Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre
Legutóbb A Meztelen Julietben lehettünk tanúi annak, ahogy egy e-maillel kezdődő kapcsolat sokkal többé fejlődik. A Gyógyír északi szélre hőseinek virtuális viszonya egy véletlenül elgépelt betűvel indul...

...apró tréfákkal folytatódik, majd Emmi és Leo eljutnak odáig, hogy túlnő rajtuk a dolog.

Szerelem?

Csakhamar túllépnek az egymás külsejéről való fantáziáláson: trükkösen kitalálják, hogyan lessék meg egymást úgy, hogy mégse találkozzanak, és hogyan hallgassák meg egymás hangját. Közben persze a monitoron is folytatódik egyre izzóbbá váló románcuk, mely ajánlatok, vallomások, veszekedések és visszatáncolások sora – csakúgy, mint egy valóságos, hús-vér affér. 

Mindezt az olvasónak

 

hm, nos, igen: határozottan izgató figyelni. És nem is a szexuális utalások miatt, hanem azért, amit Leo úgy fogalmaz meg, hogy „az írás annyi, mint csókolni, de ésszel”. Vagy lehet, hogy akkor van igaza, amikor azt írja, mindez „őrületesen izgalmas ... de nem vezet sehova”? Esetleg valaki más gondolja jól, aki szerint, ami köztük van, az „a szerelem utópiája, betűkből felépítve”? Ezzel kapcsolatban még az utolsó lap alján is érnek minket meglepetések. 

Park Könyvkiadó, 2900 Ft

fürkész
2010.08.16