Történhet annál szerencsétlenebb dolog, mint hogy két héttel a darab bemutatója előtt elmegy egy színésznő hangja? Nem nagyon, hacsak nem Nini bőrébe bújik az illető, akivel még sokkal rosszabb dolgok is megtörténnek a színpadon, mégis helyt kell állnia.
Kapócs Zsókával beszélgetünk új, egyszemélyes kamikazekabaréja kapcsán.
- Mi történt a hangoddal?
- Megfáztam és elment a hangom. A legrosszabb az egészben, hogy itt vagyok két héttel az előadás előtt, és nem tudok próbálni, mert nincs hangom.
- Második önálló estedet mutatjátok be. Mit lehet elárulni Nini kamikaze kabaréjáról?
- Teljesen más típusú előadás, mint a Karády-est. Ez egy kabaré, varieté-előadás francia sanzonokkal, német kuplékkal, operettdarabokkal, pop- és rockszámokkal. Nini egy nagyon szerethető, a maga módján kicsit bolond figura, aki telis-tele van energiával, talán még több is van neki, mint kéne. Az előadás közben elmegy az áram, majdnem összedől a színház és még az öltöztetők is kiszúrnak vele, de neki végig kell csinálnia az előadást, amit ráadásul elvileg a nagyszínpadra ígértek neki, csak a válság miatt áttettek egy stúdióba. Összeomlik körülötte minden, és neki azonnal fel kell találnia magát, amihez időnként a közönség segítségét kéri. Nem szeretnék sokat elárulni a darabról, de ehhez hasonló tényleg nem nagyon volt még Magyarországon.
- Ezek szerint egy kicsit interaktív a darab. Hogy tudsz próbálni erre?
- Nehezen, és mivel nem tudok közönséggel próbálni, egy kicsit olyan, mintha bekötnék a szememet, és ugranék bele az ismeretlenbe.
- Iszonyú nagy kihívás lehet.
- Attól nagy kihívás, hogy egy kicsit tartok az improvizációtól. Én azt szeretem, ha hitelesen elmondhatom a szöveget, ami benne van a fejemben.
- Összesen hány nyelven énekelsz a darabban?
- Franciául, spanyolul, németül és magyarul. Ne kérdezd, hogy ez milyen felkészülést igényel… Ráadásul nemcsak ez ennek az előadásnak a sajátossága, hanem az is, hogy egy dalt 9-10 alkalommal megszakítunk. Egyszer csak megáll a zenekar, minden másodperc ki van számolva: hopp, kiszólok a közönséghez, hopp, történik valami, hopp, megint zene. Például miközben a német politikai dalt énekelem, tűsarkúban átcaplatok a közönségen, felállítom az embereket, mert az öltöztetők egy teljesen lehetetlen helyen lógatták le a ruhámat, és a nyílt színen átöltözöm, miközben fogom a mikrofont és éneklem az Als der Zirkus in Flammen standot.
- Nem ez az első eset, hogy Vági Bencével együtt dolgoztok (Bonnie és Clyde; Ma a tiéd vagyok – Karády-est – a szerk.). Nyilván tudta, mit oszt rád.
- Tudja, hogy képes vagyok rá, és hogy jól fogom megcsinálni, sőt azt is, hogy ahhoz, hogy én olyan léptekkel haladhassak előre ezen a pályán – amiről sokáig azt gondoltam, hogy már lekéstem róla –, ahhoz ilyen szerepekre van szükségem.
- Elég kemény feladatnak tűnnek ezek az egyszemélyes darabok, de látszólag kedveled őket.
- Hosszú távon nem elégítene ki, hogy van 8-10 mondatom egy darabban. Bár most utólag már azt is belátom, hogy az a rutin, amivel a Karády-esttel néhány éve kiálltam a színpadra, a nullával volt egyenlő. Egy színésznő, mondjuk, húsz év szakmai előélet után kiáll egy önálló esttel, de lehet, hogy még akkor sem. Azt tudtam, hogy ha fel akarom hívni magamra a figyelmet, akkor ezt nekem meg kell csinálnom. A Karády-est eredetileg Földessy Margit ötlete volt jó pár évvel ezelőtt. Eltelt 2-3 év, játszottam az IBS Színpadon, figyeltem Schubert Évát, Pásztor Erzsit. Ha nem volt jelenetem, akkor is néztem őket a függöny mögül, és egy idő után éreztem, hogy megszeretnek, hogy látják, ez nem csak hóbort, nem csak magamutogatás részemről. Így teltek az évek, és akkor egyszer csak mondtam, hogy most lépnem kell. Így született meg a Karády-est Vági Bencével, aminek 2008 januárjában volt a bemutatója, és a legszebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy ennyi ideig megy majd, vagy hogy ennek köszönhetően jelölést kapok a Gundel Művészeti Díjra. Remélem, jó pár évig fut még, mert azt gondolom, hogy egyre hitelesebbé válik, ahogy öregszem.
- Jelenleg más darabokban is játszol?
- Óriási megtiszteltetés számomra, hogy szerepelhetek Mészáros Márta nemrég bemutatott Cabiria éjszakáiban (Federico Fellini azonos című filmjének adaptációja – a szerk.) a Karinthy Színházban. Közben még mindig megy a Gózon Gyula Színházban William Blinn Hajnali mellúszás című darabja Márton András rendezésében. Most kezdődnek majd el a Hippolyt, a lakáj olvasópróbái, amiben Koltai Róbert és Voith Ági mellett játszom majd – Nini után – Mimit, a bártáncosnőt, aminek januárban lesz a bemutatója, és elméletileg februártól Verebes Istvánnal próbálunk majd egy zenés darabot.
- Soha nem érezted azt, hogy a modellkedés, a szépségkirálynőség, a médiaszereplések vagy akár csak a külsőd miatt esetleg nehezebben fogadott volna el a szakma?
- Én sosem voltam hivatásos modell. Modellkedtem, de az nem az, amit én hivatásos modellkedésnek mondanék. Tizennégy éves koromtól szépségkirálynő akartam lenni, ez volt az álmom. Nem gondolkodtam másban, nekem nem mutattak utat, senki nem segített ebben. Viszont ahogy feltették a fejemre a koronát, meghaltam, nem volt több célom, és akkor, 21 évesen átgondoltam az életemet, és rögtön elkezdtem a színházzal foglalkozni. Végtelenül tisztelem a színházat és azokat az embereket, akik ezt a műfajt művelik, már csak azért is, mert sokszor nem beszélhetünk arról, hogy ez anyagilag nagyon megérné. Senkit nem szerethet mindenki, és még is én azt érzem, hogy sokkal többen szeretnek, amikor színpadon vagyok. A közönség adott erőt ahhoz, hogy elhiggyem, itt a helyem. Hiszek magamban, és most életem eddigi legnehezebb feladata előtt állok.
- Így az év vége felé, milyen volt számodra 2010?
- 2010-re kiderült, kik az igazi barátaim. Egy kicsit talán felnőttebbé váltam – nem nagyon, csak kicsit – és úgy érzem, hogy szakmailag a legjobb úton járok.
Nini kamikaze kabaréja
Thália Színház
Bemutató: 2010. december 16., 20h
- Mi történt a hangoddal?
- Megfáztam és elment a hangom. A legrosszabb az egészben, hogy itt vagyok két héttel az előadás előtt, és nem tudok próbálni, mert nincs hangom.
- Második önálló estedet mutatjátok be. Mit lehet elárulni Nini kamikaze kabaréjáról?
- Teljesen más típusú előadás, mint a Karády-est. Ez egy kabaré, varieté-előadás francia sanzonokkal, német kuplékkal, operettdarabokkal, pop- és rockszámokkal. Nini egy nagyon szerethető, a maga módján kicsit bolond figura, aki telis-tele van energiával, talán még több is van neki, mint kéne. Az előadás közben elmegy az áram, majdnem összedől a színház és még az öltöztetők is kiszúrnak vele, de neki végig kell csinálnia az előadást, amit ráadásul elvileg a nagyszínpadra ígértek neki, csak a válság miatt áttettek egy stúdióba. Összeomlik körülötte minden, és neki azonnal fel kell találnia magát, amihez időnként a közönség segítségét kéri. Nem szeretnék sokat elárulni a darabról, de ehhez hasonló tényleg nem nagyon volt még Magyarországon.
- Ezek szerint egy kicsit interaktív a darab. Hogy tudsz próbálni erre?
- Nehezen, és mivel nem tudok közönséggel próbálni, egy kicsit olyan, mintha bekötnék a szememet, és ugranék bele az ismeretlenbe.
- Iszonyú nagy kihívás lehet.
- Attól nagy kihívás, hogy egy kicsit tartok az improvizációtól. Én azt szeretem, ha hitelesen elmondhatom a szöveget, ami benne van a fejemben.
- Összesen hány nyelven énekelsz a darabban?
- Franciául, spanyolul, németül és magyarul. Ne kérdezd, hogy ez milyen felkészülést igényel… Ráadásul nemcsak ez ennek az előadásnak a sajátossága, hanem az is, hogy egy dalt 9-10 alkalommal megszakítunk. Egyszer csak megáll a zenekar, minden másodperc ki van számolva: hopp, kiszólok a közönséghez, hopp, történik valami, hopp, megint zene. Például miközben a német politikai dalt énekelem, tűsarkúban átcaplatok a közönségen, felállítom az embereket, mert az öltöztetők egy teljesen lehetetlen helyen lógatták le a ruhámat, és a nyílt színen átöltözöm, miközben fogom a mikrofont és éneklem az Als der Zirkus in Flammen standot.
- Nem ez az első eset, hogy Vági Bencével együtt dolgoztok (Bonnie és Clyde; Ma a tiéd vagyok – Karády-est – a szerk.). Nyilván tudta, mit oszt rád.
- Tudja, hogy képes vagyok rá, és hogy jól fogom megcsinálni, sőt azt is, hogy ahhoz, hogy én olyan léptekkel haladhassak előre ezen a pályán – amiről sokáig azt gondoltam, hogy már lekéstem róla –, ahhoz ilyen szerepekre van szükségem.
- Elég kemény feladatnak tűnnek ezek az egyszemélyes darabok, de látszólag kedveled őket.
- Hosszú távon nem elégítene ki, hogy van 8-10 mondatom egy darabban. Bár most utólag már azt is belátom, hogy az a rutin, amivel a Karády-esttel néhány éve kiálltam a színpadra, a nullával volt egyenlő. Egy színésznő, mondjuk, húsz év szakmai előélet után kiáll egy önálló esttel, de lehet, hogy még akkor sem. Azt tudtam, hogy ha fel akarom hívni magamra a figyelmet, akkor ezt nekem meg kell csinálnom. A Karády-est eredetileg Földessy Margit ötlete volt jó pár évvel ezelőtt. Eltelt 2-3 év, játszottam az IBS Színpadon, figyeltem Schubert Évát, Pásztor Erzsit. Ha nem volt jelenetem, akkor is néztem őket a függöny mögül, és egy idő után éreztem, hogy megszeretnek, hogy látják, ez nem csak hóbort, nem csak magamutogatás részemről. Így teltek az évek, és akkor egyszer csak mondtam, hogy most lépnem kell. Így született meg a Karády-est Vági Bencével, aminek 2008 januárjában volt a bemutatója, és a legszebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy ennyi ideig megy majd, vagy hogy ennek köszönhetően jelölést kapok a Gundel Művészeti Díjra. Remélem, jó pár évig fut még, mert azt gondolom, hogy egyre hitelesebbé válik, ahogy öregszem.
- Jelenleg más darabokban is játszol?
- Óriási megtiszteltetés számomra, hogy szerepelhetek Mészáros Márta nemrég bemutatott Cabiria éjszakáiban (Federico Fellini azonos című filmjének adaptációja – a szerk.) a Karinthy Színházban. Közben még mindig megy a Gózon Gyula Színházban William Blinn Hajnali mellúszás című darabja Márton András rendezésében. Most kezdődnek majd el a Hippolyt, a lakáj olvasópróbái, amiben Koltai Róbert és Voith Ági mellett játszom majd – Nini után – Mimit, a bártáncosnőt, aminek januárban lesz a bemutatója, és elméletileg februártól Verebes Istvánnal próbálunk majd egy zenés darabot.
- Soha nem érezted azt, hogy a modellkedés, a szépségkirálynőség, a médiaszereplések vagy akár csak a külsőd miatt esetleg nehezebben fogadott volna el a szakma?
- Én sosem voltam hivatásos modell. Modellkedtem, de az nem az, amit én hivatásos modellkedésnek mondanék. Tizennégy éves koromtól szépségkirálynő akartam lenni, ez volt az álmom. Nem gondolkodtam másban, nekem nem mutattak utat, senki nem segített ebben. Viszont ahogy feltették a fejemre a koronát, meghaltam, nem volt több célom, és akkor, 21 évesen átgondoltam az életemet, és rögtön elkezdtem a színházzal foglalkozni. Végtelenül tisztelem a színházat és azokat az embereket, akik ezt a műfajt művelik, már csak azért is, mert sokszor nem beszélhetünk arról, hogy ez anyagilag nagyon megérné. Senkit nem szerethet mindenki, és még is én azt érzem, hogy sokkal többen szeretnek, amikor színpadon vagyok. A közönség adott erőt ahhoz, hogy elhiggyem, itt a helyem. Hiszek magamban, és most életem eddigi legnehezebb feladata előtt állok.
- Így az év vége felé, milyen volt számodra 2010?
- 2010-re kiderült, kik az igazi barátaim. Egy kicsit talán felnőttebbé váltam – nem nagyon, csak kicsit – és úgy érzem, hogy szakmailag a legjobb úton járok.
Nini kamikaze kabaréja
Thália Színház
Bemutató: 2010. december 16., 20h
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek