Nehéz egy újságírónak interjút készítenie egy humoristával. Nincs kommunikációs fölényben, az Isten tudja, mi kerekedik ki belőle, könnyen kudarcba, vagy egy szürreális önparódiába fulladhat az egész. - ilyesféle gondolatokkal indultam neki a Kiss Ádám interjúnak, majdhogynem lábremegve.
Aztán leült velem szemben egy tök őszinte srác, mindenféle sztár allűr, vagy felesleges, „na majd én megmutatom hogyan kell zsonglőrködni a szavakkal kisanyám” nélkül. És még az almalevét is nekem adta!
- Nemrég jelent meg az első könyved, Szüty(i)ő fedőnév alatt. Ez mit is takar pontosan?
- Több válaszom van erre, melyiket szeretnéd?
- A, B, C verziót, és az olvasók majd bekarikázzák.
- Rendben, akkor tehát
A) Én a Szütyőt választottam, csak az i valahogy befurakodta magát.
B) Szerettem volna olyat, ami még nincs – hogy 10-ből 8 ember azt mondja, hogy ez mi?! Amiről tudják, hogy Kiss Ádám könyve.
C) Ez a címe.
- Miről szól, kinek ajánlod?
- Mindenkinek ajánlom, és az életről szól. Az engem ért benyomásokra reflektálok benne. Elbeszélő monológok, sok pici, különálló sztori. Némelyik például novella, vagy e-mail szerkezetű, tehát ne egy nagyregényt, vagy egy önéletrajzi krónikát képzelj el.
- Hogyan jött az ötlet, hogy kiadj egy könyvet?
- Megkeresett egy kiadó. Az írás eddig sem állt tőlem távol, csak eddig nem kiadtam, hanem színpadon állva mondtam el. Kicsi korom óta írogatok, nálam ez a legősibb formája a humorizálásnak. Volt elfekvőben egy csomó anyagom, egy-két oldalas szösszenetek, amiket viccből elküldtem a kiadónak, ők pedig azt mondták ez tök jó, írjak belőle még 50 oldalt és nyomhatjuk is.
- Nem tartottál attól, hogy rád fogják, hogy „na, megint egy celeb, aki még jobban meg akar gazdagodni”?
- De, ez benne van, mindig lesz olyan, akinek nem tetszik amit éppen csinálok. Nem most lettem híres, ha 3 év múlva adnám ki, akkor is lenne aki megdobál, hogy miért pont most kellett?! Mindig is szerettem megosztó emberként funkcionálni, nem akarok az ország kedvence lenni. Volt egy csávó, aki írt nekem egy e-mailt, hogy azonnal adjam meg a címemet, visszaküldi a könyvet, mert ez nem vicces. Pedig ha nem tetszik, csak fel kell tenni a hűtő tetejére, azt’ jónapot. Aztán történt olyan is, hogy egy tanárnő megállított az utcán, és kérte, hogy mondjam már meg mi az a Szüty(i)ő, mert órán állandóan azt kérdezgetik. Na, ez sokkal jobb volt.
- Nemrég részt vettél egy jótékonysági eseményen, ahol gumicsizmákat festettek...
- Szenvedélybetegeknek gyűjtöttünk a Jack Daniel’s jóvoltából. Nem szeretek „celebkedni”, de ha van egy jótékonysági rendezvény, arra szívesen elmegyek. Hófehér gumicsizmákat festettünk fekete filctollal, azt elárverezzük, a befolyt összeget pedig a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül eljuttatjuk a szenvedélybetegeknek. Mondjuk elihatják. Egyébként én is szenvedélybeteg vagyok, dohányzom. De csak nappal, mert éjszaka egyáltalán nem, és amikor elszívtam, mindig elnyomom. Sőt, mostanában biocigiket szívok - a felénél eldobom.
- Haladsz az úton... Te mit pingáltál? Volt valami koncepciód?
- A csizma balos párja tiszta kriksz-kraksz, full Jumanji. Mivel ez az egész a szenvedélybetegségről szól, írtam rá egy idézetet, ami így szól: „Ha nem hiszel magadban, senki nem fog hinni benned.” A másik egy egyszerűbb kreálmány, arra rajzoltam egy Nike pipát, hogy menő legyen, illetve átkötöttem egy fekete masnival. Az „ilyen volt, ilyen lett”-et akartam érzékeltetni, hogy voltál - és lehetsz - tiszta, vagy lehetsz tök zanzás.
- Szoktál máskor is jótékonykodni?
- Igen, a Dumaszínházzal többször is, csak nem szeretjük nagy dobra verni. A múltkor például egy rákos kislánynak gyűjtöttünk, akit csak Kínában tudnak megműteni. A Csodalámpa Alapítvánnyal vagyunk még szoros kapcsolatban, akik beteg gyerekek kívánságait teljesítik. Nemrég volt is velünk egy kisfiú, pár előadással később pedig egy kislány, akik csak úgy eljöttek, mert szerettek volna belelátni ebbe az egészbe. A humor mindig is összehozta az embereket, szóval ez egy nagyon nemes cél.
- Nem nehéz ilyenkor fellépni, humorizálni? Végül is rajtad múlik, hogy annak a gyereknek jobb lesz-e a napja, vagy sem...
- De igen, de még mindig jobb viccelődni, mintha elkezdeném hangosan sajnálni...
- Az emberek szeretik beskatulyázni egymást, tiéd a vicces srác szerepe, aki mindig vidám, ami nyilván nincs így. Hogyan kezeled ezt?
- Erre mindig azt szoktam mondani, hogy más szakmákban sincs ilyen. Az útépítő sem rakja ki otthon a vigyázz, csúszásveszély táblát... Az a dolgom, hogy vicces legyek, a hétköznapokban meg ember vagyok.
- Mi a legjelentősebb dolog az életedben, ami megváltozott a Dumaszínház hatására?
- Négy-öt évvel ezelőtt, amikor ezt elkezdtem, humorista akartam lenni, nem híres. Bizonyos szempontból most sokkal nehezebb dolgom van, mert anno az életből gyűjtögettem az élményeimet. Az ABC-ből, az étteremből, a buszról. Most ez nem megy zökkenőmentesen, mert nem tudok beolvadni a társadalomba. Ha megérkezem valahova, mutogatnak, hogy te, nézd már, az ott nem a Kiss Ádám?! Így nehéz megfigyelőként jelen lenni...
MONDJUK INNEN:
www.estkonyvek.hu Kiss Ádám: Szütyiő
Kiadó: Ulpius-ház
Ár: 2799 Ft
- Nemrég jelent meg az első könyved, Szüty(i)ő fedőnév alatt. Ez mit is takar pontosan?
- Több válaszom van erre, melyiket szeretnéd?
- A, B, C verziót, és az olvasók majd bekarikázzák.
- Rendben, akkor tehát
A) Én a Szütyőt választottam, csak az i valahogy befurakodta magát.
B) Szerettem volna olyat, ami még nincs – hogy 10-ből 8 ember azt mondja, hogy ez mi?! Amiről tudják, hogy Kiss Ádám könyve.
C) Ez a címe.
- Miről szól, kinek ajánlod?
- Mindenkinek ajánlom, és az életről szól. Az engem ért benyomásokra reflektálok benne. Elbeszélő monológok, sok pici, különálló sztori. Némelyik például novella, vagy e-mail szerkezetű, tehát ne egy nagyregényt, vagy egy önéletrajzi krónikát képzelj el.
- Hogyan jött az ötlet, hogy kiadj egy könyvet?
- Megkeresett egy kiadó. Az írás eddig sem állt tőlem távol, csak eddig nem kiadtam, hanem színpadon állva mondtam el. Kicsi korom óta írogatok, nálam ez a legősibb formája a humorizálásnak. Volt elfekvőben egy csomó anyagom, egy-két oldalas szösszenetek, amiket viccből elküldtem a kiadónak, ők pedig azt mondták ez tök jó, írjak belőle még 50 oldalt és nyomhatjuk is.
- Nem tartottál attól, hogy rád fogják, hogy „na, megint egy celeb, aki még jobban meg akar gazdagodni”?
- De, ez benne van, mindig lesz olyan, akinek nem tetszik amit éppen csinálok. Nem most lettem híres, ha 3 év múlva adnám ki, akkor is lenne aki megdobál, hogy miért pont most kellett?! Mindig is szerettem megosztó emberként funkcionálni, nem akarok az ország kedvence lenni. Volt egy csávó, aki írt nekem egy e-mailt, hogy azonnal adjam meg a címemet, visszaküldi a könyvet, mert ez nem vicces. Pedig ha nem tetszik, csak fel kell tenni a hűtő tetejére, azt’ jónapot. Aztán történt olyan is, hogy egy tanárnő megállított az utcán, és kérte, hogy mondjam már meg mi az a Szüty(i)ő, mert órán állandóan azt kérdezgetik. Na, ez sokkal jobb volt.
- Nemrég részt vettél egy jótékonysági eseményen, ahol gumicsizmákat festettek...
- Szenvedélybetegeknek gyűjtöttünk a Jack Daniel’s jóvoltából. Nem szeretek „celebkedni”, de ha van egy jótékonysági rendezvény, arra szívesen elmegyek. Hófehér gumicsizmákat festettünk fekete filctollal, azt elárverezzük, a befolyt összeget pedig a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül eljuttatjuk a szenvedélybetegeknek. Mondjuk elihatják. Egyébként én is szenvedélybeteg vagyok, dohányzom. De csak nappal, mert éjszaka egyáltalán nem, és amikor elszívtam, mindig elnyomom. Sőt, mostanában biocigiket szívok - a felénél eldobom.
- Haladsz az úton... Te mit pingáltál? Volt valami koncepciód?
- A csizma balos párja tiszta kriksz-kraksz, full Jumanji. Mivel ez az egész a szenvedélybetegségről szól, írtam rá egy idézetet, ami így szól: „Ha nem hiszel magadban, senki nem fog hinni benned.” A másik egy egyszerűbb kreálmány, arra rajzoltam egy Nike pipát, hogy menő legyen, illetve átkötöttem egy fekete masnival. Az „ilyen volt, ilyen lett”-et akartam érzékeltetni, hogy voltál - és lehetsz - tiszta, vagy lehetsz tök zanzás.
- Szoktál máskor is jótékonykodni?
- Igen, a Dumaszínházzal többször is, csak nem szeretjük nagy dobra verni. A múltkor például egy rákos kislánynak gyűjtöttünk, akit csak Kínában tudnak megműteni. A Csodalámpa Alapítvánnyal vagyunk még szoros kapcsolatban, akik beteg gyerekek kívánságait teljesítik. Nemrég volt is velünk egy kisfiú, pár előadással később pedig egy kislány, akik csak úgy eljöttek, mert szerettek volna belelátni ebbe az egészbe. A humor mindig is összehozta az embereket, szóval ez egy nagyon nemes cél.
- Nem nehéz ilyenkor fellépni, humorizálni? Végül is rajtad múlik, hogy annak a gyereknek jobb lesz-e a napja, vagy sem...
- De igen, de még mindig jobb viccelődni, mintha elkezdeném hangosan sajnálni...
- Az emberek szeretik beskatulyázni egymást, tiéd a vicces srác szerepe, aki mindig vidám, ami nyilván nincs így. Hogyan kezeled ezt?
- Erre mindig azt szoktam mondani, hogy más szakmákban sincs ilyen. Az útépítő sem rakja ki otthon a vigyázz, csúszásveszély táblát... Az a dolgom, hogy vicces legyek, a hétköznapokban meg ember vagyok.
- Mi a legjelentősebb dolog az életedben, ami megváltozott a Dumaszínház hatására?
- Négy-öt évvel ezelőtt, amikor ezt elkezdtem, humorista akartam lenni, nem híres. Bizonyos szempontból most sokkal nehezebb dolgom van, mert anno az életből gyűjtögettem az élményeimet. Az ABC-ből, az étteremből, a buszról. Most ez nem megy zökkenőmentesen, mert nem tudok beolvadni a társadalomba. Ha megérkezem valahova, mutogatnak, hogy te, nézd már, az ott nem a Kiss Ádám?! Így nehéz megfigyelőként jelen lenni...
MONDJUK INNEN:
www.estkonyvek.hu Kiss Ádám: Szütyiő
Kiadó: Ulpius-ház
Ár: 2799 Ft
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek