A film kerettörténete 1945-ben játszódik, s a fasiszták bukásával kezdődő leszámolások kapcsán visszapillantásokban tárul elénk a múlt századelőn egyszerre, de különböző sorba született és együtt felnőtt fiúk barátságába és különváló életútjába. Egyikük a helyi földbirtokos jóindulatú, de akaratgyenge fia, Alfredo (Robert De Niro), másikuk egy becsületes, és politikailag öntudatos parasztfiú, Olmo (Gérard Depardieu). A két fiatalember 1918-ban, a háborúból hazatérvén, majd jövendőbelijeikkel együtt újra szentesítik barátságukat, Alfredo azonban cserbenhagyja az ártatlanul gyermekgyilkossággal gyanúsított Olmót. Barátságuk megromlik, akárcsak Alfredo házassága, aki hagyja szabadon garázdálkodni a birtok szadista fasiszta intézőjét, Attilát. Ez utóbbival csak Olmo mer szembeszállni, de miután fellázítja ellene a parasztokat, menekülni kényszerül... 
 
Az ideológiailag egyértelműen balra húzó Bertolucci Huszadik százada nem hibátlan, de lehengerlő darab, nyers brutalitásával és szépségével, ha túlozva is, de hűen ábrázolja az emberiség legnagyobb változásait - a régi rend bukását, két világháborút, a nácizmus és a kommunizmus diadalát - meghozó századot. A két igazi nagy sztár, a még rendkívül fiatal - és a megszokott modorosságaitól mentes - Robert De Niro és Gérard Depardieu mellett azonban Donald Sutherland lopja el magának a filmet a gátlástalan, szadista Attila, egy új korszak emberének szerepében - tényleg hátborzongató mind a karakter, mind az alakítás. 
 
Forrás: Est.Tv Magazin