- Eszedbe jutott volna-e ugyanez a téma húsz éve is vagy rögtön a sereg után?

- Azok az idők ezzel az emlékhalmazzal kapcsolatban a felejtésről szóltak. Amúgy nem sok sikerrel. Sosem beszéltem, írtam a katonaságról, de sokszor álmodtam, hogy újra a laktanyában vagyok. 

- Másrészt meg az is kérdés, miért éppen most? Fesd le a mai konstellációt, amibe jobban beleillik… 

- A kommunizmus évtizedeiről már sokan írtak, ez az én verzióm. Hogy a téma a mostani olvasók, kritikusok elvárásaihoz hogyan illeszkedik, nem tudom. Számomra viszont, úgy tűnik, most jött el az idő, hogy erről írjak. 

- A lemúr motívuma eddig már több könyvedben is felbukkant. Most utólag került bele vagy éppen fordítva: az találta meg magának a megfelelő alapanyagot? 

- Ez mindenesetre nem dokumentumregény, a lemúr mellett is sok fikciós elem, történet, karakter van a könyvben. De a lemúrnak, ha már „egy lemúr vallomásai” a sorozat alcíme, mindenképp fontos szerepet szántam. 

- Rengeteg finom, apró megfigyeléssel is turbózod a regényt. Ezek írás közben csak úgy előjönnek vagy gondosan gyűjtögettél? 

- Sokat könyvtáraztam, és az olvasás, írás közben sok kis motívum bennem is újraéledt, és persze ki is találtam újakat. 

- Milyen napszakban, hol és hogyan írsz, egyáltalán fontosak-e számodra a körülmények? 

- Csak annyiban fontos, hogy általában felkelés után írok, és szeretem, ha viszonylagos nyugalom van körülöttem.