Az 1991-es Blue Lines klipjeit rendező Baillie Walsh remekül érez rá a zene atmoszférájára, általában egy térhez (szoba, háztömb, emeletes ház, sztriptízbár) kötött hosszú beállításokkal, folyamatos mozgással operál. A vágás nélküli Unfinished Sympathy, melyben az utcán sétáló énekesnőt követjük végig, méltán vált klasszikussá.

Az 1994-es Protection három videóját más-más alkotó jegyzi. Az egész kollekció legkevésbé sikerült darabja, a Stéphane Sednaoui-féle Sly ugráló vágásokkal, negatív áttűnésekkel úszik szembe az eddigi klipek trendjével. A bravúros Protectiont készítő Michel Gondry visszatér a vágás nélküli technikához, így járja be egy bérház lakásait, mint végül kiderül, vízszintes mozgással. A Jonathan Glazer jegyezte Karmacoma Lynchet idéző hotelszobáiban bizarr történetek sejlenek fel, és megjelennek Kubrick Ragyogásának ikerkislányai is.

Az 1998-as Mezzanine klipjeiből hármat a sötét, szürreális képeiről ismert Walter Stern készített, aki itt is hű magához, még a zseniális Teardrop is kissé nyomasztó, noha egy magzat énekli a méhben. Az Inertia Creepset készítő Wiz tartja a paranoid, klausztrofób hangulatot, klipjében egy erőszakos történet vár kibogozásra.
QQQQQ

EXTRÁK:

Nincsenek.