Az 1985-ben forgatott, korát jócskán meghaladó, hatrészes A sötétség pereme szép és kerek összeesküvés-krimi volt jó eltalált figurákkal és Eric Clapton zenéjével, ám ennek a történetnek most sűrített és amerikanizált változatát láthatjuk – méghozzá az eredetit is jegyző új-zélandi filmes, Martin Campbell (Jég és föld között, Casino Royale) rendezésében. Hálátlan érzés lehet, ha az embernek önmagát – ne adj‘ isten saját gyermekét – kell kiherélnie, Campbellnek azonban a jelek szerint nem jelent problémát a beavatkozás, hiszen tisztességes bosszúfilmet kanyarított az egykori minisorozatból.

A főszerepben a már említett Mel Gibson ügyesen bánik pisztolyával és egyetlen mimikai fegyverével, arcredői borzolásával, és a Bostonba helyezett történet is megállja a helyét napjaink politikai játszmákkal és nemzetbiztonsági manőverezéssel összepiszkított világában. A lányát egy borzalmas merényletben elveszítő rendőr, Thomas Craven (Gibson) sem törvényt, sem megélhetési politikust nem kímél a nagy titok felderítése során, de a filmből hiányzik az a részletgazdagság, mely a sorozat sajátja volt, és a főhős karakterét sem sikerült kellően kibontani: maradt hát a mérges apa, akinek nincsen vesztenivalója.

Aki Mel Gibson rendőrfilmjeit a humor miatt szerette, az nyugodtan lesétálhat a tékába, a többiek pedig befizethetnek egy már sokszor látott akciószekvenciára.