ollókezű Edward és legfőképpen a Batman visszatér sötét-komor díszlet- és látványvilágára. A makettszerűség a Beetlejuice egyik kuriózuma; meghatározó szerepet kap benne a kisváros modellje, mely a padláson egyfajta kapuvá is válik a két világ között, előtérbe állítva ezzel az egész film szembeszökő stilizáltságát. A trükkfelvételek szándékosan ódivatúak, a Burton által olyannyira kedvelt Harryhausen-féle stoptrükkön alapulnak (miként a Pee-wee nagy kalandja dinoszauruszos álomjelenete is), s a szellemek számos alkalommal úgy viselkednek – testük alkalmi eltorzításával –, mintha rajzfilmfigurák volnának. 
 
Kísértethorror és vígjáték, fantasztikum és melankólia, élőszereplős felvételek és animációs trükkök keveredése – a Beetlejuice besorolhatatlan koktél, mely kétségtelenül hatályon kívül helyez minden hagyományos elvárást. Sajátos szépségét viszontláthatjuk még (formabontó esztétikáját talán kevésbé): Burton hasonló tematikának szentelte A halott menyasszonyt, Az Álmosvölgy legendájával pedig még mélyebbre merült alá a horror műfajában. 8/10 
 
Varga Zoltán 
 
 
Kiadás: 

Nagyítás

Pee-wee nagy kalandja: Magyar mono, angol sztereó hang, magyar és angol felirat. Extraként különálló zenei hangsáv, amit a Burton legfontosabb alkotótársának tekinthető Danny Elfmannek köszönhetünk (kommentárt is mond munkája alá). Borongósabb részletektől sem mentes, de alapvetően vidám és lendületes zene kíséri a filmet, amely számos, egymástól nagyon távoli hatást forraszt egybe: Nino Rota és Bernard Herrmann megidézése mellett Hacsaturján és Vangelis hatására is érdemes fülelni. Ezenkívül rajzok és story boardok mozgóképes formában a látványtervező audiokommentárjával (magyar és angol felirattal, 12 percben), négy mókás kimaradt jelenet (szintén magyar és angol felirattal, 11 percben), továbbá a rendezőnek és a főszereplőnek a filmhez képest meglepően visszafogott, csendes nevetgéléssel tarkított audiokommentárja. 8/10 
 

Nagyítás

Beetlejuice: magyar mono, angol DD 5.1-es hang, magyar és angol felirat. Itt mindkét film mozielőzetese és kommentár nélküli zenei hangsáv az extra. Az alkotással kapcsolatos animácós áthallásokat utólag is erősíti, hogy 1989 és 1991 között rajzfilmsorozat formájában készítettek hozzá folytatást, amely egyértelműen Beetlejuice – és mellette Lydia – karakterére fókuszál. Ebből is láthatunk három epizódot a lemezen: az A-ha!, a Csontvázak a szekrényben és a Rémbutik egyenként 12 percesek és magyar felirattal nézhetők. 7/10 
 
Pee-wee’s Big Adventure / Beetle Juice, 1985 / 1988 * 88 perc * Pro Video * (12)