...s bár egyetemi évei alatt sok egyéb területtel is kacérkodott, végül is megmaradt a gyerekkori elhatározás mellett. 1994-ben szerzett csillagász kutatói, illetve matematika-fizika szakos tanári diplomát az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karán. 1994 őszétől máig annak az éppen akkor újraalakuló Bajai Csillagvizsgálónak a tudományos kutatója, amelynek szakköri foglalkozásait már 1980. óta (akkor még a legfiatalabbként) látogatta. 2003-ban szerzett PhD fokozatot az ELTÉ-n. Kutatási területe a szoros kettős, illetve a hierarchikus hármas csillagrendszerek égi mechanikája, dinamikája (értelem szerinti kitekintéssel azokra a rendszerekre is, ahol a komponensek némelyike nem csillag, hanem exobolygó). Mindemellett (sőt, inkább mindezek előtt) immár 20 éve foglalkozik intenzíven ősi keleti (illetve nyugati) filozófiákkal és megvalósítási utakkal. Néhány hónapja nemzetközileg elismert minősítésű jógaoktató.  
 
- Olvastam, hogy jógaoktató. Szokott- e úgy jógázni, hogy közben a csillagokat nézi? Megoldható ez? 
 
- Ha szó szerint válaszolom meg a kérdést, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nem, hisz csukott szemmel nehéz csillagokat néni. (Csillagokat látni persze lehet úgy is.) Ha mélyebbre megyek, akkor viszont már van sok közös a csillagokban és a jógában, hisz mind a csillagos ég látványa, mind a jóga ászanái a végtelenre nyitnak ajtót, ablakot, csak más-más síkon. 
 
- Előfordul, hogy megfeledkezik a világegyetemről? Én egyre többször kapom azon magam, hogy földi lettem, hogy elzabálják előlem a valóságot a mindennapi gondok. Régebben csak az eget néztem és próbáltam megérteni a távolságokat, a méreteket, a semmit és a mindent. Ez örömöt szerzett nekem, úgy éreztem, ha enyém az igazság, akkor mindegy, hogy mit teszek, a többieket pedig birkának néztem. Mára én is birka lettem. Szóval önben kitart a végtelen? 
 
- Ennek a mai világnak valóban minden tendenciája arról szól, hogy elfelejtesse az emberrel a végtelent. Ebből a szempontból én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy hála a csillagászatnak (no és a jógának is), mind térben (eleve a Csillagvizsgálónk kint van a "pusztában"), mind időben (hisz megadatik pl. a hajnali pirkadat csodájának rendszeres átélése)távol tarthatom magam ettől a karneváli forgatagtól. Bár valóban, még így is észreveszem néha, hogy be akar darálni. Úgyhogy, azért értem, ismerem, mit ért a mindennapi gondok valóság- elzabálásán. 
 
- Régen tudtam, mára elfelejtettem; milyen sebességgel forog a Föld? 
 
- Gondolom, inkább a Nap körüli keringés sebességére gondolt, mert ez szokott közismertebb lenni. Nos, nagyon egyszerű kiszámolni. A Föld Naptól való távolsága kb. 150 millió km. (Ez eléggé közismert.) Mivel a pályája majdnem tökéletes kör (a könyvekben lerajzolt ellipszis alakú pályák valójában nagyon-nagyon eltúlozzák a valóságot, ha a valóságnak megfelelően akarnák ábrázolni a földpálya lapultságát, akkor nincs az az emberi szem, amely megmondaná, hogy 
nem körpályát lát), egyszerűen azt kell végigszámolni, hogy mekkora sebesség kell ahhoz, hogy egy 150 millió km sugarú kör kerületét pontosan 1 év, azaz kb. 31 millió 500 ezer másodperc alatt fusson be egy test. A számolás elvégzését az olvasóra hagyom. 
 
- Ön szerint miért foglalkoztatja a nőket kevésbé (tisztelet a kivételnek) a világegyetem? Miért nem vesznek róla tudomást? Az ön felesége hogy van ezzel? 
 
- Nem gondolom, hogy kevésbé érdekelné őket. Csak teljesen más aspektusában ragadják meg. Nincs szükségük a határtalan időkre és terekre vonatkozó értelmi akrobatikákra, lényük mélyén, a pillanatban élik, sőt érzik át a végtelent. No persze, igazából nem akarok beleesni abba a hibába, hogy férfiként megmondjam, mit érez, mit gondol egy nő (hisz a kettő két teljesen különböző univerzumban mozog), úgyhogy erről talán valóban a feleségemet kellene megkérdeznie. 
 
- Tésztával eszi a halászlevet? Ha igen, részt vesz a bajai versenyen? 
 
- Micsoda kérdés! Természetesen tésztával. Igazából a júliusi nagy fesztivál nem verseny. Milyen zsüri is lenne az, amely végigkóstolhatna, és összehasonlíthatna több ezer bográcsnyi halászlét? A halászléfőző fesztivál alatt mi általában kint a Csillagda udvarán szoktunk főzni (pontosabban én főzök), és sok-sok vendégünk van ilyenkor, barátok, illetve nem bajai kollégák. 
 
- Melyik a kedvenc bolygója és miért? 
 
- Kissrácként hol a Plútó, hol meg a Vénusz volt. Most már mind egyformán kedves. Persze az mindig különleges élmény, amikor a Merkúrt sikerül az esti vagy a hajnali szürkületben szabad szemmel is megtalálni az ég alján. (Erre évente maximum egy-két hétig van lehetőség.) 
 
- Fedezett-e már fel valamit. Ha igen, milyen nevet adott neki? 
 
A mi célunk elsősorban nem valaminek a felfedezése. Ettől függetlenül, mintegy melléktermékként találtunk már korábban nem ismert változó csillagokat, illetve az idei nyár termése 11 év után az első magyar felfedezésű szupernova, amelyet viszont az előző mondataimra rácáfolandó, pontosan egy célzott keresés révén találtuk meg. Mivel a szupernova kereső programunk (szegedi kollégákkal közösen) továbbra is folyik, reméljük, fogunk még újabb szupernovákat is találni. 
 
- Bosszús volt-e, hogy idén jóval többet volt felhős az ég, mint máskor. Hogyan befolyásolja ez a munkájukat? 
 
- Őszintén szólva nem voltam bosszús. Mint már említettem, a mi kutatásunk túlnyomó része független az észlelésektől, illetve pontosabban, a távcsöves észlelések nem alapvetőek a tudományos munkánkhoz, még ha fontos részét is képezik, ezért nem is volt ennek a ténynek különösebb hatása, ha csak az nem, hogy kevesebbszer voltam kialvatlan. 
 
- Honnan nézte a napfogyatkozást és kikkel? 
 
- Ha az 1999. évi nagy napfogyatkozásra gondol, azt innen néztem a Csillagda udvarából munkatársakkal és barátokkal. 
 
- Mit kutat most? 
 
- Épp most készültem el egy nagyobb léptékű tanulmánnyal, amelyben azt számítottam ki és elemeztem, hogy a csillaguk előtt átvonuló (úgynevezett tranzit- vagy fedési exobolygók) tranzit időpontjainak változásaiból miképpen lehet további bolygók jelenlétére következtetni, illetve ezeknek a bolygóknak a tulajdonságait meghatározni. A tanulmányt a végső simítások után, remélhetőleg legkésőbb a jövő héten be tudom küldeni a legrangosabb összeurópai csillagászati szakfolyóirathoz. 
 
- Mivel készül a rendezvényre? 
 
- Van egy évek óta kialakított, jól bejáratott forgatókönyvünk, amely szerint bonyolítjuk mind a Kutatók, mind a Múzeumok éjszakáján a bemutatóinkat. A visszatérő vendégeink ezt már nagyjából ismerik. Hogy ennek ellenére mégsem fölösleges másodszor, haramdszor, sőt sokadszor is eljönni hozzánk, ez egyrészt annak köszönhető, hogy a csillagos ég is szolgál mindig valami változatossággal, másrészt pedig ennek a kialakult sémának is része mindig valami újdonság. Ez most sem lesz másként, de nem akarom lelőni a meglepetést.