A rendező, Alan J. Pakula (Klute, az elnök emberei) régi hollywoodi szaki, a történet ekkor még véresen aktuális volt, hiszen az északír fegyveres konfliktus még mindig lezáratlan volt ekkor - a két főszereplő pedig Pitt és Harrison Ford volt. Utóbbi, Tom O’Meara átlagos vagy még annál is tisztességesebb New York-i rendőr, átlagos családdal és az átlagosnál mélyebb érzelmekkel. Értsük ezt úgy, hogy hajlamos megsajnálni és befogadni azt az ír bevándorló srácot, akit egy barátja ajánl be neki. Rory Devaney rendes srácnak tűnik, és nem nagyon látszik rajta, hogy odahaza 18 gyilkosságért körözik, és az IRA szakadár szárnyának egyik legveszedelmesebb embere, aki azért érkezett Amerikába, hogy egy szállítmány Stinger rakétát vásároljon a terrorszervezet számára.
 
Tom közvetlen környezete a házigazdához hasonlóan nemcsak befogadja, de meg is szereti a jóképű jövevényt, a fiú pedig mindent megtesz azért, hogy meghálálja a bizalmat. Csakhogy a fegyvervásárlás nem úgy zajlik, ahogy az tervbe lett véve, és amikor végül minden kiderül, már két barát lesz kénytelen egymással szembefordulni, ennél fogva a lezárással akadnak apró bajok (szentimentális és néhol logikátlan), egészében véve lassan izzó, remek akciófilm különösen jó kezdéssel. És hogy mi lett volna, ha az IRA tényleg beszerez néhány rakétát, abba jobb nem belegondolni. És bár a filmet szinkronizálva vetítik, az érdekesség kedvéért megjegyeznénk, hogy Brad Pitt ír akcentusa lenyűgöző ... 

Forrás: Est.Tv Magazin