Abba már most belekötnék, hogy miért az a cím, hogy Alvin és a mókusok, ha maga Alvin is mókus? A korrekt verzió tehát Alvin és a másik két mókus lenne - kiknek neve Simon és Theodore. A névadás nagyjából mindegy: a három mókus - pontosabb csíkos mókus - tök egyformán néz ki, bár az egyik ducibb, másikuk pedig a történet előrehaladtával cuki kis szemüveget kap. A meg nem nevezett okból beszélni képes kis rágcsálók ugyanis véletlenül a nagyvárosba kerülnek, és ott egy kedves, de kissé balfácán zenésznél, Dave-nél (Jason Lee) vernek tanyát. Amikor kiderül, hogy a meglehetősen rendetlen mókusok milyen zenei őstehetségek, Dave dalokat kezd el írni nekik, a siker pedig hamar beüt! Csakhogy!

A könnyű siker és egy erősen manipulatív menedzsernek köszönhetően Dave és az új boy bandként kezelt mókusok útjai elválnak - de tudjuk, a pénz, a csillogás, a sikoltozó lányok és a sok édesség nem hozzák meg a boldogságot, miért is hoznák, végül is mi szól mellettük? A Garfield-filmek receptjét követő, élőszereplős, de animációs állatfigurákra épülő családi mese a hatvanas években kreált mókusok történetét minden felnőttes csavar és komplikált poén nélkül mondja el - így a kisebb gyerekek nyilván imádni fogják a héliumoslufi-hangon beszélő és éneklő rágcsálókat. Ám a komolyabb kihívásokra vágyó, már most egyetemi karrierben gondolkodó 8 évesek lehet, hogy kicsit csalódni fognak.