A Jules Verne azonos című klasszikusán alapuló kalandfilmben a színész megint egy Indiana Joneshoz hasonló hőst alakít, aki tudós és professzor, de nem régész, hanem geológus - ennek megfelelően nem a régészet és történelem gonosztevőivel, sír- és műkincsrablókkal stb. kell szembeszállnia, hanem föld alatti sárkányokkal, cápákkal, lávafolyamokkal, úszó szigetekkel, őslényekkel, repülő piranhákkal, T-Rexekkel és emberevő növényekkel. Mindezt pedig Izland varázslatos vidékén, ahol egy vulkán kráterén keresztül egyenesen a Föld gyomrába sikerül bezuhannia útitársaival: fiatalkorú unokaöccsével és egy izlandi szőke szépséggel. 

Mivel az Utazás a Föld középpontja felé direktora, Eric Brevig korábban mindössze néhány Xena-epizódot rendezett, viszont elismert és sokat foglalkoztatott vizuális effekt szakemberként már két alkalommal is Oscarra jelölték (a Hookért és a Pearl Harborért), biztosak lehetünk benne, hogy a film nem mesterien kidolgozott sztorijával és első osztályú színészvezetésével hívja fel magára a figyelmet, hanem lenyűgöző látványvilágával, CGI és egyéb trükkjeivel. A mű egyik különlegessége például, hogy a nézők 3D-ben is megtekinthetik a mozikban - számos feldolgozása közül tehát minden bizonnyal ez az eddigi leglátványosabb Utazás a Föld középpontja felé.