Sandler az a balszerencsés macskaruha tervező kisember, akit egy ostoba félreértésnek köszönhetően a bíróság agresszió-kezelő kényszerterápiára ítél, Nicholson pedig a kijelölt pszichiátere. Dr. Buddy Rydell pedig igen komolyan veszi feladatát, mivel rögtön beköltözik betegéhez és beleszól életének minden apró részletébe, kezdve a munkájától egészen a magánéletéig. És ezt hősünk érthető módon nehezen kezeli, egyre agresszívebbé és labilisabbá válik, vagyis a kezelés egyre kevésbé tűnik sikeresnek. Mindez persze a legtöbbször igen szórakoztató, különösen a csoportterápiás foglalkozások alkalmával, ahol Luis Guzman és John Turturro, valamint számos híresség is kedvére bohóckodhat dühtől túlcsorduló pancserként. Kedves, vicces film, ahol Sandler olyan gyenge filmjei után, mint a Sátánka és a Kismenő végre ismét formában van. S hiába volt Nicholson alakítása olyan figyelemre méltó legutóbbi munkájában, a Schmidt történetében, azért mi mégiscsak így szeretjük: cinikusan, kaján vigyorral és önfeledten gonoszkodva. Bár a film végét Sandler szokásos idétlen szentimentalizmusa viszi el, de amíg Nicholson uralja a pályát, addig semmi gond.