Ha nem lenne kiírva a főszereplő neve, akkor is ki lehetne találni, ki alakítja a fő idiótát, mert a tartalom magáért beszél, és valamennyi filmje nagyjából erről szól.
Ő ugyanis Billy, a kissé ütődött milliomos csemete, aki húszéves kora ellenére rendszeresen fogócskázik egy nem létező pingvinnel a kastélyuk kertjében. Apja korán megfárad, és egy nap úgy határoz, hogy visszavonul az üzleti élettől. Mivel szerinte fia nem uralja teljes mértékben szellemi képességeit, úgy határoz, hogy unokaöccsére, Eric-re hagyja hatalmas szállodaláncát.
Billy azonban arra kéri az apját, hogy adjon neki még egy lehetőséget, és megígéri, hogy újra kijárja az iskolát, méghozzá jelessel és ezúttal segítség nélkül. No, Ben Stiller? Nem, a másik. Szóval, Mr. Madison elfogadja az ajánlatot, és úgy dönt, a bizonyítvány fejében Billyé lesz a vállalat, de természetesen eközben a ravasz Eric sem várja tétlenül az iskola végét, ami megadja a remek szórakozás alapját, ha eddig nem röhögtük volna tökre szét magunkat.
Billy azonban arra kéri az apját, hogy adjon neki még egy lehetőséget, és megígéri, hogy újra kijárja az iskolát, méghozzá jelessel és ezúttal segítség nélkül. No, Ben Stiller? Nem, a másik. Szóval, Mr. Madison elfogadja az ajánlatot, és úgy dönt, a bizonyítvány fejében Billyé lesz a vállalat, de természetesen eközben a ravasz Eric sem várja tétlenül az iskola végét, ami megadja a remek szórakozás alapját, ha eddig nem röhögtük volna tökre szét magunkat.
Billy Madison
amerikai vígjáték, 86 perc, 1995
rendező:
Linkek
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek