Czutor Zolival, az idei év Artisjus-díjas szövegírójával beszélgettünk az új dalokról, a balul sikerült PaFés koncertről, a frontember társadalmi szerepvállalásairól és közelgő esküvőjéről.
 
- Érdekes ötlet, hogy a rajongók anyagi segítségét kértétek a Mikor című dal klipjének elkészítéséhez. Ez hogy merült fel?
 
- Az utóbbi években az mr2-nek, illetve most már ismét Petőfi Rádiónak nagyon pozitív stílusteremtő hatása van, és szerintem nagyon jó dolog, hogy olyan számokat is játszanak, amik lemezen még meg sem jelentek. Amikor a Mikor című dal elkészült, még abban sem voltam biztos, hogy van annyira erős, hogy lemezre kerülhessen, aztán az mr2 felkapta, és nekik köszönhetően hatalmas sláger lett belőle. Akkora igény volt rá, hogy legyen klipes verziója, hogy azt mondtuk, oké, akkor dobjátok össze rá a pénzt! Ez nem szimpla kuncsorgás volt, hanem azt gondoltuk, minden kis adományért mi is adunk valamit cserébe. Egyébként pont ma lett kész a klip, így néhány nap múlva már a youtube-on is mindenki megnézheti. 
 
- Hogy jött, hogy a leginkább műsorvezetőként ismert Kovács Áron rendezze a klipet?
 
- Áronnak van egy olyan oldala, amit nem ismernek az emberek. Ez talán azért van, mert a tévé képernyőjén keresztül az jön át, hogy ő egy nagyon harsány ember, és nem feltétlenül az jutna róla eszünkbe, hogy egy kesergős számhoz milyen jó klipet rendez majd. Megmondom őszintén, a forgatás előtt nem tudtam, hogy milyen lesz. Most utólag azt mondom, hogy elképesztően jó lett. Áron találta ki a helyszínt, a szituációkat, a képeket, a hangulatot és nagyon szépen lett megfotózva a film. Jól sikerült, ahhoz képest meg pláne, hogy mennyiből készült. Egy elektronikai áruházban forgattuk a klipet, az a története, hogy a zenekar tagjai az áruház dolgozói, akik csak vágyakoznak egy szerelem után, de közben éjjel-nappal monoton munkát kényszerülnek végezni. 
 

Nagyítás

- A klipben szerepel a barátnőd is, akivel, ha jól tudom, nyáron össze is házasodtok. Mióta ismeritek egymást? 
 
- Tavaly áprilisban ismertük meg egymást és augusztusban költözött hozzám, aminek egyéves évfordulóját az esküvőnk keretében ünnepeljük meg. Szerintem nem szabad ezzel túl sokat várni. Vannak ismerőseim, akik 4-5 évig várnak, azokból soha nem lesz már semmi. Milyen szerelem az, ha az ember nem azt gondolja, hogy én ezzel a nővel akarom leélni az életemet és ettől a nőtől akarok gyereket! 
 
- Még úgy is ezt gondolod, hogy túl vagy már egy tizenötéves házasságon és egy váláson? 
 
- Az a kapcsolat is ilyen volt. Megismerkedtünk és néhány hónappal később a feleségem már terhes volt az első gyerekünkkel. Szerintem ennek máshogy nincs is értelme. 
 
- Szövegíróként mennyire befolyásol, hogy rendben van-e a magánéleted vagy sincs? 
 
- Nagyjából csak az befolyásol, de a magánéleten nem csak a férfi-női relációt értem, nekem az is a magánéletem része, hogy a zenekarommal jóban vagyunk-e, vagy hogy mondjuk egy fesztiválszervező korrekt-e velem vagy megszívat. A lelkemre nagyon komoly hatással vannak ezek a dolgok, és mind befolyásolják a világlátásomat, az emberekhez való hozzáállásomat. A Mikor című számom mellett ott van például a Savam van, erről a dalról mindenki elképzelheti, hogy milyen állapotban lehettem, amikor írtam.  
 

Nagyítás

- Milyen érzés volt, hogy idén te kaptad a legjobb szövegírónak járó Artisus-díjat? 
 
- Leginkább zavarba ejtő volt. 
 
- Hogy fogadták a kollégák? 
 
- Az általános reakció az volt, hogy végre, már sokkal korábban kellett volna. Viszont voltak negatív visszhangok is, és pont valaki olyantól, akitől nem is vártam volna. Volt, aki legittegyletezte emiatt az egyesületet. 
 
- Mikor jön a következő Belmondo lemez? 
 
- A Belmondóval – ha akarjuk, ha nem – ősszel ki kell hoznunk egy lemezt. Eleve hat dal már elkészült, ezeket már fel is vettük, plusz van még húsz-harminc dalötletem, ami közül bármelyik alkalmas arra, hogy megcsináljuk. Felkérésre elkészült két szám, az egyik egy Valentin-napi reklámhoz Fábián Julival közösen (A lelke érdekel – a szerk.), a másik pedig egy koprodukció több énekessel, ez meg nőnapra. A legújabb számunkat, a Süt rám a nap című dalt most tettük fel a youtubre-ra. Nekem nagyon bejön a szám, egy igazi hippis dal, és tényleg olyan a fílingje, hogy hátradőlünk a fűben, belenézünk a napba, körülöttünk mindenütt virágok, a méhecskék meg zümmögnek a fülünkbe.  
 

Nagyítás

- Egy valamivel kellemetlenebb kérdés. Mi történt pontosan a Pannónia Fesztiválon?  
 
- Röviden? Szerencsétlenségek sorozata húsz perc alatt. Annyi történt, hogy egy nagyon ütős másfél órás koncertre készültünk, de a végén csak huszonvalahány percet játszhattunk. Persze tisztában vagyok vele, hogy előfordul fesztiválokon, hogy redukálni kell a műsort. Még a koncert előtt odajött hozzánk a színpadmester, hogy csak ötven percünk lesz, de aztán nem tudtunk időben kezdeni, mert a nagyszínpadon a Paso nem fejezte be időben a saját koncertjét. Az egészben annyi az érdekes, hogy néhány nappal később megkeresett engem Krsa (a Paso énekese – a szerk.), hogy ők valójában nem akartak többet játszani, nekik az ottani színpadmester mondta, hogy játszanak még tovább, első körben még negyed órát kért tőlük, utána még egy ráadást. Ezen kívül is volt még néhány érdekes dolog, például, hogy váratlanul áramszünet lett, elszálltak a digitális keverők, aztán amikor elkezdtek beleforgatni a PaFe dalába, amit mi írtunk a PaFe felkérésére, az egyik színpadi alkalmazott elkapta az operatőrt a színpadon és lerángatta onnan. Az már csak hab volt a tortán, hogy a basszusgitárosunkat a koncert végén kifelé menet megmotozták. 
 
- Van egyébként kedvenc fesztiválod? 
 
- Eddig ez volt, de remélem, a nyáron azért lesz ennél jobb. Legközelebb a Volton játszunk, amit azért várok, mert ott tavaly nem léptünk fel, de az idei fesztiválszezon igazi érdekessége, hogy a Magyar Rádió felkért minket, néhány szám erejéig lépjünk fel a rádió szimfonikusaival közösen a Sziget 0. napján. Szerencsére az idei év eddig nagyon pozitív volt – erre számítunk a továbbiakban is. 
 

Nagyítás

- Néhány éve a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Szövetségének elnöke vagy, és ezen kívül más társadalmi kezdeményezésben is részt veszel. Miért fontosak számodra ezek a szerepvállalások? 
 
- Azt szeretném elmondani, hogy ezeket mind társadalmi munkában végzem, ebből sem közvetlen sem közvetett hasznom nem származik. Lehet, hogy naiv dolog, de bízom abban, hogy, ha a médiatörvény a nem túl jó szándékú rádiós zenei szerkesztőkből kikényszeríti, hogy sokkal több magyar zenét játszanak, akkor ők egy sokkal szélesebb palettáról válogatnak majd. Nagyon színes a magyar könnyűzene, de ebből nagyon kevés kerül a nagyközönség elé. Sokkal több zenekar érdemelné meg, hogy ez látszódjon és érződjön, és kialakuljon egy pezsgő szellemi élet a könnyűzenében is, és minél több zenekarnak adjuk meg azt az esélyt, hogy tényleg a közönség emelje fel vagy adott esetben tüntesse el őket, és ne valami haversági-rokonsági homály döntsön arról, hogy ki az, akiből sztárt csinálunk. A médiatörvény alapján jelenleg 35 százalékban kell magyar zenéket játszani a rádióknak, de vannak kibúvók. Mi azon dolgozunk, hogy ezeket kigyomláljuk a törvényből és lehetőleg elérjük, hogy a százalékot is növeljük. Az is nagyon sarkalatos pontja a törekvéseinknek, hogy ezt a százalékot nappal kelljen teljesítenie a rádióknak, mert korábban is voltak erre irányuló vállalások, de ezek mind éjjel 1 és 5 óra között történtek meg, és olyankor csak a kamionsofőrök hallgatnak rádiót. Meg maximum a koncertekről hazafelé utazó zenekarok.  

Koncert: 

Volt Fesztivál, Sopron, 
június 30., 18.40