Kevesen gondolták volna, hogy az amerikai mester eddigi legszemélyesebb alkotása pont egy gyerekfilm lesz, azonban ha hozzátesszük, hogy a párizsi Montparnasse vonatállomás hatalmas óráiban bujkáló árva gyermek történetébe Georges Méliés (aki a mozi hőskorának egyik legnagyobb figurája) históriája is belekeveredik, világossá válik, miért vette le a lábukról a kritikusokat a kalandos és szívhez szóló történet, mely úgy mesél a mozivarázsról, hogy közben valóban mozivarázst láthatunk a vásznon.  
A végeredményen még a kissé szentimentális tónus sem ront, a 3D kivételesen jól sikerült, a zenéért pedig Howard Shore, a mester felelt, aki több mint nyolcvan remek mozihoz írt már score-t. Leghíresebb munkája minden bizonnyal A gyűrűk ura trilógiához komponált, három darab Oscar-díjjal jutalmazott mű, de emellett a sötétebb tónusú mozgóképekhez írt zenéi is nagyon fontosak, gondoljunk csak arra, hogy ő Cronenberg állandó szerzője, de a Hetedik és A bárányok hallgatnak pazar muzsikáját is ő írta. Martin Scorsese-vel hatodik alkalommal dolgozott együtt, és az egyik legjobb közös munkájukat tették le az asztalra.
 
A zene nagyon érzelmes, ahogy maga a film is. A párizsi hangulatot tökéletesen megfogja a kis zenekar, melyben - Shore-tól szokatlan módon - harmonika is megszólal, ugyanakkor a háttérben egy bika orkesztra húzza, mely értelemszerűen a nagyszabású részeket teszi emlékezetessé. Az elején még Yann Tiersen neve is eszünkbe jut (nyilván az Amélie soundtrack miatt), de aztán inkább a régi vágású, dallamos, "hollywoodi típusú" score-oknál kötünk ki.
 
A zene sokat tesz azért, hogy a mese még inkább magával ragadja a nézőt, sok témát használ, és mindegyik remekül működik, továbbá a korabeli párizsi hangulatot is sikerült megfogni, így kellemes téli hallgatnivalót vesz magához, aki beszerzi.