Míg a Neveletlen hercegnő első részében annak lehettünk tanúi, ahogy egy rút kiskacsa bakelitkeretes szemüvegét ledobva gyönyörű hattyúvá változott, Mia Thermopolis Renaldi „vadiúj diplomás hercegnőnek” ezúttal sokkal nehezebb kihívásokkal kell szembenéznie: itt lenne az alkalom, hogy 21 évesen átvegye nagymamájától (Andrews) Genovia koronáját, csakhogy egy bonyolult örökösödési törvény miatt vagy férjhez kell mennie 30 napon belül, vagy elesik a tróntól. 
 
Habár az amerikai lány továbbra sem mozog igazán otthonosan a koronás fők világában (hadilábon áll az udvari etikettel, bujkál a szobalányok elől és állandó bénázásaitól hangos a palota), valamiért mégis úgy dönt: mindenképpen ő szeretne lenni az uralkodó. Ebben egy hamisítatlan udvari intrikus és nyomokban Brad Pittre emlékeztető szívtipró unokaöccse próbálják megakadályozni. Megkezdődik tehát a férjvadászat és ezzel párhuzamosan az áskálódások és „puccskísérletek” is. Attól pedig, hogy az előző rész ismerete nélkül nem fogja tudni követni a film cselekményét senki ne féljen: Marshall kicsit didaktikusan, de nagyon cselesen utalgat vissza a Neveletlen hercegnőre, mint ahogy egyéb (ön)idézetekkel is telepakolta művét. 
 
A kislányok nyissák tágra szemüket és gyönyörködjenek a bimbózó szerelmekben, a csodálatos ruhákban és ékszerekben, a világ hercegnőiben. Kísérőiknek a hasraesős poénokat, a vicces anakronizmusokat és egy valódi machiavellista intrikus ténykedését ajánljuk figyelmükbe. A Pink-számra matracszörföző Julie Andrewst azonban mindenkinek látnia kell. A cinikusok pedig próbálják meggyőzni magukat: mesékre igenis szükség van!