– A 2007-ben megjelent Medallion lemez után a tavalyi Gyáva forradalmár egy jóval rockosabb anyag lett. Tudatos elhatározás volt, vagy csak így alakult?
  
– Igazából most találtuk meg önmagunkat. Egy tavaly áprilisi koncert után a kiadónktól kaptam egy levelet, amiben megírták, hogy nagyon megijedtek, mert ők nem ezt a zenekart ismerték meg, és hogy mi ez az őrület, torzított gitár, ordibálás, elmebeteg sminkek, zacskó a fejemre húzva. Hova tűnt az ő zenekaruk, a rapperek, táncosok, popslágerek és vokalista lányok? Én visszaírtam nekik, hogy ez az, amivel száz százalékig boldogok vagyunk, sőt még az is meglehet, hogy sokkal súlyosabb irányba is elmegyünk. Benne volt a pakliban, hogy nem fogunk a slágerlistákon előbbre jutni, vagy végleg leírnak minket, de az, ha abban bukunk el, hogy valami zsigerig őszintét próbáltunk megvalósítani, az még mindig elviselhetőbb lesz, mint a semleges keresgélés. A kérdés tehát nem az volt, hogy mi ebben a műfajban maradunk-e, hanem hogy a közönség velünk mozdul-e? Nem szeretném elkiabálni, de úgy tűnik, rendben leszünk. 
 
– Koncertjáró rajongóitok tudják, hogy élőben már korábban is ilyen zúzósabb, őrültebb bulit csináltatok. 
 
– Igen, és ezen az albumon végre meg tudtuk örökíteni azt az élő koncerthangzást, ami leginkább jellemez minket, és ez egyértelműen rockos. A zenei étvágyunk azóta sem csökkent, a rockzenén belül is rendesen kalandozgatunk. Az albumon a pop-rocktól az alter-rockon keresztül a punk-rockig születtek dalok, szóval nem szimplán rock, hanem fejesugrás a rockba! 
 
– A két lemez közt volt egy tagcsere is, ez befolyásolta valamennyire a hangzást? 
 
– Természetesen a hangzást is befolyásolta – nincs két zenész, aki ugyanúgy nyúlna a hangszeréhez –, de az igazán szembetűnő változást Hernádi Dávid színpadi jelenléte hozta. A volt basszerünk fantasztikus, és nagyon ígéretes fiatal zenész, de amikor meredeken a rock felé vettük az irányt, nem igazán érezte magáénak a stílust, főleg a színpadon elszabadult őrületet. Hernádi „decibel” Dáviddal olyan, mintha egy áttörhetetlen csatársorunk lenne, jobbra nézek tesóm (Pásztor Sámuel – a szerk.) tépi a húrokat, balomon Dávid rugózik vérben forgó szemekkel, a dobok mögött Bubnó Marcikánk vicsorog, és legnagyobb meglepetésünkre, billentyűsünk, Vaghy Tomi is kezdi elveszteni az önkontrollját. 
 

Nagyítás

– Már biztosan sokan megkérdezték, hogy miért is lett Gyáva forradalmár az album címe. 
 
– A gyáva forradalmárok mi magunk vagyunk – valahol a lázadó és a polgári lét közt, egy kamaszkorunkban épített barikád tetején, ahonnét már látszik a vereség, de nem eléggé véreztünk még el ahhoz, hogy felemelt kézzel átsétáljunk a túloldalra.  
 
– Az első klipes dal, a Don’t Fit In lett, ami már a Medallion idején kész volt. Akkor miért nem került fel a lemezre? 
 
– Lemaradt. A Don’t Fit In, a Mars és a Beside You című dalok a Medallion-lemez leadásának fináléjában készültek, de már nem lettek kész időben. Jellemző ránk, hogy a finisben mindig rengeteg jó ötlet születik. A Gyáva forradalmárra például, az utolsó héten került fel a 7.24, a Freedom, a Christoph’s song és a Teszt. 
 
– Hogy jött a Don’t Fit In klipje?
 
– A Don’t Fit In klipet egy rendkívül tehetséges, fiatalokból verbuválódott animációs csoport, a Gy.Á.R. készítette. Ők választották ki tőlünk ezt a számot. Sokoldalú profiljukhoz szerettek volna egy magyar zenekar angol nyelvű dalára videoklipet készíteni. Látván az eddigi munkáikat, teljes mértékben rájuk bíztuk a megvalósítás minden részletét. Az igazi megdöbbenést mégis a kész klip bemutatóján ért minket, amikor a kezünkbe nyomtak egy-egy 3D-s szemüveget. 
 
– A rádiók mostanság viszont a Gombócot nyomatják, ami pont egy líraibb szám. 
 
– 2009-ben az MR2 Petőfi rádió egy teljes nyáron keresztül, rotációban játszotta a Don’t Fit In-t, ahol egészen a 40-es lista 2. helyéig kúszott fel. Szerencsére, úgy tűnik, a kereskedelmi rádiók is nyitottak azóta a szélesebb skálán mozgó zenék irányába. A Neo, a Class, a radio café és a Lánchíd szinte egyszerre találták meg a zenekart, és az Álmatlan, Nyuszika, Mars, Beside You, Néha és a Gyáva forradalmár című dalok mellett, a Gombóc lett a „nagy befutó”. 
 
– Volt már olyan koncertetek, ami előtt lámpalázas voltál? 
 
– Általában nem vagyok lámpalázas, csak színpadon kap el sokszor valamiféle ciklonszerű érzés, sokszor nem is nagyon vagyok tudatában annak, ami történik velem. Borzasztó érdekes repülések ezek, a közönséggel. Két alkalommal viszont majdnem belebetegedtem az előttem álló feladattal való megbirkózás gondolatába. Az egyik ilyen az MR2 Akusztik felvétele volt, élőben, javítási lehetőség nélkül, országszerte a finomra hangolt fülekbe énekelni, az akusztikus hangszerelésű dalokat. A másik alkalom a 2008 nyarán adódott, Lenny Kravitz előtti fellépési lehetőség volt. Két hónappal a koncert előtt tudtuk meg a hírt. Lennyt gyerekkorom óta bálványként hallgatom, egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy mit is tehetnék annak érdekében, hogy valamilyen szinten is felérjek, felérjünk a Papp László Arénában tartandó, 12 ezres tömeg, valamint Lenny Kravitz előtti fellépéshez. Hihetetlen, felejthetetlen élmény volt végül! 
 
– Ehhez képest milyen volt tavaly az A-ha előzenekaraként fellépni? 
 
– Nem nagyon lehet összehasonlítani a kettőt. Az Arénában játszani óriási megtiszteltetés, nem is beszélve világsztárokról, akikkel lehetőségünk volt megosztani a színpadot. Ha mindenképpen össze akarnánk hasonlítani a két koncertet, műfajilag közelebb állt hozzánk Lenny Kravitz előtti fellépés, az A-ha előtt viszont jóval higgadtabbak voltunk. Az pedig már csak a sors iróniája, hogy amíg Lenny előtt még javában popzenekarként funkcionáltunk, az A-ha elé már az új, rockfelállást vittük. 
 
– Külföldi megkeresést nem kaptatok?  
 
– Vajdaságba és Londonba kaptunk meghívást, a feltételeket próbáljuk biztosítani. Ezenkívül jelentkeztünk egy nemzetközi tehetségkutatóra, a Surface fesztiválra, aminek döntője a Szigeten és a londoni O2-es Arénában lesz, ha esetleg eljutnánk odáig. Van még egy másik, egészen hihetetlen londoni lehetőség is alakulóban. Suda Balázs Róbert író-rendező Monopornó című darabjában játszottunk 2008-ben, az RS9 színházban, én Julie kisasszonyként, a zenekar pedig szintén a darab szerves részeként, a Medallion albumról játszott élőben zenéket a jelenetek közti átvezetésként. Lehetséges, hogy a darabot szeptemberben egy londoni kamaraszínház előadására tűzi.