A szeptember 3-án megrendezésre kerülő Örkény kert ideje alatt nagy valószínűséggel kánikulával már nem kell számolnunk, esővel pedig reményeink szerint még nem. Annál több jó programmal. Mácsai Pállal, az Örkény Színház igazgatójával az ötletről, a programokról, egyszóval az Örkény kertről beszélgettünk.


- Örkény kert, úgy hangzik elsőre, mintha egy színdarab címe lenne. Valójában azonban egészen másról van szó. A színház évadnyitója, csak épp nem egy színdarabbal. Hogyan merült fel az ötlet az Örkény kert megrendezésére? 
 
- Tényleg nem színdarab: ez egy egész napos program a Madách téren, reggel tíztől este tízig. A Madách tér, a mi terünk, ahol a színházunk található, igen csúf hely. Repedezett aszfaltszőnyeg és parkoló, rengeteg autó, hogy a kocsikat irányító különös urak ápolta viszonyokról ne is beszéljek. Én, mint egy gyerek, minden nap azt játszom, hogy a téren valójában platánok magasodnak, fű zöldell, szökőkút áll, az árkádok alatt csupa kávéház, vagyis álmodozom…  
 
Szeptember 3-án ez az álom megelevenedik: fákat hozatunk, némi gyepet is mutatóba, a környékbeli vendéglők kiköltöznek a térre, mint egy igazi piazzán. Természetesen lesz színpad, kettő is, és mindenki talál valami érdekeset, aki kilátogat: úgy teszünk, mintha ez a tér méltó lenne ehhez a rendkívül gazdag hagyományú környékhez. A kerület azonnal értette, mit szeretnénk, azóta együtt szervezzük – bízunk benne, hogy elindul valami. 
 
- Ezek szerint a színház és a VII. kerület ugyanazt akarja a Madách térrel kapcsolatban. A programok összeállításánál milyen cél vezérelte Önöket, milyen szempontok alapján állították össze az egy napos rendezvényt? 
 
- A helyszínből indultunk ki, vagyis, hogy a „tér” mindenkié. Gyerekeké, felnőtteké, fiataloké, öregeké. Ráadásul ez a környék nagyon gazdag valódi kulturális hagyományokban. Igyekszünk kerülni a vurstlit, és figyelünk arra, mit sugalmaz a hely, emellett a program összeállításánál minden korosztályt figyelembe vettünk, és mindenki számára szeretnénk igényes szórakozást nyújtani. A délelőtt leginkább a családosoknak szól: a Tintaló társulat produkciói vagy a Mikropódium bábelőadása, és Huzella Péter vagy a Kolompos együttes koncertje. De lesz fotókiállítás az Örkény Színház aulájában A színházunk pedig megragadja az alkalmat, beszélünk a munkánkról, sőt, zenés évadajánló is szerepel a programok között. A napot Für Anikó koncertje zárja.  
 
Kiemelném az egyik érdekességet, például az egyik esti program a kerületben élő szerzők műveiből összeállított est, amelyben az egész társulat részt vesz. Talán nem mindenki tudja, de szinte az egész magyar irodalom lakott itt, Petőfitől Karinthyn és Füst Milánon át Örkényig és Janikovszky Éváig, Kacsóh Pongráctól Presser Gáborig. Kocsis Zoltán a Liszt év apropóján fog zongorán játszani a téren egy igazi koncertzongorán. Nem véletlen, hisz neki is van köze a kerülethez.  
 
Szeretnénk felhívni a figyelmet a városi környezet élhetőbbé tételére, a közösségi életterek hangulatára és fontosságára, hogy ébren tartsuk az erzsébetvárosi és általában a budapestiek érdeklődését a kerület igényes kulturális hagyományai iránt.  
 
- A programok között szerepel például Hofi Géza lábnyomának avatása, honfoglaló vetélkedő a színházról. Elképzelhető, hogy hagyományteremtő lesz az első alkalom, és innentől kezdve minden évet így kezd az Örkény színház? 
 
- Én óvatos lennék a „hagyomány” szóval. Az utóbbi időben, ami kétszer megesik, már hagyomány. Majd a huszadik után. Idő kell, míg valamiből hagyomány teremtődik. Nézzük meg, hogyan sikerül az első. A tér egyébként alkalmas arra, hogy rendszeresen történjen itt valami. A mi célunk ennél most szerényebb és egyúttal nagyravágyóbb is: az lenne jó, ha azok, akiknek ebben szava van, sőt nemcsak szava, de tenni is tudnak érte a gyakorlatban, azok megértenék, hogy a Gozsdu udvar és a Gödör, az új Károly körút és a Király utca között van egy városképileg jelentős, egyébként műemlék státuszú hely, amelynek az állapota rendkívül kínos, és a funkciója esetleges. Tényleg jó lenne, ha ez megváltozna. A színház, mint nyilvános terep, ezt el tudja indítani, a többi már nem a mi asztalunk. Ha ennek most sikere lesz, és a környék, a kerület, a város szeretné az Örkény kertet majd újra, rajtunk nem múlik, részünkről szívesen. Hátha pár év múlva nem kell majd a fákat dézsában hozatni, hanem itt lesznek maguktól.