A mozivásznon a DJ-k mindig arrogáns seggfejek, akik egy-egy szkreccselés között két marokkal dobják be a bogyókat, és bár a legjobb csajokat tolják és mindenük megvan, a végén úgyis mindent elbaltáznak.
Lehet, hogy csak a rendezők irigykednek - lehet, hogy tényleg ez van. Martin, alias DJ Ickarus nem kifejezetten seggfej, esze és tehetsége is van, nem csoda, hogy a legendás berlini technoszcéna meghatározó DJ-je, az a hivatása, hogy estéről estére emberek ezreit táncoltassa és mulattassa. Ami ezzel jár, népszerűség, csajok és drog, mind-mind ébren tartja hősünket, és nyilván ez a baj.
Egy este valami rosszul feltuningolt drogot kap, és egy édes hármassal kezdődő, de csúnyán végződő trip után egy rehabilitációs központban köt ki. És ez nem jó hír, hiszen jönne ki az új lemez, nem csoda, hogy ideges a producer haver, és az sem csoda, hogy Martin sokat látott és próbált csaja, Mathilde - a magyar Lengyel Rita alakításában - annyi megcsalatás és csalódás után újra összeáll volt szeretőjével. Ám mint tudjuk, a művészetben a csúcshoz kell a mélypont is, és Martin a bolondok között találja meg végre a nyugalmat és jön vissza a modzsója, hogy aztán végre leessen neki: a minimál a tuti. Kevés film tudja hitelesen bemutatni korunk partiszcénáját, itt azonban néha érdemes megfeledkezni az amúgy sem komolyan vett történetről, és elmerülni a zenében, hogy megismerjük a főszerepet és a soundtracket is bevállaló Paul Kalkbrenner munkáját, aki nem mellesleg a rendezővel és a női főszereplővel együtt a Titanic Filmfesztiválra jön filmjüket bemutatni, majd egy jót bulizni.
Egy este valami rosszul feltuningolt drogot kap, és egy édes hármassal kezdődő, de csúnyán végződő trip után egy rehabilitációs központban köt ki. És ez nem jó hír, hiszen jönne ki az új lemez, nem csoda, hogy ideges a producer haver, és az sem csoda, hogy Martin sokat látott és próbált csaja, Mathilde - a magyar Lengyel Rita alakításában - annyi megcsalatás és csalódás után újra összeáll volt szeretőjével. Ám mint tudjuk, a művészetben a csúcshoz kell a mélypont is, és Martin a bolondok között találja meg végre a nyugalmat és jön vissza a modzsója, hogy aztán végre leessen neki: a minimál a tuti. Kevés film tudja hitelesen bemutatni korunk partiszcénáját, itt azonban néha érdemes megfeledkezni az amúgy sem komolyan vett történetről, és elmerülni a zenében, hogy megismerjük a főszerepet és a soundtracket is bevállaló Paul Kalkbrenner munkáját, aki nem mellesleg a rendezővel és a női főszereplővel együtt a Titanic Filmfesztiválra jön filmjüket bemutatni, majd egy jót bulizni.
Berlin Calling
német vígjáték, 100 perc, 2008
Egy DJ beutazza a fél világot, de a legnagyobb parti estéjén túladagolás okán bekerül a gyogyóba. A zene mindenkié!
rendező:
Forgalmazza: Best Hollywood
Bemutató: 2009. április 2.
Bemutató: 2009. április 2.
1 komment|Szólj hozzá!
szerintem kicsit durva egy filmdrámát úgy feltüntetni az ajánlóban, hogy filmvígjáték!
Erika Hessling
|
2009-09-18 11:02:15
Új hozzászólás
2012. január 26. - február 2.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek