A rapper Phonte, Lady Alma, Monica Blaire vagy Sy Smith torkával támogatja a hangszereket, a kelleténél színesebb egészet rajzoló részletek tejszínhabja alatt.

Zo! szépet akart, és ebben a törekvésében a vendégelőadók hosszú sora sem volt képes megállítani, sőt - talán dacból - büntető extra cukrot kaptak a kávéjukba, pedig nem is kértek olyat. A finom és érzékeny hatásokkal operálni szándékozó lemez bár sok helyen hozza a soul és az R&B kötelességeket, azokat ennél jóval többször túl is teljesíti, már ami a bugyborgó gitárok, szexisen döngő dobok és még szexisebben cisszenő cinek, a negédes vokálok, vágyakozva búgó férfiak és mondjuk a szerteszét áradó vonósok/szintetizátorok glükózszivárványát illeti.

Az album javára írható, hogy ezeket rendszerben tartja a produceri akarat, és a kevesebb érzéssel és több erővel szerkesztett daloknál, mint például a - cím ellenére - ide tartozó Say How You Feelnél, vagy a jazz felé hajló Flight Of The Blackbyrdnél friss és hangulatos, de a szándékkal ellentétben véletlenül sem kivételes számokat kapunk.

Akik szeretnek a műfajban mélyre merülni, megannyi izgalmas hanggal találkozhatnak, de túltöltekezni is legalább ilyen könnyen lehet Zo! legújabb nekifutását hallgatva, ahol az érzékenység mint tulajdonság izgalmas próbatétel elé néz.