A török származású Fatih Akin (Fallal szemben) nem éppen vidám történetekkel robbant be az európai film világába, de neki legalább egy vígjátékban is minden további nélkül elhisszük, hogy tud valamit a multikulti életérzésről. Itt minden pozitív hős barnás bőrű és laza, a szőke, árja külsejű és jól öltözött szereplőkről pedig rendre ronda dolgok derülnek ki. A torzonborz, törpejárású Nicos is szimpatikus pasas, van is egy lerobbant étkezdéje egy hatalmas hombárban valahol a külvárosban, szóval éppenséggel boldog is lehetne, ha nem dőlne rá minden egyszerre.

A csaja lelép Sanghajba egy zsíros állás kedvéért, egy gonosz ingatlanos kitúrná ingatlanából, sittes tesója a nyakán élősködődik, az újonnan felvett elitista szakács elriasztja a törzsvendégeket, és még a háta is bekrepál. Ez így összeségében szomorúan hangzik, ám mindez csak egy nagy rakás lehetőség megannyi poénra, fel és alá rohangálásra és suta, de úgyis jól végződő helyzetre – például a hátfájás kapcsán kerül a képbe Gryllus Dorka mint masszőr, aki úgy tud nézni, mintha ő lenne a születésnapi ajándék. Van az egészben némi bumfordiság és enyhe közhelyesség, sőt kifejezetten rossz poénok is akadnak, de a jó szándék nyilvánvaló, a tempó pörgős, az arcok kedvelhetőek, és ha Európa a közeljövőben tényleg ilyen lesz, akkor részünkről rendben.