A metalcore-stílus egyik legjelesebb képviselője 2011-es európai turnéjának utolsó napján a tokaji borospincék felé vette az irányt. A Parkway Drive nem inni ment oda, hanem azért, hogy a Hegyalja Fesztivál szerdai napján másodszorra is megmutassa a magyar közönségnek, hogy mit tud. A koncert előtt a banda énekese, Winston McCall adott interjút.
- Rengeteg rajongótok van, többszáz koncerten és három nagylemezen vagytok túl. Mikor lesz normális honlapotok is?
- Hahaha, volt rendes honlapunk, de sok időt vett igénybe. A Facebook és a Myspace ezzel szemben sokkal gyorsabb és közvetlenebb volt, oda tudtunk pár perc alatt posztot írni. Az idő hiánya miatt eljutottunk arra a pontra, hogy a honlapunkra felraktuk a két linket, amiken minden, a bandával kapcsolatos dolog megtalálható - ami amúgy a honlapon is fent lenne. Majdnem minden posztot mi írunk oda, de minden információ közvetlenül tőlünk kerül az oldalakra. Annyit foglalkozunk ezzel, amennyit csak tudunk, és ez szerintünk így kellene, hogy legyen mindenhol, mert ez így tisztességes. Miért kérnénk meg valaki mást, hogy csinálja helyettünk, amikor mi is képesek vagyunk rá?
- Térjünk át egy kicsit a turnéra…
- Óriási volt, a ma esti fellépésünk az utolsó, aztán utazunk is vissza Ausztráliába. A fesztiválok iszonyat erősek voltak, a klubkoncerteken pedig mindig elszabadult a pokol.
- A számok közül tudsz kedvencet választani?
- A Boneyards a kedvencem. Már 3-4 éve játsszuk, és még mindig imádom minden részét, tele van energiával. Majdnem minden bulin eltoljuk.
- Az én kedvencem a Set To Destroy…
-Tényleg? Jézusom, elég közel voltam, hogy azt mondjam. Jó választás! Szerettünk volna egy gyors és zúzós számot összehozni, és ez lett az eredménye. Színtiszta durvulás, meghallgatod és letépi a fejed.
- Ez a szám a 2010-es Deep Blue-n jelent meg. Már a polcokon van egy éve a lemez, ennyi idő távlatából milyennek látod a többi lemezhez képest?
- Kétségtelenül ez a legsikeresebb albumunk minden szempontból. Azt hiszem, hogy ennek volt a legjobb a fogadtatása a Parkway-anyagok közül. Mindegyik számot játszottuk már élőben, ezért a koncertprogram kb. felét teszik ki az új szerzemények. Nagyon gördülékeny volt a számírás, bennünk volt az előző lemezek tapasztalata. Sokkal kevesebb volt a filózós része a dolognak; bementünk, feljátszottunk egy dalt, meghallgattuk és utána hátradőltünk. Ezen mi is meglepődtünk és néztünk egymásra, hogy tényleg ilyen hamar végeztünk, ennyi volt? Az előző lemezeknél a feljátszás után meg ment a matekozás, hogy „húúú, ide jöhetne inkább ez, az nincs jó helyen, mi lenne, ha ezt kipróbálnánk…”
- Lehetségesnek tartod, hogy egy napon olyan nagy banda legyetek, mint a honfitársaitok, az AC/DC?
- Soha nem mondanám azt, hogy majd mi leszünk egyszer az új AC/DC, mi teljesen mást csinálunk, de nagyon örülnék, ha eljutnánk arra a szintre. A legutóbbi ausztrál turnéjukról készült egy statisztika, és minden 15. ember látta őket élőben valamelyik állomáson az egész országból. Nagy lenne, ha nálunk is ilyen statisztikák lennének, nem mondhatjuk azt, hogy nem dolgozunk rajta.
- Akkor a turné utáni szünet is „munkával” fog telni?
- Igen, a pár hét alatt is a bandával foglalkozunk. Összerakunk egy-két számot az új anyagra, ezzel kapcsolatban elég izgatott vagyok, mert már hiányzik a számírás és vannak ötletek. Filmezünk is, a második dvd-nkhez csinálunk anyagot, ami egy road movie lesz. Ezek a tervek, de még semmi konkrétat nem tudnék mondani, az elején járunk még ahhoz nagyon.
- Hahaha, volt rendes honlapunk, de sok időt vett igénybe. A Facebook és a Myspace ezzel szemben sokkal gyorsabb és közvetlenebb volt, oda tudtunk pár perc alatt posztot írni. Az idő hiánya miatt eljutottunk arra a pontra, hogy a honlapunkra felraktuk a két linket, amiken minden, a bandával kapcsolatos dolog megtalálható - ami amúgy a honlapon is fent lenne. Majdnem minden posztot mi írunk oda, de minden információ közvetlenül tőlünk kerül az oldalakra. Annyit foglalkozunk ezzel, amennyit csak tudunk, és ez szerintünk így kellene, hogy legyen mindenhol, mert ez így tisztességes. Miért kérnénk meg valaki mást, hogy csinálja helyettünk, amikor mi is képesek vagyunk rá?
- Térjünk át egy kicsit a turnéra…
- Óriási volt, a ma esti fellépésünk az utolsó, aztán utazunk is vissza Ausztráliába. A fesztiválok iszonyat erősek voltak, a klubkoncerteken pedig mindig elszabadult a pokol.
- A számok közül tudsz kedvencet választani?
- A Boneyards a kedvencem. Már 3-4 éve játsszuk, és még mindig imádom minden részét, tele van energiával. Majdnem minden bulin eltoljuk.
- Az én kedvencem a Set To Destroy…
-Tényleg? Jézusom, elég közel voltam, hogy azt mondjam. Jó választás! Szerettünk volna egy gyors és zúzós számot összehozni, és ez lett az eredménye. Színtiszta durvulás, meghallgatod és letépi a fejed.
- Ez a szám a 2010-es Deep Blue-n jelent meg. Már a polcokon van egy éve a lemez, ennyi idő távlatából milyennek látod a többi lemezhez képest?
- Kétségtelenül ez a legsikeresebb albumunk minden szempontból. Azt hiszem, hogy ennek volt a legjobb a fogadtatása a Parkway-anyagok közül. Mindegyik számot játszottuk már élőben, ezért a koncertprogram kb. felét teszik ki az új szerzemények. Nagyon gördülékeny volt a számírás, bennünk volt az előző lemezek tapasztalata. Sokkal kevesebb volt a filózós része a dolognak; bementünk, feljátszottunk egy dalt, meghallgattuk és utána hátradőltünk. Ezen mi is meglepődtünk és néztünk egymásra, hogy tényleg ilyen hamar végeztünk, ennyi volt? Az előző lemezeknél a feljátszás után meg ment a matekozás, hogy „húúú, ide jöhetne inkább ez, az nincs jó helyen, mi lenne, ha ezt kipróbálnánk…”
- Lehetségesnek tartod, hogy egy napon olyan nagy banda legyetek, mint a honfitársaitok, az AC/DC?
- Soha nem mondanám azt, hogy majd mi leszünk egyszer az új AC/DC, mi teljesen mást csinálunk, de nagyon örülnék, ha eljutnánk arra a szintre. A legutóbbi ausztrál turnéjukról készült egy statisztika, és minden 15. ember látta őket élőben valamelyik állomáson az egész országból. Nagy lenne, ha nálunk is ilyen statisztikák lennének, nem mondhatjuk azt, hogy nem dolgozunk rajta.
- Akkor a turné utáni szünet is „munkával” fog telni?
- Igen, a pár hét alatt is a bandával foglalkozunk. Összerakunk egy-két számot az új anyagra, ezzel kapcsolatban elég izgatott vagyok, mert már hiányzik a számírás és vannak ötletek. Filmezünk is, a második dvd-nkhez csinálunk anyagot, ami egy road movie lesz. Ezek a tervek, de még semmi konkrétat nem tudnék mondani, az elején járunk még ahhoz nagyon.
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek