- Emlékszel, ki volt az első beszélgetőpartnered, és mitől érezted akkor úgy, ebből érdemes sorozatot csinálni?
 
- Varró Dánielt hívtam meg, ő akkor épp Presser Gáborral kezdett dolgozni, gondoltam, akkor legyen ez egy páros beszélgetés. De már e meghívás előtt is sorozatot terveztem, igaz, én csak egy év hosszúságúra terveztem, kétheti rendszerességgel az is elég sok. Több mint öt év lett belőle. 
 
- Készültél-e az előzményekből, például Bertha Bulcsú írós beszélgetéseiből, vagy tudatosan kerülted, hogy ne befolyásolhassanak? 
 
- Ismertem Bertha Bulcsú kötetét, pontosabban olvastam, amikor megjelent. Nem kerültem, de tudtam, hogy én egészen mást szeretnék, mint ő. Engem az élet és irodalom párosából mintha az előbbi jobban izgatna ilyen helyzetben. Aki az irodalmat akarja, olvassa el a vendégeim műveit. Amihez igazán igyekeztem gusztust csinálni minden egyes alkalommal. 
 
- Nemcsak szimpatikus, de izgalmas is, ahogy egyszerre vagy rendkívül udvarias, de azért nem félsz keményebben bele-belekérdezni. Mennyire kellett előre „moderálni” magad? 
 
- Arra törekedtem, hogy ugyanúgy kérdezősködjem, nagyjából ugyanarról, mintha kettesben ülnénk a kávéházban. Én négyszemközt sem moderálom magam, de nem is akarok megbántani senkit. Tapasztalatom szerint soha nem az őszinteség a bántó, inkább a hátsó gondolatok, a csűrés-csavarás. Ne feledjük, az én alanyaim írók, akik azért többé-kevésbé a lélek mérnökei. 
 
- Csak terjedelmi, vagy tartalmi különbségek is adódtak az élő és a mostani szerkesztett változatok között? 
 
- Ez vicces kérdés. A beszélgetések kábé hetven percig tartottak, a televízióba ötven perc került. Egy műsor szövege legépelve minimum hatvanezer karakter. Ezekből én tizenöt-húszezret csináltam, de úgy, hogy semmi lényeges ne maradjon ki. Húztam, átírtam, több kérdésből csináltam egyet, és több válaszból is, ám az adott szerzők stílusában maradva. Senki nem reklamált, hála istennek. 
 
- Végül egy ismétlődő kérdésünk, amit mindenkinek felteszünk: hol írsz és mikor? Tehát van-e az íráshoz kitüntetett helyed, napszakod, vagy épp az ellenkezője: bárhol, bármikor előjöhet? 
 
- A regényíráshoz rendszer kell, akkor tehát nagyjából tartom a délelőtti órákat. Két hónapja adtam le A csillagok világa című regényt, most szabadabb vagyok. Természetesen, ha tehetem, az íróasztalomnál szoktam, de másutt is tudok dolgozni, ha kell, hála a kicsiny számítógépeknek.