- Mennyiben más az idei Képregény Fesztivál, mint a korábbi években?
 
- Idén először mondhatjuk, hogy igazán nemzetközivé vált a Magyar Képregény Fesztivál. Egyrészt érkezik egy jelentős holland küldöttség, akik köré egy időben négy budapesti helyszínen kiállítások szerveződnek, másrészt finn és holland művészek is jelen lesznek. A hollandok közül az egyik a Lamelos nevű háromfős csoport, akik Stark Attilával közösen állítanak ki a kArton Galériában. Ez a kiállítás már megtekinthető, és egy-két kiállított művével megelőlegezi a fesztivál ideje alatt zajló workshop tematikáját is, amelynek során az alkotók Budapest legújabb díszpolgára, Elvis Presley előtt tisztelegnek. A Lamelos trió munkái egyébként azért is izgalmasak, mert ők nem csak képregényalkotók, hanem kicsit előadóművészek is, a rajzolás mellett performanszokat is tartanak.  
 
- Hogy jött Stark Attila és a Lamelos kooperációja? 
 
- Hollandiában van egy olyan intézmény, amely a holland képregény népszerűsítésén dolgozik és célja, hogy a holland képregényt nemzetközi szinten is megismertesse. Ennek a szervezetnek (Holland Vizuális Művészetek, Design és Építészet Alapítvány – a szerk.) az elnöke, Gert Jan Pos figyelt fel Stark Attilára és ő kötötte össze őt és a Lamelost. 
 
- Visszatérve a kiállításokhoz, mit lehet tudni a másik három alkotóról? 
 
- A Kossuth Klubban április 20-tól látható Marcel Ruijters kiállítása. Ruijters egyik kötete, az Inferno – Pokoli Színjáték már megjelent Magyarországon, és a kiállításon ebből a Dante képregényadaptációból, valamint Ruijters legújabb kötetéből, az 1348-ból is láthatunk majd eredeti grafikákat. Ruijtersről azt érdemes tudni, hogy középkori fametszeteket ötvöz mai képregényes elemekkel, hihetetlen részletgazdagsággal. A harmadik alkotó Joost Swarte. Ő a legnevesebb mindegyikőjük közül, és egyebek mellett címlaptervezője a The New Yorkernek is. Neki a Lofice-ban lesz látható Striptip című kiállítása, ami tulajdonképpen nem is képregény, hanem inkább tipográfiai, kiadványművészeti válogatás. A negyedik pedig, Typex nevű művész kiállítása a Roham Galériában, aki alapvetően grafikus, de vannak képregényei is és Nick Cave szerint Rembrandt óta az egyik legnagyobb holland művész. 
 
- Ezek mellett pedig lesz még egy kiállítás a Dürer-kertben is. 
 
- Igen, ez egy finn oldalról érkezett kezdeményezés, mely Call It A Day címmel valósul meg. A Finnagora ötlete volt, hogy készítsünk el egy kiállítási anyagot, illetve ennek végeredményeként egy albumot, ami arról szól, hogy minden alkotó négy képregény oldalt készít el: a reggel, nappal, este és éjszaka témakörökben, és ezek a végén egy egységgé állnak össze. Ebben tíz finn, tíz észt és hét magyar alkotó vett részt, magyar részről például Csordás Dániel, Felvidéki Miklós, akinek most jelenik meg első kötete, Fritz Zoltán, akinek a kArton Galériában nemrég volt kiállítása, és még sorolhatnám. Ez egy nagyon jó válogatás és szép kiállítási anyag lesz, aminek a könyvbemutatójára is a Dürer Kertben kerül sor. 
 
- A kiállítások mellett milyen programok lesznek még? 
 
- Két helyszínen, a nagy- illetve kisszínpadon zajlanak majd a programok. Az egyik kiemelendő program a már hagyománnyá vált Alfabéta-díj átadás, ami a képregény fesztiválok egyik legfontosabb eseménye. Ez tulajdonképpen az elmúlt év legjobb magyar képregényeinek értékelése, amin alapvetően mindenki jelölt, aki látványosan megnyilvánult ebben a szcénában. Idén összesen három kategóriában adunk át díjakat.  
 
- Ha már a díjakról beszélünk, idén először a Zórád-díjat is átadjátok a fesztiválon. 
 
- Amellett, hogy a Képregény Fesztiválnak, illetve a Szövetségnek a legfontosabb küldetése a kortárs magyar képregények előtérbe helyezése, a klasszikus alkotók is nagyon fontosak számunkra, és Zórád Ernő egyértelműen a legnagyobbak egyike. Zórád Ernő születésének századik évfordulója pedig kiváló alkalom arra, hogy a Zórád családdal együtt megalapítottuk a Zórád-díjat, amit mostantól minden évben átadásra kerül, másrészt arra is, hogy a fesztivállal elindítsuk a Zórád évadot.  
 

Nagyítás

- Első alkalommal lesz Képregénycsata, azaz Comics Battle is. 
 
- A Finn Képregény Szövetség elnökétől jött a comics battle ötlete, ami egy borzasztó jópofa dolog. A lényege, hogy két csapat megmérkőzik egymással, azaz egy moderátor segítségével valamilyen témában képregényt kell készíteniük. Holland-magyar-finn-észt ütközet lesz, és a végén, az lesz a nyertes, aki a legnagyobb tapsot kapja. 
 
- A programokkal főleg a szakmát vagy inkább az érdeklődőket célozzátok meg? 
 
- Amellett, hogy ez az év legjelentősebb szakmai eseménye, igazi családi rendezvény akarunk lenni. Olyan, ahol minden generáció jól érezheti magát, és találhat magának valami kellemes olvasni, vagy nézegetni valót. Ez az egyetlen hely az évben, amikor teljes választékban az összes Magyarországon megjelent képregényt meg lehet nézegetni és vásárolni. De lesznek külön gyerekprogramok, filmvetítések, és igen látványos programpont a Cosplay is. Furábbnál furább beöltözött karaktereket láthatunk majd. 
 
- Nem csak a Képregény Szövetség elnöke vagy, de saját könyvkiadód is van. Látsz javuló tendenciát a képregények elfogadtatásában, megszerettetésében? 
 
- Könyvkiadóként elég sok mindennel foglalkozom, és a képregény, mint üzletág nem tartozik épp a legnyereségesebb területek közé, a többi tevékenységi köröm az, ami ezt kompenzálni tudja. Be kellett látnunk, hogy a képregény soha nem lesz tömegcikk, még akkor is, ha nyilván születhetnek olyan kötetek, amiből nagyobb mennyiséget is el lehet adni. De vannak jó minták előttünk. A már említett holland promóter, Gert Jan Pos kezdeményezése, akár útmutató is lehet, hogy miben érdemes egy magyar kiadónak, alkotónak gondolkodnia. Ő kitalálta, hogy a legnagyobb holland festők, Rembrandt, Van Gogh, Bosch életéről készít képregényt, a képzőművészek életéből izgalmas részeket kiragadva. Ehhez megnyerte az amszterdami Rijksmuseum és a Van Gogh Múzeum támogatását, mert nyilván ők is látták, hogy ha ezek a művek elkészülnek, azzal külföldön is számos országban népszerűsíthetik a holland művészetet. De ha az ember felkér egy alkotót, hogy készítsen egy Rembradt képregényt, aki ezzel fogja tölteni a következő két évét, akkor azt meg is kell fizetni.  
 
- A Képregény Szövetség mennyiben tudja egyengetni a fiatal képregényesek útját? 
 
- Megalakulásakor Képregény Kiadói Szövetség voltunk, amit az elmúlt évben egy nyitott szövetséggé alakítottuk át. Ennek az előnye, hogy bárki beléphet: alkotó, rajongó, kiadó, gyűjtő, és aki tagjává válik a Magyar Képregény Szövetségnek, az lehetőséget kap arra, hogy nagyon kedvezményes módon megjelenjen a rendezvényeinken, és abban is segítjük őket, hogy saját kiadványokat készítsenek. Volt már rá példa, hogy valaki saját fanzine-t akar kiadni, és meghiteleztük neki. Emellett pedig van a Képregény Szövetség saját lapja, a Pinkhell, ahova szakmai kritériumok alapján tulajdonképpen bárki bekerülhet. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok, akik dolgoznak és alkotnak, azoknak előbb-utóbb valamilyen módon sikerül szert tenniük ismertségre. 
 
- A magyar képregényesek külföldi megjelenésében is tudtok segíteni? 
 
- Ez a rendezvény részben erről is szól. Egy magyar alkotót – magyar kiadóként – sosem leszek képes megfizetni arra, hogy elkészítse alkotását, és azért nem tudom megfizetni, mert támogatást nem nagyon lehet rá szerezni, viszont olyan példányszámban meg nem lehet eladni, hogy nyereséges legyen. 
 
- Az utóbbi években volt rá példa, hogy magyar alkotó külföldön is befutott. 
 
- Igen, például Futaki Attila, aki a Villámtolvaj című képregényt rajzolta, ami az USA-ban igazi bestseller lett.  
 
- Kiket tartasz a legtehetségesebb fiatal képregényeseknek? 
 
- Azt gondolom, hogy az egyik legtehetségesebb alkotó Felvidéki Miklós, akinek a fesztiválra jelenik meg Némajáték című kötete, és nagy örömömre a holland képregénypromóter is őt szúrta ki a Pinkhellből. De például Gróf Balázst is egyértelműen az egyik legtehetségesebb magyar alkotónak tartom, annak ellenére, hogy hat éve nem jelent meg új önálló kötete. De számos fiatal tehetség van, akinek a munkáira érdemes odafigyelni. 
 
- Szerinted mik a hazai képregények gyenge pontjai? 
 
- A magyar képregény hiányossága, hogy nem nagyon vannak szerzők, és egy rajzoló önmagában nem feltétlenül elég, bár én is jobban szeretem a szerzői képregényeket, de az a ritkább eset. Sokan vannak, akik nagyon szívesen rajzolnának képregényt, csak nem tudják, hogy miről és hogyan. Pedig iszonyatosan tág teret enged az alkotásnak. A képregényben az a csodálatos, hogy szólhat egy hatévesnek is, egy kamasznak, vagy akár egy felnőttnek. Lehet humoros és lehet szomorú.