- Honnan jött a Most Mutasd Meg kampány ötlete?
 
- Az előtörténet része egy már évek óta tartó kreatív együttműködés eredményeként megvalósult szimpatika program, amihez azóta több mint 400 gyógyszertár csatlakozott. Ennek a környezettudatos együttgondolkodásnak a következő lépéseként jött létre a Most Mutasd Meg pályázat. Legjobb tudomásom szerint jelenleg nincsenek, vagy csak egymástól elszigetelve léteznek olyan programok, amelyek a legifjabb generációra is számítanak a fenntarthatósági, azon belül kifejezetten a környezetvédelmi kérdések megoldásában, vagy megvitatásában. Minél fiatalabbak vagyunk, annál fogékonyabban reagálunk bizonyos kérdésekre, ezért is gondoltam, hogy logikus lenne a legifjabb generációt is megszólítani a környezetünket érintő problémákkal és folyamatokkal kapcsolatban, hátha van kedvük ebben a kalandban részt venni.  
 

Nagyítás

- Mennyire népszerű a pályázat, mit nyerhetnek a legjobbak? 
 
- Mivel ez egy közösségi játék, a nyeremény is csoportos, a legjobb pályázó osztály vagy baráti társaság egy közös táborozást nyerhet a Szilvásváradi Kalandtáborban. A kampány népszerűsége elsősorban a szülőkön és a pedagógusokon fog múlni. Én abban bízom, hogy az ő felelősségvállalásuk elegendő ahhoz, hogy a fiatalok megértsék ennek a játéknak a lényegét és ezen keresztül a környezettudatos gondolkodás jelentőségét. Sok pályamunka érkezett már, de bízunk benne, hogy április végéig megduplázódhat a jelentkezők száma. A fenntartható fejlődés értékrendje a hosszú távú gondolkodáson alapszik, én magam sem hiszek a kampány jellegű, „öntsünk le mindent egy pillanatra zölddel” akciókban. Sok-sok apró lépés fogja azt a kritikus tömeget létrehozni, ami tényleges változást okozhat majd, és ez a pályázat is egyike ezeknek a lépéseknek. Nem egyszeri ad hoc lehetőségről van szó, hanem reményeink szerint egy visszatérő alkalomról. 
 
- Környezettudatosabbnak látod az embereket, mint öt-hat évvel ezelőtt? 
 
- Az jól látszik, hogy bizonyos fogalmak bekerültek a közbeszédbe, nagyjából mindenki hallott már arról, hogy létezik szelektív hulladékgyűjtés, energiatakarékos körte, lehet esővizet gyűjteni. Reálisan nézve, nagyon sok izgalmas kezdeményezés van, szerintem nem kevés embernek leesett a tantusz, de mégsem mondhatom azt, hogy őrületes elmozdulás történt, mert ha nyitott szemmel járunk, mindannyian láthatjuk, hogy miként élünk és mi zajlik körülöttünk. Ebben a kérdésben muszáj megőriznünk azt a naivitást, hogy sok kicsi sokra megy, mert különben csak mérhetetlenül elkeseredünk.  
 
- A honlapra felkerült pályázatok egy része enyhén szólva letargikus és borúlátó, te is ilyen borúsan látod a jövőt? 
 
- Ez így van rendjén. Egyrészt van ebben egyfajta életkori sajátosság. Az én életem első meghatározó korszakában, kulturális punkként a legfőbb vezérelvem a számomra nem tetsző rendszerrel szemben nekem is a rombolás volt. Másrészt mérhetetlenül igazuk van, hiszen ezek a gyerekek nem tehetnek semmiről, ők egyszerűen ebbe születtek bele, tehát a düh és a kiábrándultság teljesen természetes reakció. Ezek a sötét energiák később hatalmas erőt tudnak adni, bízom benne, hogy az ő esetükben is át tud majd fordulni és a rombolás mellett építeni, az elkeseredés mellett pedig megoldást keresni is akarnak majd. A magam részéről azt gondolom, hogy a spirituális erők, vagy az Univerzum, vagy maga a Jóisten a sokadik esélyt adja nekünk arra, hogy változtassunk. A kérdés az, hogy a mi jövőnk számít-e valamit. Az a sok kultúrtörténeti izgalom, amit letettünk a világegyetem asztalára és amivel mi igazolhatjuk a létezésünket egyedül, ebben a rendszerben, az ér-e annyit, hogy ezeket megóvjuk, vagy marad a totális és felesleges önsorsrontás.  

Nagyítás

- Ki fogja megválaszolni a kérdést? 
 
- Az biztos, hogy most egy kulcspillanatot élünk. A XX. század első fele óta a lelki bajainktól kezdve a fizikális világ jelenségein át, minden létező problémánkra a tudománytól várjuk a választ. Úgy tűnik, hogy a tudósok a legjobb szándékkal is megakadtak valamiben, vagy nem tudnak olyan tempóban új megoldásokkal előrukkolni, mint ahogyan azt kéne. Egy másik probléma, hogy a mai napig rettenetesen erősek azok az államközi és gazdasági lobbik, amik nem engedik a megújuló energiaforrások és a környezeti hatásokat pozitívan befolyásoló találmányok, megoldások használatát és elterjedését társadalmi és filozófiai szinten sem. Itt most mindenkire szükség van, függetlenül attól, hogy mennyire érzi érdekeltnek magát a kérdésben.  
 
- Sok fogalom, mint például az újrahasznosítás vagy az üvegházhatás kezd egy kicsit elcsépelté válni. Használjuk őket, anélkül, hogy pontosan tudnánk, mi van mögötte, és ettől kezdenek kiüresedni. Milyen lehetőségeink vannak, hogy folyamatosan tartalommal töltsük meg ezeket a fogalmakat? 
 
- Ez egy általános értékrendi válság. A mediatizált világban csak a nagyon erős üzenetek mennek át, mindenki azt sugallja, hogy most kell döntést hoznod, minden pillanatnyinak tűnik, miközben a fenntarthatóság egy hosszú távú, több generációra vonatkozó program, 80–100 éves távlatokban kell előre tekinteni. A kampányok mellett, az állandó figyelemfelhívás mellett tényleges munkának kell elkezdődnie, és ebben nagyon sok szektornak van szerepe. Az állampolgároknak, az államnak, a gazdasági szektor szereplőinek is azt kellene látni, hogy a környezetvédelem az a létezésünkre vonatkozó mintaprojekt. A szelektív hulladékgyűjtés nemcsak azért fontos, hogy a szeméttelepeken könnyen el tudják választani az újrahasznosítható anyagokat, hanem azért, mert ez már eleve egy filozófia. Ne csak saját magamat lássam, hanem a szomszédaimat is, az utcát, amiben élek, a települést, az országot, a kontinenst, a bolygót, legyen egyre tágabb ez az objektív, amin keresztül a jövőbe tekintünk. Nagyon szerencsétlen, hogy mindenhol a felelősséget hangsúlyozzák, minden nagyon riasztóan hangzik, miközben nagyon keveset kéne a mindennapjainkon alakítani, hogy mérhető és valós elmozdulás történjen.