- 2006-ban végeztél a Színművészeti Egyetemen, azóta a Katona József Színház tagja vagy: láthattunk Malcolmként a Macbeth-ben, játszottál Gorkij darabban, vagy Forgách András: A Kulcs c. bohózatában. Tavaly óta pedig a Madách Színházban Szente Vajk mellett te alakítod Benjamin szerepét a Diploma előtt színpadi átiratában. A – főleg a fiatalok körében – nagy népszerűségnek örvendő Made in Hungariában te játszod a bőgőst, de szerepeltél Till Attila Pánik c. filmjében és az Intim fejlövésben is. Hogy kezdődött a színészi pályád? Hol volt a kiindulópont? 
 
- Vajdasági vagyok és ahol születtem, Horgoson, működik egy Pöttöm színpad nevű dolog – azért mondom, hogy dolog, mert olyan, mint egy iskolai színjátszókör, de alapvetően kisebbeknek van kitalálva, olyan ötödikes, hetedikes korig működik –, amiben az volt a fontos, hogy teret adott nekem, hogy kipróbáljam magam. Kezdetben az ember csak produkálja magát, aztán később is produkálja magát, csak épp igényesen, változatosan... én akkor erre még nem törekedtem, csak egyszerűen produkáltam magam [nevet]… Ezt igazából már kicsiként kitaláltam – nem nagyon akartam űrhajós vagy pilóta lenni. 
 
- Mikor realizálódott ténylegesen, hogy ezt a pályát választod? 
 
- Bekerültem a főiskolára, hála az égnek Lukács Andor és Jordán Tamás osztályába. Andor volt az, aki rávezetett arra, hogy ezen a pályán, milyen szellem, mennyi ötlet van – szóval ,,felnyitotta az agyamat”... az, hogy valóban színész leszek, ott indult el bennem a főiskolán. 
 
- Miről írtad a szakdolgzatod?  
 
- Az nagyon vicces [nevet], mert én korán elköltöztem hazulról – Szentesre jártam gimnáziumba -, így nagyon ritkán láttam a szüleimet, keveset is beszéltünk. Ennek ellenére azt találtam ki, hogy Anyám szemével… - ez két dolog miatt volt fontos: egyszer, hogy megússzam, hogy valamiről értekeznem kelljen, másrészről így többet tudtam beszélgetni édesanyámmal. Eljött megnézni az előadásaimat, leírtam az ő véleményeit, az én véleményeimet és kritikákból is illesztettem be. Megpróbáltam beleírni a beszélgetések hangulatát, lehet, hogy a dolgozat nem tartozik a szakdolgozatok elitjébe, de én nagyon élveztem. 
 
- Hogy készülsz egy szerepre? Milyen metódus szerint készülsz? 
 
- Hát az attól függ: milyen a szerep, mennyi munka van mögöttem, milyen a kedvem… változó. Például előttem van Gorkij Barbárok c. darabja, arra nem készültem annyit, nem olvastam utána, mint Weöres: A kétfejű fenevad kapcsán, ahol főszerepről van szó, amivel az embernek egész egyszerűen több dolga van. 
 
- Nem szokott olykor visszaütni a magánéletedben, ha túlságosan azonosulsz egy szereppel? 
 
- Hát, előfordul, hogy felerősít bizonyos tulajdonságokat az emberben. De mondjuk nem hiszem, hogy a Macbeth alatt nekiállnék politikusokat gyilkolászni [nevet]. 
 
- Mi volt eddig a legnehezebb szereped, amivel elsőre nem is tudtál mit kezdeni? 
 
- Több is volt ilyen, bár szerintem minden szerepnél eljön az a pont, hogy az ember azt gondolja, nem tud vele mit kezdeni, és ezen van, hogy túllendül és megoldódik, de van, amikor nem. Szerintem nagyon sok van, amit nem oldottam meg és olyanok is, amikkel elégedett vagyok – pl. a Forgách András Kulcsában elégedett vagyok azzal, amit a Fiúból ki tudtam hozni, nem azért, mert jól sikerült, hanem mert bátran próbáltam és valamilyen lett… 
 
- Több nagy névvel is szoktál együtt dolgozni, akik már ,,régi motorosok” a szakmában, pl. Fullajtár Andrea, Udvaros Dorottya, Haumann Péter, mennyiben más velük együtt dolgozni és mondjuk a fiatalabb generációval? 
 
- Nekem szerencsém van általában, mert olyan színészekkel szoktam együtt dolgozni, akik nagyon nyitottak, fiatalosak, pl. Mucsi, vagy Molnár Piroska akivel épp most dogozom együtt, akik annyira fiatalosak és annyira csodálatos munkabírással próbálnak, hogy az ember azt gondolná, ha valaki a nemzet színésze lesz, onnantól már nincs hova’ kaparnia és Molnár Piroskán azt látom, hogy amikor elnevetek egy jelenetet, nem szúros szemmel néz, de mégis valahogy érzékelteti velem, hogy jobban figyeljek oda [nevet], hiszen olyan odaadással és alázattal viszonyul a munkához, hogy én egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne koncentráljak. 
 
- Hajduk Károllyal ha jól tudom szeretsz együtt dolgozni, őt mióta is ismered? 
 
- Igazából a Katonából ismerem, A nagy Sganarelle és Tsa-n dolgoztunk együtt, ő volt Don Juan én Sganarelle; egy nagyon jó munkafolyamat volt, vele nagyon szeretek, de sok más kollégámmal is nagyon szeretek együtt dolgozni.  
 
- Volt mentorod? 
 
- Szentesről is vannak nagyon sokan, de alapvetően Lukáts Andor és Ladányi Andrea, aki a testkultúrámat kicsit helyretette, vagy megpróbálta. 
 
- Vannak rövidebb, hosszabb távú terveid a filmezéssel kapcsolatban? 
 
- Nekem lennének terveim, de ahogy nézem nem készül nagyon semmi… most fut egy sorozat, Munkaügyek címen amit Litkai Gergő, Hadházy László írnak, nagyon szellemes. 
 
- Ha választhatnál, milyen filmben játszanál? 
 
- Bodzsár Márk fimjére nagyon kíváncsi vagyok, erre a mentőstörténetre, Galambos Attilát egy nagyon jó humorú embernek tartom, vele bármit csinálnék, és ez van Hajdú Szabival is… Hogy milyen jellegű film… – inkább a komolyabb végét fognám meg az ostornak…Mint mondjuk a Szarvasvadász, vagy a Keresztapa; a közönségtől nem távoli, de színvonalas alkotások, amikben többről is szó van, nemcsak a 3D-ről… 
 
- Kipróbálnád magad a kamera másik oldalán is, rendezői, operatőri területen? 
 
- A színházi rendezésbe most kóstoltam, tavaly rendeztem egy előadást és jó kaland volt! Nagyon sokat tanultam, ismét lett kedvem színésznek lenni, újra éreztem, hogy de jó dolog ez igazából [nevet]! De a kamerákkal nem kacérkodom, talán vizuálisan nem vagyok elég érett, bátor. 
 
- Hobbi? 
 
- Hát azt kellene találnom…Néha playstation-özöm, az kikapcsol. Most rákattantam a borokra, be kell vallanom – nemrég betévedtem egy borszaküzletbe és ott olyan szépen beszéltek a borokról, hogy megjött a kedvem. 
 
- Vannak olyan céljaid, amiket mindenképpen szeretnél megvalósítani életedben?  
 
- Pont ezen gondolkoztam, hogy eljön-e az a pillanat, amikor kicsi lesz a pálya, de nem hiszem. Sokan a kollégáim közül elmentek Los Angelesbe szerencsét próbálni, kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen gondolat eljön-e valaha nálam - az biztos, hogy szívesen kipróbálnám, de nem hiszem, hogy egyszer csak fogom a batyum és kimegyek. Nem tudom még miféle tervek gyűrűznek bennem, majd kiderül.