Suzanne Pujol (Catherine Deneuve) született feleség. Reggelente ondolált hajjal kocog, versikéket ír a természetről, szemet huny férje (Fabrice Luchini) kalandjai fölött, és mindenben támogatja felnőtt gyermekeit.
Hogy milyen, amikor életre kel egy szobanövény, és módszeresen felfalja a gazdáját, akkor derül ki, amikor hősnőnk esernyőgyárat vezető hites ura a munkásai sztrájkja miatt időlegesen távozni kényszerül a városból. A gyár vezetését némi habozás után a feleség veszi át, aki remekül szót ért mindenkivel, s annak rendje és módja szerint felvirágoztatja a vállalkozást. Suzanne (látszólagos) öntudatra ébredésével párhuzamosan fény derül nem egy turpisságára a múltból – többek között egy kalandra a jelenlegi polgármesterrel (Gérard Depardieu) –, vagyis egyáltalán nem olyan sajnálatra méltó ő, mint azt kezdetben gondoltuk, s végül mindenki felett győzedelmeskedik.
François Ozon kétségtelenül szórakoztató, de nem sok újat mondó filmjének mozgatórugója ezúttal is a gyengeség álcája mögött rejtőző fifikás dög, vagyis a nő, aki minden gyarlóságával együtt is imádnivaló. Ozont valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, a francia mozi polgárpukkasztó fenegyereke szinte minden évben meglepi rajongóit valami ínyencséggel: ezúttal Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy színdarabját adaptálta. Az 1977-ben, Észak-Franciaországban játszódó pszeudo-retro politikai szatíra, amely az emancipáció és a zsarnok családfőtől való függetlenedés kérdéseit feszegeti, igencsak meglepő választás a rendezőtől. Leginkább ujjgyakorlatnak, stílusjátéknak tűnik, pláne közvetlenül a Menedék után, ennek ellenére szervesen illik az életműbe. Csak egy kicsit más, mint amit megszoktunk.
François Ozon kétségtelenül szórakoztató, de nem sok újat mondó filmjének mozgatórugója ezúttal is a gyengeség álcája mögött rejtőző fifikás dög, vagyis a nő, aki minden gyarlóságával együtt is imádnivaló. Ozont valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, a francia mozi polgárpukkasztó fenegyereke szinte minden évben meglepi rajongóit valami ínyencséggel: ezúttal Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy színdarabját adaptálta. Az 1977-ben, Észak-Franciaországban játszódó pszeudo-retro politikai szatíra, amely az emancipáció és a zsarnok családfőtől való függetlenedés kérdéseit feszegeti, igencsak meglepő választás a rendezőtől. Leginkább ujjgyakorlatnak, stílusjátéknak tűnik, pláne közvetlenül a Menedék után, ennek ellenére szervesen illik az életműbe. Csak egy kicsit más, mint amit megszoktunk.
Potiche
francia vígjáték, 103 perc, 2010
1977-ben járunk, Suzanne Pujol mintafeleség, aki gazdag iparos férjének teljesen alá van rendelve. Ám egy sztrájk és férjének kényszerszabadsága következtében hirtelen a gyár igazgatói székében találja magát.
rendező:
Forgalmazza: Ristretto Distribution
Bemutató: 2011. augusztus 25.
Bemutató: 2011. augusztus 25.
Vetítések
Linkek
Kapcsolódó cikkek
1 komment|Szólj hozzá!
Igenigenigenigenigeeeeeeen :))))))!! Annyira vártam, végre, ezt fedett moziban is látni kell. Főleg az augusztusi melegben. Egy igazi, nevetős vígjáték, találó poénokkal, csak ajánlani tudom :D.
vg21
|
2011-07-10 01:10:36
Új hozzászólás
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek