Az ötvenes-hatvanas években sok klasszikus művet készítettek a hadifogolytáborból való szökésről - például a Nagy szökést a zseniális Steve McQueennel -, ám sokáig hanyagolták ezt a műfajt, és a harciasabb munkákra koncentráltak. A Hart háborúja ilyen szempontbol old schhol darab, és aligha illeszthető mondjuk a Ryan közlegény megmentése mellé. Maga a címbéli Hart nem más, mint az Egyesült Államok hadseregének fiatal századosa, aki az 1944-es év végi német Ardennek-offenzíva során kerül fogságba. Hart a vallatás során gyengének bizonyul és fontos információkat nyújt kihallgatóinak, ezért amikor megérkezik a fogolytáborba, a rangidős parancsnok, William McNamara ezredes egy legénységi barakkba osztja be, csakúgy, mint két, szintén tiszti rangú fekete vadászpilótát.
 
Egy rasszista őrmester aztán intézi, hogy az egyik színesbőrű tisztet egy el nem követett kisebb vétségért kivégezzék - ám másnap magát az őrmestert találják holtan, a gyanú pedig automatikusan az életben maradt pilótára terelődik. Amikor az ügyben az amerikai foglyok hadbírósági tárgyalást rendeznek, a civilben joghallgató Hart hadnagyra esik a védő szerepe, és bizony nincs könnyű dolga. Mind a németekkel, mind az amerikaiak előítéleteivel meg kell küzdenie, arról nem is beszélve, hogy a tárgyalásnak egy nagy szökési kísérletet kellene fedeznie, és úgy tűnik, ebből a helyzetből nincs kiút, az ártatlan vádlottnak pedig mindenképpen meg kell halnia. Bár Gregory Hoblit rendező elvész a tárgyalás intrikáinak részleteiben, és láthatóan kicsit félt az itt roppant szigorú Bruce Willistől, de így is izgalmas alkotást hozott ki egy nehéz témából. 

Forrás: Est.Tv Magazin