- Az X generáció után a te találmányod az Y generáció?
 
- Az Y generáció már létező fogalom a világban, a mostani huszonéveseket jelöli, az elnevezés pedig a You Tube kezdőbetűjére utal. 
 
- Azért néhány mondatban nem árt bemutatni őket…  
 
- A kutatók szerint nagyon különböznek a korábbi generációktól, mert egy új korszak, az Információs Kor gyermekei. Nekik már a számítógépes világ és az internet olyan természetes, mint a mindennapi ébredés. A digitális világról nagyon sokat tudnak, többet, mint a szüleik, idősebb főnökeik. Látják, hogy a siker, karrier, pénz fogalma elsőrendű fontosságú, és megtanulták, hogy a fogyasztói társadalomban csak ez visz előre. Már nem „engedelmes munkaerők”, hanem sokszor öntörvényű személyiségek, akiknek a munkahely csak egy a sok közül, amit változtatni lehet. Ezért nem is szívesen maradnak olyan helyen, ahol a céges lojalitás elvárása túl erős. Ahogy a szüleik életében még „ egy rendes embernek egy munkahelye volt”, ők már azt tanulták meg, hogy valószínűleg egy lúzer az, aki nem tud lépni, ha kell, és hosszasan megmarad egy helyen. A „munkanélküli” státus már megszokott állapotuk, és nem lepődnek meg azon, ha akár hónapokat vagy éveket kell várniuk arra, hogy a felnőtt életüket elindíthassák.
 
- Mennyire különböznek a magyar és nemzetközi (amerikai) X és Y generációk? (És saját tapasztalataid a Coupland által leírtaktól?) Idővel a hasonlóságok vagy a különbözőségek erősödtek fel? 
 
- Korosztályi jellemzőkről beszélünk, ezért annyira nem különböznek a magyarok és a nemzetközi Y-ok, mint gondolnánk. A különbségeket legfeljebb az országok gazdasági fejlettsége generálja, tehát egy angol Y például sokkal jobban harcol önmagáért, ha a „work-life balance” a tét. Amerikai és angolszász kutatók már a millennium évében megkezdték az Y generáció jellemzőinek kutatását, mert felismerték, hogy a kommunikáció, a viselkedés és az emberi kapcsolatok világában nagyon mélyreható változások következtek be, amiket a szülőknek meg kell érteniük és el is kell fogadniuk, hogy ne az legyen: könnyű a mai fiataloknak, azt csinálnak, amit akarnak! Ha a két generáció között nem alakul ki türelmes és jó kooperáció, akkor megnő a veszélye annak, hogy jobban elszakadnak egymástól, mint valaha. Most még fontosabb tehát, hogy családon belül jó kapcsolat legyen, értsék és támogassák egymást. A „kapunyitási pánik” pedig a szülőknek komoly jelzés arra, hogy a fiatal nem mer/nem tud a saját lábára állni, helyette választja az otthoni „gyerekstátust” – akár még 25–28 évesen is. A mai Y generációnak tehát tényleg kinyílt a világ, de amikor „mindent lehet”, könnyű is elveszni a rengetegben. Én úgy gondolom, ennek a korosztálynak sokszor bizony nehezebb, mint a szüleiknek volt, annak ellenére, hogy a felmenőik életében is akadtak komoly társadalmi változások, a nagyszülők életében pedig még háborúk is. De ezek között nehéz mérlegelni: kinek mennyire nehéz. Mindenesetre még sosem volt olyan korszak az életünkben, amikor az internetnek köszönhetően egy virtuális világot kell hozzáilleszteni a realitáshoz. Vannak közös jellemzők, amik megkülönböztetik egymástól az X (a szülők) és az Y generációt, bárhol éljenek is. Az egyik ilyen: internetes közösségek tagjának lenni ma már evidencia.  
 
- Volt személyes inspirációd is? 
 
- Személyes inspirációnak én azt tekintem, hogy már jó pár éve figyelem a fogyasztói társadalom működését és hatásait az emberi személyiségre. A pszichológusok sokszor hamarabb érzékelik, hogy nagy változások vannak, mert a pszichés tünetek és viselkedési jellemzők módosulni kezdenek. Már évek óta fontolgattam ennek a kötetnek a megírását, mert annyi változás van, amit érdemes azért összeszedni és kicsit értelmezni. Hiszen az életünkről van szó... 
 
- Eszedbe jutott volna hasonló téma tíz éve is? 
 
- Tíz évvel ezelőtt még ennek a témának nem lett volna aktualitása. Az Információs Kor beköszönése kellett ahhoz, hogy lássuk, milyen a virtuális világ és milyen mellette a realitás. 
 
- Mit tartasz a közösségi oldalak (pl. Facebook) legnagyobb előnyének, és mitől óvnál leginkább velük kapcsolatban? 
 
- Óvni mindenkit attól kell, ami a legnagyobb veszély, csak néha ez indulatokat is kivált bizonyos emberekből, akik úgy vélik, minden aggodalom a „net szabadságát” gyengíti. De az internet veszélyesen addiktívé is válhat, hiszen az „online lét” folyamatos megerősítése zajlik, a fiatal generáció akár kétpercenként képes valamit közölni magáról online. Egy idősebbnek viszont ez rettentő furcsa: miért kell komoly és felületes információkat ontani önmagunkról. Ebben az értelemben ez tényleg meghökkentő, azonban ha belegondolunk, ezek a portálok és hálózati működések csoportszerveződésről szólnak, feloldják a régi típusú énhatárokat, és eltolják a korábban megszokott intimitáshatárokat is. Nemcsak egyszerű tényközlésről van szó ugyanis, hanem olykor ezek valódi énközlések, tehát olyan érzelmek és információk, amiket talán bölcsebb lenne egy darabig megtartani. Ez lenne az adatvédelemmel kapcsolatos veszély, melyben nemcsak – a Magyarországon még nem jellemző – identitáslopás, hanem a magánéletről szóló információknak a felhasználása: fotók, idézetek, posztok másolása, áthelyezése. Nem véletlen, hogy nemrég egy német tartományi adatvédelmi biztos a „felejtéshez való jog” felállítását javasolta. Tudjuk, hogy ha valami „kikerül”, akkor még évek múltán is szembetalálkozhatunk vele egy oldalon, de előfordult már, hogy ezzel tönkretettek valakit. A tanulság tehát az, meg kell tanulni egyfajta önvédelmet, és nagyon fontos lesz, hogy valaki képes-e az önmaga intimitáshatárainak felállítására. 
 
- Milyen napszakban, hol és hogyan írsz, egyáltalán fontosak-e számodra a körülmények? 
 
- Persze, fontosak a körülmények, főleg a nyugalom és egy nagy bögre kávé a kezem ügyében... Írni akkor tudok, és olyankor viszont nagyon lendületesen, ha érzem a mondandó fontosságát, és összeáll a fejemben a vezérfonal. Ehhez általában kivárom azt a pillanatot, amikor már minden vágyam a klaviatúra elé ülni...