A Nem vénnek való vidék látványos sikere után evidens volt, hogy a soron következő Cormac McCarthy-regény is megfilmesítésre kerül, és ha már ennek így kellett lennie, akkor a feladatra John Hillcoat volt a megfelelő ember.
Az ausztrál John Hillcoat Az ajánlat című munkájával már bizonyította, hogy ért a kihalt tájak és mosdatlan férfiak összekomponálásához, és ide pont ez kellett. A civilizáció és az élővilág természeti katasztrófák sorának köszönhetően gyakorlatilag megsemmisült, a túlélők pedig egymást pusztítják el és falják fel, leszámítva pár még mindig tisztességes, de kétségbeesett embert. Ilyen a névtelen Férfi és fia, akik megpróbálnak valahogy délre, az óceán partjához eljutni, a címbéli út azonban hosszú, veszélyekkel és borzalmakkal teli.
Korábbi filmes élményeink alapján – legutóbb például az Éli könyve esetében – már megszoktuk, hogy ilyen helyzetben a leleményes főhős a hatalmas túlerő ellenében is kivágja magát minden helyzetből – na, itt nem így történik. Ez tényleg a szűkölő, csatornában meglapuló túlélés története, ahol csak másodpercekre csillan fel a remény, szóval nem tipikus randifilm. Viggo Mortensen most is zseniális, talán csak a fiát alakító Kodi Smit-McPhee az, aki kilóg a szürke és barna árnyalatokkal megrajzolt képből – már csak jóltápláltsága és tapasztalatlansága okán is. A könyv elképesztő hazai olvasottsága garantálja, hogy lesznek, akik elégedetlenek lesznek a néhol valóban tempót vesztő filmverzióval, de hát istenkém, volt olyan, hogy egyszerre mindenki boldog volt?
Korábbi filmes élményeink alapján – legutóbb például az Éli könyve esetében – már megszoktuk, hogy ilyen helyzetben a leleményes főhős a hatalmas túlerő ellenében is kivágja magát minden helyzetből – na, itt nem így történik. Ez tényleg a szűkölő, csatornában meglapuló túlélés története, ahol csak másodpercekre csillan fel a remény, szóval nem tipikus randifilm. Viggo Mortensen most is zseniális, talán csak a fiát alakító Kodi Smit-McPhee az, aki kilóg a szürke és barna árnyalatokkal megrajzolt képből – már csak jóltápláltsága és tapasztalatlansága okán is. A könyv elképesztő hazai olvasottsága garantálja, hogy lesznek, akik elégedetlenek lesznek a néhol valóban tempót vesztő filmverzióval, de hát istenkém, volt olyan, hogy egyszerre mindenki boldog volt?
The Road
amerikai filmdráma, 111 perc, 2009
Cormac McCarthy regényének feldolgozása, melyben egy apa és fia tesz meg mindent azért, hogy túlélje a posztapokaliptikus kalandokat.
rendező:
Forgalmazza: Budapest Film
Bemutató: 2010. május 6.
Bemutató: 2010. május 6.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
3 komment|Szólj hozzá!
Sziasztok!
Én is megnéztem. Sokkoló volt és sajnos nagyon is reális az a kép, amit mutat. Szerintem nem a világ akar elpusztítani minket, hanem fordítva... az Ember már rég elvesztette a kapcsolatát a természettel, a Földdel. :(
Ajánlom mindenkinek a filmet, és remélem, egy kicsit mindenki magába néz majd...amíg még nem késő.
Én is megnéztem. Sokkoló volt és sajnos nagyon is reális az a kép, amit mutat. Szerintem nem a világ akar elpusztítani minket, hanem fordítva... az Ember már rég elvesztette a kapcsolatát a természettel, a Földdel. :(
Ajánlom mindenkinek a filmet, és remélem, egy kicsit mindenki magába néz majd...amíg még nem késő.
GAndi
|
2010-05-22 12:08:31
Huhhh
Hát megnéztem tegnap. Elég sokat olvasok, gondolkodom világvége témában a film mégis elég megrázó volt.
Egy ilyen világban már nem bűn a halálba menekülni azt gondolom. Hiszen miért is éljünk ha már tényleg csak az a kérdés, hogy én eszem ma, vagy engem esznek meg. A kannibalizmus hangsúlyossága nem is alaptalan. Különösen akkor ha a nagyvárosok és végtelen aglomerációk túlélőinek lehetőségeire gondolunk.
Itt már nincsen remény. Nincsenek állatok, a földek, fák zöldtelenek. Így az embernek sincs már helye. A világ akar elpusztítani minket.
Hát megnéztem tegnap. Elég sokat olvasok, gondolkodom világvége témában a film mégis elég megrázó volt.
Egy ilyen világban már nem bűn a halálba menekülni azt gondolom. Hiszen miért is éljünk ha már tényleg csak az a kérdés, hogy én eszem ma, vagy engem esznek meg. A kannibalizmus hangsúlyossága nem is alaptalan. Különösen akkor ha a nagyvárosok és végtelen aglomerációk túlélőinek lehetőségeire gondolunk.
Itt már nincsen remény. Nincsenek állatok, a földek, fák zöldtelenek. Így az embernek sincs már helye. A világ akar elpusztítani minket.
Liet
|
2010-05-06 13:42:53
oszkár
|
2010-04-18 09:22:59
Új hozzászólás
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek