Jó, ha azonnal kiadjuk dühünket, vagy okosabb elkerülni a veszekedést és megtalálni a haragot kiváltó fájdalmat, megpróbálni megérteni azt? Erre ad választ Riekje Boswijk-Hummel holland terapeuta nemrég magyarul is megjelent Harag című könyvében. 
 
- Miért pont a haragot választotta most megjelent könyve témájának? 
 
- Egyrészt, mert ez elég égető probléma most Hollandiában, a másik oka pedig az, hogy korábban írtam egy könyvet a veszekedésről, amiben megfogalmaztam egy elméletet, amiről azóta megváltozott a véleményem. Korábban terapeutaként mindig azt mondtuk, ha kifejezésre juttatod a haragodat, az agressziódat, akkor egyből meg is szabadulsz tőle. De most már tudom, hogy ez nem így van. Azt gondolom, hogy ez tévedés volt, és ezt el kellett mondanom az embereknek. Tisztába akartam tenni, hogyan is működik a harag, mi az, amitől elmúlik, hogyan állítható meg, illetve hogyan lehet a terápia során megragadni azt. Ennek módja pedig nem az, hogy azonnal kinyilatkoztatod. 
 
- Ezek szerint ki kell mondani, csak máshogy kell kommunikálni. 
 
- Igen, az teljesen normális, ha az ember mérges, de nem célravezető egyből a másik tudtára adni, amivel nagy valószínűséggel felbosszantjuk a másik személyt, és ebből aztán veszekedés lesz. Maga a harag kieresztése, kimondása nem szünteti meg a haragot. Ami megállítja, az, ha az ember magába néz, és megkeresi azt a fájdalmat, ahonnan ered. A harag tulajdonképpen maga a fájdalom. Sokkal hatékonyabb magáról a fájdalomról beszélni, mint a másikat hibáztatni valamiért. Azáltal, hogy megállítod a haragot és megnézed, mi okozza számodra a fájdalmat, mi a te szükségleted, lecsillapíthatod azt, és akkor már el tudod ereszteni, mert megváltoztatod a másikról alkotott képet. Ez azért van, mert amikor mérges vagy, a másikat ellenségnek látod. Persze valójában nem feltétlenül az ellenséged, egyszerűen ő is önmagát adja, teszi a saját dolgát. Ő csak tesz valamit, ami téged felbosszant. Amikor a haragon keresztül látod a másikat, akkor azt gondolod, hogy az adott személy az ellenséged, de amikor meg tudod változtatni ezt a képet, és objektívebben látod a másikat, akkor képes vagy megérteni, hogy mit miért csinál, és akkor már meg lehet beszélni a dolgokat. A harag, az agresszió teljesen normális dolog, a lényeg, hogy hogyan kezeli valaki az agresszióját, és ezt meg kell tanulni. 
 

Nagyítás

- Ez kicsit úgy hangzik, mint amikor a gyerekeknek próbáljuk megtanítani, hogyan kezeljék dühkitöréseiket. 
 
- Igen, és érdekes, hogy ezelőtt a könyv előtt egy anyák és gyerekek kapcsolatával foglalkozó könyvet írtam, és abban a könyvben egy fejezeten keresztül foglalkoztam a szülők és a gyerekek közti veszekedéssel. Azt hiszem akkor, amikor azt írtam, kezdett el nagyon foglalkoztatni a veszekedés téma, és így született meg a mostani Harag című könyv. Hiszem, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit meg tudsz tanítani a gyerekeknek, az az, hogyan kezeljék az érzelmeiket. 
 
- És persze közben gyakran nekünk magunknak is uralkodnunk kell az érzelmeinken… 
 
- Ez is nagyon érdekes, nekem két lányom van, és őket elég könnyen tudtam kezelni, most viszont van két fiú unokám, és ők rendesen ki tudnak hozni a béketűrésemből. Néha elönt a méreg, aminek kiváltó oka, hogy az ember úgy érzi, nem tartják tiszteletben az akaratát, és időnként hajlamos megfeledkezni arról, hogy csak egy gyerekről van szó, aki persze mindent akar. Azt egyébként bárki érezheti, hogy amikor a harag „kicsapja a biztosítékot” nála, amögött mindig személyes sérelem, fájdalom van.  
 
- Ezeket a haragot kiváltó fájdalmakat saját magunk is tudjuk gyógyítani, vagy terápia szükséges hozzá? 
 
- Lehet, hogy egyedül is sikerül, de az is előfordul, hogy valakinek terápiára lesz szüksége. A mélyen található fájdalmak begyógyításához rengeteg munkára van szükség. Azt szoktam mondani, hogy olyanok ezek a fájdalmak, mint egy kapcsolat taposóaknái. Pszichológiai szempontból mindenkiben vannak ilyenek, amik bármikor felrobbanhatnak, ha egy másik személy rálép. Abban a pillanatban a másik fél nem is tudja feltétlenül, mi zajlik le benned, mert lehet, hogy csak egy apróságot követett el, te pedig felrobbansz a dühtől. Ez pontosan azért van, mert ez egy mélyen lévő fájdalom. De ha foglalkozol ezekkel a fájdalmakkal és megpróbálod megérteni ezeket, akkor sokkal kevesebb konfliktushelyzetbe kerülsz majd. Arról nem is beszélve, hogy egy veszekedéssel fájdalmat okozhatunk a másiknak, és így nagyobb kárt tehetünk, mint gondolnánk. Utána hiába mondja az ember, hogy csak dühös voltam, nem gondoltam komolyan, mert gyakran az a fájdalom, amit a másikban ezzel okozunk, sokkal súlyosabb, mint ahogy bevallják. 
 
- Mi a helyzet azokkal, akik látszólag sosem gurulnak dühbe, és nem mutatják ki a haragjukat? 
 
- Az is előfordul, főleg olyan esetekben, amikor egy gyereket nagyon szigorúan neveltek a szülei, hogy később elnyomják a haragjukat, az agressziójukat, nem kezdenek semmit vele, hallgatagok, visszahúzódóak lesznek. Ezért a terápia során az első lépés, hogy meg kell tanítani nekik, hogy mutassák ki azt, amit érezniük kell egy ilyen szituációban. A második lépésben pedig megtanítani őket, hogyan kezeljék ezt az agressziót és a fájdalmat. 
 
Riekje Boswijk-Hummel: Harag – Felismerni, megérteni, elengedni 

Ursus Libris, 2011.