A Fenyő Miklós pályájának kezdetét kellő játékossággal és történelmi flexibilitással feldolgozó Made in Hungaria nemcsak a XXI. század Csinibabája, de az év filmes meglepetése is, hiszen a korábban a műfajokkal csak kísérletező Fonyó Gergely rendező (Tibor vagyok, de hódítani akarok; Idegölő) végre megtalálta hangját. Köszönhető ez persze az eredeti színpadi darabot jegyző Tasnádi István forgatókönyvének, Csukás Sándor operatőr szélesvásznú képarány iránti elkötelezettségének, és persze a színészeknek is, akik életet lehelltek a kissé naftalinszagú, de alapvetően mókás jelmezekbe. Az Amerikából hazatérő, filmbéli Mikit alakító Szabó Kimmel Tamást az isten is vászonra, zongora mellé teremtette, a konkurens Fenyő Iván pár Sas-kaland után végre ismét hús-vér karaktert játszik, a korábban szinte ismeretlen lányok meglepően rendben vannak (időgépet ide!), a mellékszereplők (Scherer Péter, Hegedűs D. Géza, Dunai Tamás) pedig mintha élveznék a játékot. 

Jampecok és káderek ide vagy oda, a Made in Hungaria egy tökéletesen élvezhető szerelmes-zenés-táncos retrovígjáték, mely nem csupán professzionalitásával és humorával tűnik ki a magyar vígjátékok tengeréből, de a rendőri brutalitás ábrázolásával napjaink hangulatának is emléket állít.