Hollywoodban jó ideje már nem készülhet másképp hagyományos történetvezetésű kalandfilm, csak úgy, ha akciófilmbe illően erőteljes, szikrázó jelenetekkel erősítik meg a sztorit. Hogy ez mennyire így van, arra példa az elmúlt évből Wolfgang Petersen Viharzóna című munkája, melyben a speciális effektusok a mese második részében úgyszólván uralták a vásznat.A jég és föld között az anyagmegmunkálás módját illetően nagyon hasonló a Viharzónához. A film a Himalájában lévő, számos alpinista által a világ legveszélyesebbnek tartott (és második legmagasabb) hegycsúcsán, a K2-n játszódik, s egy mentőakció története: Peter Garrett álma, hogy feljusson a K2-re, ám miután egy expedíció során húgával együtt kénytelen végignézni apja halálát, megfogadja, hogy többé nem megy hegyeknek még közelébe se. Testvére azonban másképp gondolja. Újra nekivág, de társaival együtt bezuhan egy jégkráterbe. Mivel mindenki biztos abban, hogy a mentőexpedíciónak semmi esélye, Peter felejti fogadalmát, s olyan embereket toboroz, akiknek semmi sem drága. Esélyük csekély, hogy sikerrel végigvigyék a mentést, mégis nekivágnak az útnak...A filmet az a Martin Campbell jegyzi, akinek GoldenEye - Aranyszem című opusza révén oroszlánrésze volt abban, hogy James Bond több évig tartó tetszhalott létéből feltámadt, s ismét népszerű lett a mozisták előtt. A legutóbb a Zorro álarca című filmet készítő rendező ezúttal is kitett magáért: a produkció jóformán valamennyi jelenete, a műtermi forgatást hanyagolva, élesben készült. A végtelen horizontok hátterében feneketlen mély szakadékok, széles gleccserek és eget ostromló csúcsok között vándorol a néző az elemek haragjával küszködő hősöket követve, s közben gyakran érezheti úgy, hogy maga is az események részese. Mert A jég és föld között nem afféle dramatizált ismeretterjesztő film a hegymászás szépségeiről, hanem hitelesre szerkesztett kiállítású, remek speciális effektekkel operáló, akciógazdag alkotás.