A történetben egy kisfiú igyekszik szembenézni félelmeivel, a Négyszögletű Kerek Erdő kellős közepén elterülő Rácpácegresről indul útnak, hogy Csodaországban, a fazsindelyes palota tőszomszédságában felkeresse azt a különös lényt, akiben igazi mumust lát, minden bújának-bajának okozóját. A találkozás azonban meglepő fordulatot vesz, a fiúcska felismeri, hogy a "szörny" szíve jóságos, és hogy akár barátok is lehetnének ők ketten.
 
Kuthy Ágnes rendezése azonban nemcsak a látszatot elvető, a lényegre intő gondolatok jegyében született, de az egyszeri kisfiúban empatikusan felfedezi azokat a kisebbeket-nagyobbakat is, akiknek a lelkét szorongások, gátlások szomorítják. A mesenovellával azonos című antológiából felbukkannak más alakok is Gimesi Dóra bábszínpadra írott változatában. A szépen furulyázó Rácegresit, a cseppet sem muzikális Pácegresit, a hullócsillagokat a mennyboltra visszaszegező nagypapát, a virágszemű kislányt, no és a főhősöket is három színész, Tatai Zsolt, Teszárek Csaba és Hoffer Károly kelti életre.  
 
Szól a dal, a harang, a tilinkó, szólnak az ütők, pergők, mi több, "megszólalnak" még a tárgyak is, a színen pedig időnként egy kéklőn kék ló is átsuhan – alighanem a költészet paripája az...